Éjszaka virága - Befejezve

3. fejezet

Nem tudom, hogy mennyi ideje vagyok fent. Mád nincs lent, az aki üldözött engem. Lassan lemegyek és körbe nézek. Nem tudom, hogy merre jöttem. A telefonom lemerült. Szóval elindulok egy irányba vagy megvárom, hogy valami ami biztosan megöl ide találjon.

Elindultam előre. Nem értem,hogy mi történt. Egyszer a semmiből megjelent egy szellem a házunkba és elkezd az erdőről beszélni nekem. Majd megbolondul a házban minden és nekem támad. Ezek után pedig egy farkas megjelenik és elkezd üldözni engem. Majd egy teljesen ismeretlen helyen kötők ki, ahonnan nem tudok haza menni.

Egy tisztásra értem. De valami nem volt itt rendben. Minden világító vörös rózsákkal volt tele. Maga a rózsákkal nem lett volna baj, de nem szabadna világítaniuk. Viszont nagyon szépek voltak.

Közelebb mentem, és az egyiket a kezemben fogtam. Letéptem azt. De nagyon nem volt jó ötlet. Ahogy letéptem a napot eltakarta egy felhő. És hideg szél kezdet el fújni.

Az erdő megvadult. Gyorsan fel álltam és rohanni kezdtem. Nem tudom, hogy mi elől menekülök, csak azt, hogy ez nem normális dolog. Azt is tudom, hogy valami követ engem. mert hallom a lépéseit. Nem tudom, hogy a farkas vagy nem az, de azt igen, hogy a virágra mozdult. 

Van valami ami nagy bajt okoz nekem újra. Miért ilyen nehéz az életem. Egy szakadékhoz értem. Megálltam. Hallom, hogy az a valami követ engem mindig. De nem tudok máshová menekülni, mint hátra. Az égre néztem és megláttam, hogy nem csak felhős az ég. Hanem mindjárt esik. 

A szakadék nagyon mély volt. Ha nem lenne mély, akkor is öngyilkos lenne az akció, hogy leugrok. Nem hallom a lépéseket. Nem hallok semmit sem. Hátra nézek. Semmi sincs mögöttem. Szép lassan elindultam és körbe néztem, hogy nem valami csapda-e. Nem találtam semmit sem. Az égre néztem és már nem volt felhős. Ez nagyon furcsa volt. De így is, hogy minden rendben volt, nem tudtam, hogy merről jöttem és, hogy menekülnöm kellet teljesen eltévedtem. 

Kis idő múlva már nem voltam benne biztos, hogy hol vagyok, és, hogy az egész megtörtént. Olyan valószínűtlennek  tűnt, az egész. Viszont van egy olyan érzésem, hogy megfigyelnek engem. Vagyis nem tudom, hogy ez mennyire biztos, csak azt tudom, hogy nem vagyok egyedül. Bárki más van itt rajtam kivül, nem akar még bántani. 

Egy fura házhoz értem. Ami eddig nem volt itt. Vagy nem tudok róla. De most megint nagyon hideg lett a levegő. Mintha valami szellem lenne bent vagy hasonló. Nem tudom, hogy mit tehetnék most.

Nem megyek be. Mert az biztos, hogy nem biztonságos a hely nekem. Azt is tudom, hogy van bent valami ami nagyon  rossz érzést sugall nekem. Viszont lassan este lesz és kell valami szálláshely.

-Gyere be. Már ide tartozol. - jött a hang az ajtóból. Oda kaptam a fejemet és láttam, hogy egy velem így idős fiú áll ott. - Ne állj ott. Gyere be.

Nem mozdultam. Csak meg fordultam és futni kezdtem. Semmit nem értek. Hogyan került ide a ház? Hogyan tartozom ide? Miért van egyedül a fiú? Mi ez az egész?

- Nem tudsz elmenni innen. - termet előttem és minden sötét lett.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))