Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

14. Fejezet

Halk ajtónyitásra kaptam oda fejemet, Diluc lépett be a fürdőszoba ajtaján, majd óvatosan zárta magunkra azt.
Kérdően néztem rá, már éppen mondani készültem volna valamit, amikor szája elé tette ujját azzal jelezve nekem, hogy maradjak csendben. Résnyire nyitotta ki az ajtót és kémlelt azon keresztül kifelé. Miután megállapította, hogy biztonságos kulcsra zárta, majd közelebb lépett hozzám.

- Mi folyik itt?-kérdeztem halkan a kádból

- Hol vannak a gyógyszereid?-kérdezte rá sem hederítve az én kérdésemre

- A szobámba, miért?- a válaszomat hallva összeráncolta homlokát, majd egy nagy sóhajtással később pakolni kezdett, ez alatt kiszálltam a kádból és magamra vettem a ruhákat, amiket találtam. Egy táskába pakolta az összes ebben a szobában lévő kötszert és egyéb dolgokat a polcokról.

- Ellie, jól figyelj most rám.-jött közel hozzám és nézett bele szemeimbe

- Hm?

- Néhány ember téged akar és most itt vannak érted.-vett egy nagy levegőt- A halálodat akarják..

- Tessék?-kerekedtek ki szemeim

- Igen, de ne aggódj, teszek róla, hogy ne így legyen.-húzott közelebb magához egy lágy csókra.

Nem lehetne ebben a pillanatban élni? Mondjuk úgy.. örökre?-vesztem el a mámorban

- Elmegyünk a szobádig elhozunk néhány ruhád és a gyógyszereket aztán eltűnünk innen.-mondta szoros ölelésbe fogva engem- Ismerek valakit, aki segíthet.

- Rendben.-mondtam lágyan

Hátára vette hátizsákját, majd az ajtóhoz sietett, amit ismét halkan résre nyitott, hogy lecsekkolja a kinti környezetet. Másik kezével intett nekem, hogy mehetek szóval szorosan követtem őt ki a szobából, át a folyósón egyenesen a szobám ajtajáig.

- Baszki.-mérgelődött halkan Diluc, miközben a szobám ajtaja előtt álltunk.- Bent vannak.-mondta

- És most mit csináljunk?-kérdeztem suttogva

- Nos sok ötletem lenne erre a kérdésre, viszont most leginkább kiütni azokat ott bent van kedvem.-mondta, amire egy kissé goromba arckifejezést vágtam hozzá. Hirtelen szám elé tapasztotta kezét és szorosan a falnak nyomott.

- Nincs itt semmi, menjünk nézzük meg a következőt.-mondta az egyikük

Éppen kifelé jöttek az idegenek a szobából és a fal mellett húztuk meg magunkat, mit ne mondjak eléggé hülye öltet..

Mikor már a két faszi kilépett az ajtón Diluc kapva az alkalmon elslisszant mögöttük engem magával rántva a hideg és sötét szobámba. Gyorsan magunkra zárta ismét az ajtót és felkapcsolva a lámpát kutatni kezdtem ruháim között. Néhány hétköznapi ruha darabot belevágtam az első táskába, amit találtam, majd az Albedotól kapott gyógyszert a hegeimre is eltettem.

- Várj, asszem bent hagytam a kesztyűm.-mondta egy ismét idegen hang a szoba felé közeledve. Idegesen egymásra néztünk Diluccal, majd levágta a világítást és bebújtunk a ruhás szekrénybe.

- Bakker, hol lehet az a kis szajha.. Scara úrfi kifog minket csinálni.-sóhajtott az idegen férfi

Scara?-tettem fel magamban a kérdést

- Eld! Jössz már?-lépett be a másik is

- Igen, igen..megyek már.-mondta az idegen férfi, azzal ismét magunkra hagytak a szobában

- Ez nagyon meleg volt..-mondtam kimászva a ruhás szekrényből, de ekkor egy nagyobb paplan repült felém a semmiből

- Kösd össze azzal ott.-mutatott rá egy másik ágynemű húzattra

Így is tettem és így egy nagyobb kötelet alkottunk, amivel kimászhattunk az épület ablakán. Diluc csúszott le előszőr, mikor földet értek lábai intett nekem, hogy követhetem. Áttettem bal lábamat az ablak keretén és erősen rámarkoltam a ruhaanyagra.

- ITT VAN!-kiáltott egy nő az ajtóküszöböt átlépve, ekkor rajta kívül két másik férfi is ide rohant hozzánk.

Kiugrottam.

A gravitáció miatt nagy sebességgel zuhantam a szilárd talaj felé. Lecsuktam szemeimet és bíztam benne, hogy elkapnak odalent..

...

- Megvagy.-suttogta Diluc a hátam mögül- Mit csinálsz?-kérdezte érdeklődve, majd leült mellém a földre

- Olvasok.-tettem le a kezembe tartott könyvet magam mellé

- És miről szól?-jött közelebb, karját át emelte fejem felett és a vállamnál fogva közelebb húzott magához, de olyan közel, hogy testünk szinte már egy volt.

- Egy lányról, akire végül rátalált a szerelem..

- Hát ez a lány akár lehetsz... te is.- mondta, miközben fülem mögé tűrt egy arcomba lógó tincsemet.

- Figyelj, muszáj megkérdeznem valamit és szeretnék rá őszinte választ kapni.-toltam el picit magamtól- Csak azért viselkedtél és viselkedsz ilyen érzelmesen velem, mert ezt parancsolták neked?-vett egy nagy levegőt, majd így szólt:

- Az elején igen.

- Értem.-csuklott el kissé hangom

- De már egy jó ideje nem. Ellie, figyelj az eddigi életem abból állt, hogy reggel felkelek az ágyamban, megcsinálom az aznapi teendőimet és lefekszem aludni. Te voltál az első lány, akin érzem, hogy megtudsz érteni. Soha senkin se éreztem még ezt, de azt tudom, hogy számomra te vagy az egyetlen Virágszálam.- nézett bele szemeimbe

A lélegzetem is elállt egy pillanatra. Nagyon jól estek szavai, megmelengette a szívemet teljes mértékben. Iszonyatosan szeretem ezt a férfit.-mosolyogtam szavain és gondolataimon

- De miért vagy mitől?-kérdeztem halkan

- Mindenki követ el hibát. Jean azt parancsolta, hogy kerüljek a közeledbe és alakítsak ki veled személyes kapcsolatot érzelem nélkül, de elbasztam, mert szerelmes lettem.-vett egy mély levegőt- Ellie én szerelmes vagyok beléd és akármit megtennék azért, hogy megvédjelek. Nem akarlak elveszíteni, túl sok szerettemet vesztetten el, nem bírnám ki, ha téged is..

- Nem fogsz.-néztem én is bele vörös szemeibe, majd szorosan átöleltem őt

...

- Megvagy.