Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

10. Fejezet

- Beszélhetnénk?-kérdezte Diluc

- Nincs miről.

- Kérlek, had magyarázzam meg.-kérlelt

Kikerülve világosbarna barátomat az ajtóban állóhoz lépkedtem.
Közvetlen mellette álltam meg.

- Kapsz rá öt percet.-jelentettem ki.

Majd kisétáltam a templomból. Nem sokkal később jött utánam. Csak ott álltam a fal mellett a földet nézve.
Hallottam, ahogy mögém lépked. Közvetlen mögöttem állt. Karjaimat magam mellett hagyva álltam és vártam a magyarázatát, de magyarázkodás helyett kezeivel átkarolt fejét pedig nyakamba fúrta.

Szemeimet lehunytam és ajkamra haraptam.

- Hiányoztál.-suttogta

Ezt hallva szemeim kipattantak és szemeimbe könnyek gyűltek. Néma zokogásba törtem ki. Diluc ezt észrevette, ezért elengedve maga felé fordított és ismét átölelt.

- Sajnálom. Nagyon, nagyon sajnálom.-suttogta

Csak némán álltam ott könnyes szemekkel.

- Tudom, hogy rengeteg kérdés merült fel benned. De tudnod kell, hogy az az idő, amit veled töltöttem és azok az éréseim irántad mind igaziak. Mit szólnál ha most szépen haza mennénk, vennénk egy forró fürdőt és kialudnánk magunkat?

- Nem lehet.-válaszoltam halkan

- Miért nem?

- Én tényleg szeretlek, de most szeretnék lezárni valamit, valamit ami fáj.

- Kérlek Ellie, ne nehezítsd meg a dolgom. Így is parancsnak szegültem. Ha megtudják ismét törlik az emlékeid.

- Csak falazz nekem egy kicsit..

- Ellie..

- Bízz bennem.-majd felnéztem a szemeibe.

Kezével végig simított arcomon, letörölve egy könnycseppet. Majd megcsókolt. Elválva az ajkaimtól homlokát az én homlokomnak döntötte.

- Veled megyek.-jelentette ki.

- Dehát..

- Sh, csak maradjunk így még egy picit.-mondta

- Rendben.-húztam mosolyra számat

- Ellie.

Diluc csak kérdően ránézett Childera.

- Indulni kéne.-jelentette ki világosbarna hajú barátom az ajtót támasztva.

-Rendben.-válaszoltam

Barátomra néztem, majd egy határozott mozdulattal lila füstöt fújtam arcába, amitől kezdett elálmosodni. Térdre zuhant, márcsak két kezével támasztotta magát.

- Sajnálom, de ebbe nem kellene beleavatkoznod.

Egy utolsó könnyet hullajtottam még a fiúra, akit szeretek.

Deja vu..

Majd Childeal az oldalamon megindultunk végre, a talán az utolsó küzdelmemnek a harcterére.

Csak arra tudam gondolni út közben, hogy biztos jól döntöttem-e Diluccal kapcsolatosan.

- Hidd el, jól döntöttél.-szólalt meg mellettem Childe.

- Biztos?-lepődtem meg a mondtatán.

- Igen, biztos. De ha most nem bánnád befejezném azt, mit elkezdtem nemrégiben.

- Tessék csak.

- Kaeya valódi célja, mint tudod a világuralom. De, hogyan is fogja ezt elérni? Nos, Kaeya egy igazi áldással van megáldva. Tudod az egyik szeme mindig levan takarva igaz?

- Igen.

- Az alatt a szem fedő alatt egy erő lakozik. Azzal a szemmel eltudja venni mások erejét, sajátja ként felhasználva azt. Az egyetlen gyengepontja az, ha kiiktatjuk azt a szemet.

- Értem.

- Viszont ha Kaeya magánál van, akkor bármikor tudja használni a skarlát szemet. Mi csak így hívjuk.

- Magyarul, ha ki szeretnénk iktatni a skarlát szemet, ahhoz mindenképpen megkell ölnünk a gazda testet?!-kérdeztem vissza

- Pontosan.-helyeselt

- Úgy néz ki hosszú, nehéz csatába indulunk.-mondtam

De ekkor már a barlang bejárata előtt álltunk, és vártunk, vártunk arra a pontra, ahol elég erőt véve magunkon bemehessünk.

* Diluc szemszöge *

Basszus, semmi kedvem erőszakkal hazacibálni, de úgynézki nemhagy más választást.

Mikor felébredtem a földön feküdtem, Jean és Lisa figyelte állapotom.

- Meddig voltam kiütve?-kérdeztem

- Mikor ideértünk már aludtál, azóta félnap is eltelt.-szólalt meg Lisa keresztbe tett kezekkel.

- Legalább mostmár te is belátod, hogy a kis barátnőd veszélyes.-jelentette ki Jean

- Tessék?

- Igen, mindenről tudok. A kettőtök viszonyáról is.-fordította el fejét Jean.

- Na és? Mit számít?

- Nem szabadott volna Diluc, befolyásolhatóvá tett téged.-emelte fel a hangját Lisa.

- Leszarom.-mondtam idegesen

- ÉN VISZONT NEM!-idegeskedett Jean is.

- Ellie az ellenségünk.-jelentette ki egyhangon

- Jaj ugyanmár, ne meséld már be magadnak ezt a baromságot Jean. Csak félsz, mert erősebb nálad.-szúros szemekkel néztem a lány szemeibe

- Tudod mitől félek?-könnyek gyűltek a szemébe- Attól, hogy elveszítelek.-harapott rá akjaira a mondta után.

Csak tágra nyílt szemekkel meredtem a lányra.

Mivan? Ezt nem tudom elhinni. Miért pont egy ilyen helyzetbe tesz vallomást? Most törjem össze? Így is nagy szarban vagyunk. Basszus Ellie miért nem hallgattál rám?!

- Jean. Ezt ne most.-fogta vissza Lisa az anemo lányt.

Köszönöm Lisa, megmentettél.

- Merre ment?-kérdezte Lisa

- Valószínüleg a szervezet rejtekhelyére.-jelentettem ki

- Oké, és az merre van?-csatlakozott be Jean is.

- Ötletem sincs.

De a mondatomat befejezve egy hatalmas robbanásra lettünk figyelmesek, ami megrázta az egész környéket, bele remegett a föld is.

- Induljunk.-mondtam