Éjszaka virága - Befejezve

11. fejezet

Fáradtan keltem fel. Egy hónapja vagyok itt. Nagyon sok dolgot tanultam. És Dániel is nagyon sokat írt nekem. Főleg arról, hogy vissza akár kapni. Hogy hagyjam itt mindent és menjek vissza hozzá. Nagy részt erről szólt minden levele.

Jégcsap nagyon lassan ült fel. Álmosan nézet rám. Majd megfogta a kezemet és vissza rántott. Nem szegültem ellen. Jó vele lenni. És attól, hogy a jeget irányítja, még ennek ellentéte. Kedves. Mindenben segít nekem.

- Iskolába kell mennem. Neked meg tanítanod kell. Szóval induljunk el. Vagyis valami olyan csinálni. - erre csak elmosolyodott. És szorosan magához rántott.

- Rá érünk. Majd mondom, hogy külön órát adtam neked. Most viszont aludjunk. Nagyon korán van még. - el nevettem magam. De hagytam magam.

Nagyon sok dolgot megtudtam. Ha egy ember valahogy ide kerül, akkor előjön a benne lévő erő. Mivel engem Dániel megharapott, ezt a folyamatot gyorsította fel. Azért nem akarta, hogy Jégcsappal menjek, mert régen barátok voltak, de már nem. És azt hiszi, hogy azért hozott el, mert el akar venni tőle.

- Jégcsap. Nem. Szeretnék valaha hazatérni. Bár nem hiszem, hogy a szüleimnek feltűnt volna, hogy nem vagyok otthon. - tényleg fájt. Bár nem tudom, hogyan jutottam ide, de azt tudom, hogy a szüleim észre sem veszik, hogy nem vagyok otthon.

- Ezzel ne törödj. És mivel a mentorod és tanárod vagyok, így vissza tarthatlak, hogy oda menj. És bármit mondhatok, mert nem fognak utána járni, hogy igaz vagy sem. - mosolygott a nyakamba. Nagyon lusta. Nem is értem, hogyan lehet tanár.

- Tudom. Azért, mert te vagy az egyik legerősebb az iskolába. Félnek tőled, csak ezért nem mennek a dolgaid után. Ami viszont engem illet, észre veszik, hogy álmosan megyek be. Bár kiváncsi vagyok, hogyan magyarázod ki a dolgot. - erre rögtön felült. Én csak mosolyogva figyeltem.

Össze húzott szemekkel figyelt engem. Majd felállt és a fürdőbe ment. Én is kiszáltam az ágyból és elővettem a ruhámat. Nem valami feltünő. Egy fekete nadrág és egy fekete hosszú ujjú. Nem az iskolai egyenruhám, mert akkor kékbe kellene lennem. Bár ha Jégcsap meglátja, akkor rögtön vissza is teszi.

- Hámyszor mondjam el neked? Mivel nem a sötétséget, hanem a jeget irányitod, nem lehetsz feketébe. Nem is értem honnan szerzed a ruhákat. Az egyenruhádba kell menned. Ahogy mindenkinek. - ami csak azt jelenti, hogy megbeszélés lesz.

Rá néztem. Ő már abban volt. Annyi volt a különbség, hogy neki volt egy köpenye. Bár nem tudom, hogy mire jó. Megkerültem és bementem a fürdőbe. Nem szeretem a megbeszéléseket. Akkor csak unatkozni tudok. Olyan dolgokról beszélnek ami engem nem érint. De mivel Jégcsap a mentorom nekem is jelen kell lennem.

- Ma rólad lesz szó. - megfagytam. Mi lehet velem? Vagy miért akarnak rólam beszélni? - Nem nagy dolog. Csupán annyi, hogy a fejlődésed sokkal gyorsabb, mint valaki másnak. Ha engem kérdezem olyan vagy, mint én. Ha kijártad az iskolát felfogják ajánlani, hogy maradj tanítani. Velem is ezt tették. És a velem járokkal is, akik olyan erősek voltak, mint én.

- Nekem egy toborzásnak tűnik. Az erősöket megtartják, a gyengéket nem. Ehhez semmi kedvem nincs. Ahogy ahhoz sincs, hogy engem beszéljetek ki.

- Sajnos itt most nincs választásod.- majd elindult az ajtóhoz. Nekem meg követnem kellet.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))