Éjszaka virága - Befejezve

20. fejezet

Már este van. Soha nem voltak ilyen gondolataim. Most pedig ilyenekkel van tele a fejem. Nem sokat tudtam figyelni. Mert folyton elterelődőtt a figyelmen. Mintha valaki direkt tenné ezt. De vajon ki?

Nem törödve senkivel kimentem sétálni. Nem voltak sokan kint, de nem is mertek hozzám szólni. Ha a bátyámnak is egy egész kultusza van, miért nem kattant eddig be? Mert egyre idegesítőbb lesz, hogy mindenki tisztel engem.

Nem szoktam figyelni, hogy merre megyek. Csak menni szoktam. De most olyan, mintha tudatosan mennék egy irányba. Azt gyanítom, hogy a hang vezet engem. Ami fura. Mert eddig nem volt hang a fejemben.

- Húgi. Hát itt vagy. Azt hittem nem fogsz eljönni. - mosolygót. Nem láttam rajta bilincset. Sőt olyan, volt, mintha nem lenne semmi baja. Oda mentem hozzá. De nem mondtam semmit. - Tudom, hogy mit hallottál rólam. És, hogy most mit gondolhatsz. De nagy egy esélyt, hogy megmagyarázzam a dolgokat. - nagy levegőt vett. - Nem bírom azt ami ott folyik. Nem tudom, hogy ők ezt hogyan bírják. De mielőtt megtaláltalak volna, akkor is elakartam már menni, de nem volt okom rá. Nem tudom, hogy mit terveznek a többiek. Őket a mesterük beavatta engem az enyém nem. Így semmit sem tudok a célokról. Mikor már elmentél az gyülés elején, akkor utánad mentem, de már nem találtalak meg. Utána hagyták engem. Bár nem sokáig. Utána engem vettek elő, hogy mit mondtam neked. De nem hitték el, hogy nem mondtam el semmit sem. Nem voltak ugyan oldanak velem, mint előtte. Egyre több gyülés volt, ahová nem hívtak meg. Mintha nem hitték volna nekem. Ezek után az emberek egyszer elkaptak engem. Kényszeritettek, hogy engedjem be őket ide. Majd volt egy okom, hogy miért ne jönnek vissza.

- Nem. Azért nem jöttél vissza, mert nem vagy ide való. Csak az erőd. Nem kell sok idő nekem, hogy tudjam ez nem az én erőm. Hanem valaki másé. Akitől elvettem. Gondolom te is így vagy ezzel. Nem tudok arra mit mondani, hogy nem avattak be a történtekbe. Engem sem. Lehet, hogy ahhoz van köze, hogy nem tartozunk ide. De most nagyon fura minden. - mondtam. Mert nem haragszok rá. Ha tehetném én is elmennék. Mert kezdek teljesen az ellentétem lenni.

- Nem ide valósiak vagyunk. Ez igaz. De nem tudom, hogy hová tartozunk. Azt tudom, hogy az emberek mit akarnak. És az teljesen más, mint amit neked mondtak. Dániel. Ő pedig megváltozott. Tudja az igazat, amit már te is. De nem mondja el nekik. Mert amit az emberek csinálnak, azt tették volna ők is. De most fordítva van és ezért ilyenek. - érdekes. De akkor miért nem mondta el legalább nekem. Lehet azért, mert folyton Sötétséggél vagyok?

- Az eltűnt pénz, az te voltál? Minek kellett neked? - csak mosolygót. Szeretem mikor mosolyog. Mert akkor tudom, hogy minden rendben. Nehezen szoktam hozzá, hogy van egy bátyám. De mikor elvesztettem mintha egy darab belőlem eltűnt volna.

- Igen. Arra kellet, hogy fenttarsam magamat. De már nem kell. Van munkám. És elvileg az közös pénz. Szóval használhatom ha akarom. De te hogy bírod? - aggódik értem.

- Szarul. De most hogyan tovább?

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))