Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

13. Fejezet

- Ellie, már mondtam, hogy ne fejre, hanem lábra támadj.-dörzsölte meg homlokát Diluc

-Tsk.-azzal ismét neki rontottam szerelmemnek, de egy rossz lépés és a reggeltől induló edzés miatt kiestem a tempómból, így a lábra támadás nem jöhetett szóba, maradt a fej. Magasra rúgásra emeltem jobb lábam, de simán kihátrált, majd megfogta lábamat és földre nyomott. Fölém tápászkodott a földön, egyik kezével lefogta lábaimat.
Megforgattam a szemeimet, amihez ezt tette hozzá:

- Mondtam, hogy nem éri meg.-húzta mosolyra száját

- Annyira elegem van, miért is kell edzenünk? Megtudom védeni magam!-tőrt ki belőlem a sok felhalmozódott feszültség

- Igen?-húzta kérdően szemöldökét- Na és ez?-másik kezét rátette hasamon lévő mély hegemre, amit anno még Signora okozott

- Az más..-próbáltam mentegetőzni

- Mégis miben?-kérdezte közelebb hajolva arcomhoz, de ignoráltam kérdését. Miután megunta a várakozást szabad kezét pólóm alá vezette, ahol végig simított két ujjával alhasamtól egyenesen a mellkasomig- Nos?-kérdezte ismét, majd masszírózni kezdte néhol bőrömet így egyre több kellemetlenséget okozva számomra.

- Állj le.-suttogtam halkan

- Miért tenném?-erre rámarkolt combomra, amitől egy nagyobb sóhaj hagyta el a számat- Úgy látom élvezed.-mondta elégedett arccal, majd combomról kezét egyre feljebb csúsztatta

Hirtelen nagyon közel hajolt arcomhoz, majd ezt mondta:

- Akarlak Ellie.-búgta fülemben mély hangján, amitől egész testemet kirázta a hideg jó értelemben. Úgy döntöttem végük benne vagyok a kis játékába:

- A tiéd vagyok.-súgtam vissza neki, amire lefagyott egy pillanatra és csak meredt rám vörösen izzó vágyakkal teli  szemeivel. A következő pillanatban felkapott ölébe és marcangolni kezdte a számat. Bejutásért könyörögve kissé ráharapott alsó ajkamra, amire picit felszisszentem és részre nyitottam ajkaim, ezt kihasználva nyelvét a számba helyezte és hosszú csók csatába hívott. Kezeimmel tarkóját simogattam, amíg ő néha néha belemarkolt fenekembe. Megindult velem a főépület felé egyenesen fel a hálóba, ami hatalmas volt. Lefektetett az ágyra és tovább csókólt. Félfe dobta fekete kabátját és fölém kerekedett ismét. Kezeimmel óvatosan végig simítottam hasán, ahol érezhető volt kiedzett teste. Vörös haját magasabbra kötötte a megszokottnál, majd a pólója is lekerült róla. Éppen mászott volna vissza fölém, de ekkor ránk nyitott az egyik szolgáló lány a birtokról.

- Elnézést a zavarásért.-nyitott be, amit Diluc nem igen díjazott az ideges tekintetével

- Mit akarsz?-kérdezte a lánytól

- Megjöttek.-mondta

Kik? Kik jöttek meg?-néztem értetlen kifejezéssel vörös barátomra

Diluc idegesen kifújta a levegőjét, majd lemászott az ágyról.

- Egy pillanat és jövök.-mondta egyhangon, amire a lány megfordult és kiment az ajtón

- Ez meg mi volt?-kérdeztem értetlenkedve

- Semmi, csak néhány barom jött néhány elrendezetlen problémájával.-mondta a gardróbjának fordulva, miközben egy tiszta fehér inget öltött magára

- De..

- Nincs semmi de, elintézem ezt a szarságot még és kész.-mondta kissé megemelve hangját

- Jó, nem kell így letámadni.-vágtam hozzá flegmán

Nem szólt semmit csak felöltözött, majd kiviharzott az ajtón becsapva maga mögött azt. Idegesen hátra dőltem az ágyra kifújva bent tartott levegőmet.

- Megint keveset aludt.-mondtam halkan magam elé

Eldöntöttem, hogy veszek egy forró fürdőt, szóval kimásztam az ágyból, majd a háló fürdője felé vettem az irányt. Meleg vizes habfürdőt engedtem magamnak. Lefeslettem magamról mai ruhámat, majd megmártóztam.

Azóta vannak ilyen flegma megszólalásai, amióta Kaeya eltávozott. Úgy érzem engem hibáztat, bár erre nem kérdeztem még rá soha nála, de érzem, hogy valami nincs rendjén. Talán beszélnem kéne vele. Vagy csak én gondolok mindent túl?-mélyültem el a gondolatok tengerében

Az elmúlt két hónapban elköltöztünk a családja birtokára, ami egy borászat Mondstadttól nem messze. Hatalmas kúria több szobával. Az első hetekben rengeteg orvosi ellátást kaptunk a harc után. Rengeteg idegen katona jött részvétét nyilvánítania Kaeya miatt. Végül Kaeya temetését is megszerveztük, ami eléggé negatívan érte Dilucot..

" - Bárcsak tudathattam volna veled, hogy testvérem ként szeretlek.."

De megtudom érteni, az egyetlen megmaradt családtagját is elveszítette így egyedül maradt.-szorult össze ennél a gondolatnál a szívem

- Vajon tényleg miattam lett ilyen?

Hirtelen ablak csörömpölés rázott ki gondolataimból, ami a hálószobából jött..