Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

3. Fejezet

Miután benyitottam tágas kis szobámba, egy női alak körvonalai kezdetek kirajzolódni a kissé holdfény által megvilágított szürke hálóba.

Elkezdtem az alak fele lépkedni, minden lépésemmel egyre jobban látszódott a hívatlan vendégem külseje. Piros, fekete palást borította hátát. Hosszú szőke haja félig felkontyolt, arcát félig fekete maszk borította.

- Te mégis k..kivagy? Hogyan jutottál be ide? -kérdeztem a tőlem már csak pár méterre álló személytől.

A nő, a szoba sarkában lévő kanapé támlájának támaszkodott. Amikor meglátta, hogy közeledem felé, felkapta tekintetét és kék szemeit mélyen az enyéimbe fúrta. Már a tekintete is hátborzongató.

- Ahh..végre-vetette rám tekintetét. -Signora vagyok. -mondta felvágó hanglejtéssel. -És azért jöttem, hogy felkérjelek arra, hogy gyere haza a Fatuiba. -mosolyog.

-Tessék? Fatui?-álltam ott értetlenkedve.

-Ellie.. egyáltalán nincs kedvem itt húzni az időmet.-sóhajtott.- De számítottunk erre az eshetőségre is, így talán elmagyarázhatom, hogy világos legyen számodra a helyzeted, mert ahogy látom nem igazán az.-húzta mosolyra ajkait

-A Fatui egy nagy hatalommal bíró katonai hadsereg snezhnayaból, mind a tagok száma, és erő értelmében. Ez teszi őket a legerősebbé a hét nemzet közül... Mindenhol rettegnek tőlünk az emberek. A szervezet többnyire harcosokból áll, nem pedig politikusokból és kereskedőkből.
Maga Tsaritsa, a cryo Archon a vezetőnk. Még mindig nincs meg?
Tsaritsa célja az, hogy a további hat nemzet felett megszerezze az irányítást. Az egyetlen, aki eddig közel áll Tsaritsa igazi céljának megismeréséhez, én vagyok, aki közvetlenül felelős a többi Teyvat archon gnoses-ainak összegyűjtéséért. A Tizenegy Fatui Harbingers a szervezet vezető tisztségviselője köztük én is, Tsaritsa irányítása alatt. Abszolút végrehajtó hatalmat kapnak tőle, és közvetlenül neki válaszolnak. Olyan képességekkel vannak megáldva, amelyek meghaladják egy átlagos emberét, de ezek az erők nem a Visionokból származnak.. -mondta, miközben egyre csak közelebb ért és körözni kezdett körülöttem.

Mint valami cápa a prédája körül..

-És te Ellie.. -kaptam fel a fejemet a nevem hallatán. -Te fogsz segíteni nekünk Tsaritsa céljaink elérése érdekében.. -húzta vicsori mosolyra száját, miközben megtorpant

Mindezt hallva eléggé meglepődötten álltam Signora előtt. Lassan lehajtottam a fejem, a döntésképtelenség miatt. Már egy ideje állhattam ott, mert nem tudtam mit mondjak.

Egyálatalán honnan tudja a nevem? És miért pont nekem kéne segíteni nekik? Egyáltalán hogy értette azt, hogy haza a Fatuiba? Haza?!

-Signora?!- szólítottam nevén a nőt

~ Diluc szemszöge ~

-Basszus! -kaptam fel a tekintetem. -Elfelejtettem valamit. Be kell ugorjak a városba, mindjárt vissza jövök addig menj fel a szobádba és próbálj meg pihenni. -mondtam Ellie felé fordulva.

Jean merre lehetsz?

Miután gyors lépésekkel elhagytam a fogadót, a város piac részére vettem az irányt. Csak cipőm kopogásának a hangját lehetett hallani a szürke utcákon, ami nem volt valami megnyugtató. Egyik pillanatban egy fekete árnyra lettem figyelmes, ami átsiklott a tőlem jobbra lévő ház tetején. Hirtelen olyan érzés fogott el, mintha kést szorítanának a nyakamhoz. Megtorpanva töprengtem, hogy mi is lehetett az.. vagy ki is.. Aztán beugrott..

Rohanni kezdtem vissza egyenesen a fogadóba, amilyen gyorsan csak lehetett.

- Basszus.. -ordítottam kapkodva a levegőt. -Ellie.. kérlek..csak legyél jól.. -imádkoztam magamban.

Annyira tudtam, hogy ez lesz. Jean is megmondta..

* visszaemlékezés *

- Valószínüleg, majd megpróbálnak eljönni érte. Addigra mindenképp a mi oldalunkra kell állítanunk..-mondta Jean a teremben

* visszaemlékezés vége *

Nem szabadott volna egyedül hagynom, hisz ez egy tökéletes lehetőség nekik!