Éjszaka virága - Befejezve

1. rész

Az iskola unalmas. Teljesen olyan, mint ami csak arról szól, hogy tanulj és tanulj és még többet tanulj. Nem tudom, hogy mi jó van ebben, de a szüleim szerint ezzel a tudással egyszer nagy dolgokat fogok végbe vinni. Aha, persze. Annyira sok mindenre fogom vinni.

Haza felé megyek már, de jobban örülnék annak, ha a szüleim eljönnének értem, ha már vagy húsz kocsijuk van. De nem, mert dolgoznak. Akkor pedig miért van az, hogy nem tudnak fel bérelni valakit, hogy hozzon haza engem vagy adni nekem zsebpént, hogy taxival menjek haza. Mert busszal haza menni oké lenne, ha nem egy és fél órája telne nekem az út.

Még az a szerencsém, hogy az első őt megálonál sokan szállnak le és le tudok ülni. Mert ennyi ideig egy folyamatosan mozgó járművön állni nem kellemes érzés. De ez csak nekem az. Valaki aki velem együtt száll fel és száll le végig állja az egészet. De azt hozzá tenném, hogy ő aktívan sportol valamit. Én még a tesi órán kivül semmit nem sportolók.

Végre haza értem. Vagyis mondhatnám ezt, de még egy félórás séta vár rám. Miért nem tudnak eljönni értem? Olyan idegesítő ez! Egy érdő mellett lakunk. Soha nem engedtek be az erdőbe. Pedig soha nem történt egy halál eset se benne.

De valamitől félnek a szüleim. Nem tudom, hogy mitől félnek, mert soha nem mondják el nekem. Csak azt, hogy nem lehetek az erdőbe, mert veszélyes. Ezt mondják csak nekem. Ami nem segít nekem sokat. Bár olyan, mintha nem lennének csak két idegen lenne számomra akikkel együtt élek.

Az ajtó előtt megálltam. Ma valami fura érzésem volt. Egész nap. Nem tudom, hogy az miatt, mert találtam a padláson egy régi dobozt. Amiben képek és levelek voltak benne. Nem nyúltam semmihez, de valaki figyelt engem egész nap.

Az erdő felé fordultam. Nem láttam semmit, de a figyelő érzés nem hagyott alább. Mintha valaki egész nap követne engem. Nagyot sóhajtottam és bementem. Nem akarok bajba kerülni. Bár nem jó a kapcsolatom a szüleimmel, de ha azt mondják hogy veszélyeztetett, akkor nem teszem meg.

Bent a levegő nagyon hideg volt. Nem tudtam, hogy ilyen hideg szokott lenni. Soha nem volt ilyen hideg a házban. Most érzem hogy nem kellett volna hozzá nyúlni a dobozhoz. Valami olyan lélek kötötött a dobozhoz amit nem kellett volna zargatnom.

Lassan araszoltam befelé. Nagyon nem volt jó elő érzetem a mai naphoz. De a szüleimet nem tudom felhívni, mert dolgoznak és nem szabad ilyenkor zavarnom őket. Nagy levegőket vettem és próbáltam nem pánikolni. Nem nagyon sikerült. De biztos, hogy ez egy rossz álom és semmi más.

- Ha az álmod lennék hozzád tudnék nyúlni. De nem tudlak megérinteni úgy ahogy te tudsz engem. Vagyis az itt maradt dolgaimat. - hátra ugrottam és a falig hátráltam. Egy áttetsző férfi alak állt velem szembe. - A szüleid nem hiába mondják, hogy az erdő túl veszélyes neked. Te nem tudod, hogy mi rejtőzik benne. De én tudom. Hallgas a szüleidre és ne menj be oda soha. Vagy nem jössz ki onnan élve.

Majd eltűnt. Nem értem az egészet. De azt, hogyha egy szellem mondja, hogy szar ötlet be meni, akkor nem megyünk be. Túlságosan féltem az életemet ahhoz.

( Sziasztok itt az új és egyben az első rész.)
(( Remélem tetszik. További jó olvasást!))