Éjszaka virága - Befejezve

26. fejezet

- Nem tudom, hogy most csak szerencséd van, de az nagyon, vagy csalsz. - nézet rám idegesen Dániel. A szobájában kártyázunk. Tíz- kettőre vezetek. - De azt tudom, hogy a bátyád már direkt csinálja a havat. Csak azért, hogy te és Sötétség végleg szétmenjetek és vissza gyere velem a házamba. 

- Lehet. Egy ideje néma. De bármi is van Sötétséggel egyre jobban nő a távolság köztünk. Nem esik jól, de nem tudok ellene tenni. Arról nem is beszélve, hogy annak ellenére, hogy mikor nem velem vagy a vámpír társaiddal vagy, de semmi haladás nincs köztetek. Továbbra is kivülálló vagy. Ami még jobban fáj látnom. Legalább próbálkozol ismerkedni? Vagy ennyire biztos vagy benne, hogy veled megyek? 

- Ismerkedek. Ez nem is igaz. Mert már beilleszkedtem a közösségbe, de nem akarok párt keresni, mert már megvan. De ő nem akarja elfogadni ezt. - komolyan nézet rám. - Mert egy olyan fiú után fut, akinek valaki mástól lesz gyereke és fel is akarja azt a gyereket nevelnie. Csak veled és nem az anyjával. Nem gondolod, hogy elég kegyetlen, hogy elveszi az anyjától és a lány csak hónaponta egyszer láthatja? Vagy csak nem izgat? 

- Igazságtalan. De nem szeghetek törvényt, főleg nem olyant, amiben nem vagyok érintett. Ezt Sötétségnek és a lánynak kell elintéznie. Ha kell felnevelem. De amúgy semmi beleszólásom sincs. Nem azért, mert nem szeretlek, de jobb lenne egy B terv is, ha nem megyek veled. Akkor legalább nem lennél egyedül, de ahogy látom, nem akarod ezt a választásomat elfogadni. - letettem a kártyáimat. Majd ő is letette. 

- Ahogy te nem akarod elfogadni, hogy a párom vagy, és velem kellene lenned és nem azzal a fiúval, akivel nem lehetnél. - megforgattam a szememet. Mert nem futok utána. És nem értem, hogy miért nem lehetnék Sötétséggel. - Megharaptalak, ez által nem érhetne úgy hozzád az engedélyem nélkül. De sem őt, sem téged nem érdekel ez. Meg arról sem akarsz tudomást venni, hogy a harapás nyomom lüktet mikor veled van. 

- Nem is lüktet. Csak egyet. Utána abba marad nem add magáról tudomást, amúgy pedig nem lehet látni. Még szerencsédre, mert ha látná a harapás nyomot, akkor megölne téged és nem vicces, szóval ne neves ezen. - mondtam neki szigorúan. Mert tényleg nem vicces ez. De őt nem érdekli, vagy neki az. Néha olyan nehéz rajta kiigazodni. Vagy már nem is akarok nagyon.  

- Ő megöl? Komolyan mondom, mielőtt az hozzám érhetne megharapom és kiszívom a vérét. Arról nem is beszélve, hogyha az erejével akar majd támadni, akkor te nem fogod engedni, ha akarod, ha nem. Mert a tested tisztában van vele, hogy hozzám tartozol és nem hagyja, hogy bántson engem. Lehet, hogy akkor te fogod megölni és nem én. Persze, akkor a gyerek egyedül marad az anyjával, de ez már nem a mi dolgunk. 

- Nem értem ezt honnan veszed. De rendben. Ha a háború után is ilyen marad, akkor veled megyek. De ha nem, akkor te keresel magadnak egy új párt. - néztem rá határozottan. 

- Megegyeztünk. De ha velem jössz, a bátyád is hozzánk költözik, mert annyira aggódik érted. - mondta vigyorogva. Mondtam már, hogy ilyenkor olyan szépen lehet látni a szemfogait? Nem hiszem el, hogy egy vámpír lány sem akar vele össze jönni.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))