Éjszaka virága - Befejezve

9. fejezet

A rózsa kertbe vezetett. Nem mondott semmit. De láttam, hogy gondolkodik valamin. Amit nem teljesen értek. Bár ha mondani akar valamit, majd elmondja nekem.

- A rózsákat akkor ültettem, mikor eltemetelek ide. Nem volt erőm elmondani a családodnak. Az után, hogy megöltelek, rögtön megváltoztam. Nem kellett sok idő és ilyen lettem, mint most látsz. Nem hiszem, hogy vissza tudnék változni olyanná. De azt tudom, hogy boldog vagyok melletted. Teljesen más vagyok. Nem tudok úgy érzelmeket kifejezni, nem tudsz ugyan úgy beszélni velem, és nem reagálok mindenre. De tudok a vérszomjamon uralkodni és megtudlak védeni.

Semmilyen szavak. Nem jelentenek nekem semmit sem. És ez gondolom baj lehet. Nem engem szeret. Hanem valaki mást, aki olyan, mint én. Arról nem beszélve, hogy nem értek iránta semmit sem. Még azt sem, hogy mérges vagyok rá.

Olyan, mintha minden érzelmem eltűnt volna. Mintha nem is élnék, hanem csak egy üres hély lennék.

- Mi van velem? Miért lettem ilyen? Te csináltad velem? - kérdezem tőle. De szinte nem is ismertem fel a hamgomat. Teljesen rideg és érzelem mentes volt.

- A párom vagy. A tested az enyémhez alkalmazkodik. Vagyis a te régi testedhez. Mivel akkor már nem éreztél semmit. Vagy az is lehet, hogy miattam van. Hiszen megharaptalak. A tested nem változik át rögtön. Hanem egy kis idő kell hozzá.

- Mikor akkor meghaltam, lehet, hogy megharaptál. Nem lehetséges, hogy elindult már akkor valami? Csak nem ment végig? - teszem fel a kérdést.

- Lehet. De az is, hogy valami más történik veled. Nem tudom. Mert a családom nem hajlandó beszélni velem azok után, hogy megöltelek. - szomorú volt. De nem érdekelt.

Csak szótlanul mentem mellette. Még beszélt arról az időről, mikor egyedül volt. Megépítette az épületet. Vagyis csak befejezte. Mert itt akartunk együtt élni. Utána meg, a könyvtárban olvasót. Ha valaki ide tévedt megölte, de amúgy nem ment ki, csak vadászni.

Mikor vissza értünk éreztem, hogy hideg a testem. A leheletemet lehetett látni. De csak akkor, mikor már egyedül voltam a szobámba. A fürdőbe mentem és megnéztem, hogy mi változott rajtam.

A szemem lett kék, mint egy befagyott tó jege. Ez nem hozzá van köze. Dániel valami mást is említett. De nem mondta el. Vagyis nem fejtette ki.

Elmentem aludni. Mert nem tudtam mit csinálni.

Mikor felkeltem és körbe néztem az egész szobában jég volt. Alig kaptam levegőt. És egyre jobban csak terjedt a jég. Mintha én okoznám.

Megpróbáltam megnyugodni ami nem sikerült. Csak az, hogy az ajtó teljesen befagyott. Már kimenni sem tudok. Most mit csináljak?

Egyáltalán mi ez? Miért jelent meg a jég? Hozzám van köze? Vagy valami más történik?

Éreztem, hogy egyre jobban ideges leszek. És a jég is vele együtt nő. Ezt nem értem. Alig volt már levegő a szobában. És minden tárgy már teljesen jégbe volt fagyva.

- Dániel gyere! Segíts nekem! Valami történik és nem tudom megakadályozni! Segíts nekem! - kiabáltam ki. Oda mentem az ajtóhoz és verni kezdtem. De el csúsztam a jégen. Éreztem, hogy valami eltörik. De nem éreztem fájdalmat. Csak azt éreztem, hogy valami folyik a lábamon. Majd hangokat hallottam kivülről. De nem voltam képes megmozdulni.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))