Finally found the perfect place

•Blood•

A vér furcsa illata árasztotta be a kicsi raktár helyiséget. Maszkon keresztül is éreztem a szagát kissé már hányingert is okozott nekem. De amint meghallottam a furcsa jelzést már az ősszes cuccom össze pakolva egy táskába szaladtam ki az épületből.

-Meg vagy?-nézett le rám Keki akin szintén maszk van.

-Kész.-bólintottam majd gyorsan de feltűnést nem keltve mentünk a motorjainkhoz majd el hajtottunk a nagy főnökhöz.

Ahogy meg álltunk egy piros lámpánál észre vettünk egy csapat motoros bandát. A mellettem állóval össze néztünk majd csak vállunkat megrántva előztünk ki pár kocsit majd amint zöldet kaptunk folytattuk utunkat.

A hatalmas kovácsolt vas kerítés előtt meg álltunk és be ütöttük a kapu kódot amire ki nyíltak a kapuk és lassan óvatosan be mentünk. Le parkolva le vettük sisakunkat egy nagy sóhajjal.

-Kíváncsivá tett az a nagy banda.-szólal meg Keki amint rá gyújtott egy cigire.

-Tuti nem voltak velünk egy idősek.-gyújtottam én is rá.

-Hmm..Nem tudni. Tudod én se nézek ki 16nak pedig annyi vagyok.-kínosan kuncogtunk.

-Engem jobban érdekel, hogy minek kellett a nagyfőnöknek annak a három embernek a karjai mint ez a motoros banda dolog.-fújtam ki a füstöt és amikor már végeztem el nyomtam a csikket és bele dobtam a hamu tartóba ahogy barátom is. Lassan be mentünk a kastélynak kinéző épületbe.

-Jó estét.-szólaltunk meg egyszerre meg állva az ajtóban.

-Oh drágáim gyertek csak beljebb.-mosolyogva lépett élénk Jang főnök.

-Bocsánat de én csupa vér vagyok.-hajoltam meg mire csak megpaskolta a fejem.

-Ugyan. Semmi baj gyere kicsi lány.-amint ki egyenesdtem vállaimnál átölelve húzott magával a nappalihoz ahova jött velünk Keki is.

Le ülve a fekete vászon kanapéra le tettem a táskámat amit a velem szembe ülő férfi magához húzott és bele nézett. Hatalmas vigyorral nézte a táska tartalmát amiben a három áldozatom, bal karjaik pihentek. Lassan ki vette az egyiket, le tette a kis dohányzó asztalra, elővette bicskáját és hosszába felvágta. A szoba lány hozzánk sietett egy orvosi gumi kesztyűvel amit át adott a férfinak aki fel húzzva azt el kezdett kutakodni a felvágott karban. Éreztem ahogy a mellettem ülő fiút rázza a hideg hisz az élet furcsa fintora az, hogy imád megölni valakit de úgymond az ilyen boncolás dolgoktól ki van.

-Meg is van.-szedett elő egy memória kártyát a főnök.-Ez az egyik memória kártya amire szükségem volt. Nagyszerű munkát végeztetek!-boldogan állt fel és puszilgatott meg mind a kettőnket.-Na de késő van. Menjetek haza ugyan is a holnapi nap után nagy nap lesz mind a kettőtöknek.-vigyora nem hervadt le.

-Holnap után kezdünk az új suliban ahova jár a tokyo manji gang.-mondtuk egyszerre.

-Úgy ahogy mondjátok kedveseim. Oh és még valami a tetoválásaitokra óvatosan.-mondta apásan majd ki kísérve minket el köszöntünk és haza mentünk.

-Aah szerencse, hogy együtt lakunk. -nyögött fel Keki amint be léptünk a házunkban.

-Na jah.- sohajtottam és mentem zuhanyozni és be dobtam a ruhajnkat a mosógépbe.

Amint végeztünk csináltunk vacsit majd el mentünk aludni.

De a másnap reggel rettenetes álmossággal keltem fel. Ahogy ki csoszogtam fel bontottam két darab energia italt amit időben tettem mert Keki is épp ki jött. Ki mentünk a hátsó teraszra le ültünk és egy kellemes reggeli cigaretta mellett megosztottuk egymás álmát.