Éjszaka virága - Befejezve

23. fejezet

- Akkor most mi lesz? Mert ha akarod, ha nem, akkor is a te gyereked. És ha lehetséges felnevelhetjük. Ha persze lehetséges. Nem tudok nagyon sokat ezen a téren. Szóval most mi lesz a gyerekkel? Vagy mi lesz velünk? - teszem fel a kérdéseimet. Azt viszont tudom, hogy érzem, hogy a bátyám figyel engem. És az egész beszélgetést.

- Ezzel ne törödj. Valahogy lesz valami. De addig nem szüli meg a gyereket, amíg ennek nem lesz vége. Vagyis Addig biztosan nem. Mert a gyógyszer hatására könnyen teherbe eshet, de a mellékhatása az, hogy kétszer annyi ideig lesz vele terhes. És az több, mint egy év. Addig biztosan vége lesz ennek a háborúnak. És mondtam csak tőled szeretnék gyereket. Még ha várnom is kell ezzel. - mosolygott rám kedvesen. De utána rögtön komoly lett. -  Hol voltál? Azt mondták, hogy elmentél sétálni, de azt is, hogy nagyon sokáig voltál el. Mintha nagyon messze mentél volna, vagy találkoztál volna valakivel. Találkoztál valakivel? Ha igen, mit mondtál neki, miről volt szó? És kérlek ezekre őszintén válaszolj. Nem szeretem, ha ilyen helyzetben hazudnak nekem, és ilyen fontos dolgokról. - nagyon komoly volt. Ami soha nem jelent jót. 

- Nem találkoztam senkivel. Csak elmerengtem és mire magamhoz tértem nem voltam valami közel az iskolához, de még időbe vissza fordultam. Mert a testem még tudta az irányt. De a lábnyomaim is sokat segítettek. Ha később térek fel, akkor lehet, hogy értem kellet volna jönnöd. Ugyanis elkezdet esni a hó. - néztem ki az ablakon. Ahol tényleg szakadt már a hó. Ő is kinézet. - Csak kikellet szellőztetnem a fejemet. Mert az elmúlt két nap nagyon kemény és sok volt. De sikerült feldolgoznom. Ha pedig találkoztam volna valakivel akkor azt elmondanám. Nem tartanék ilyen fontos információt vissza. Ezt te is tudod. 

- Tudom. És sajnálom, hogy gyanúsítottalak. Csak a mostani helyzetben nem lehet mindenkiben megbízni. És félek, hogy téged is elfognak, mint a bátyádat. Akkor nem tudnék önmagam lenni. Vagyis egy részem, egy igen lényeges részem veszne el. És akkor nem maradna sok szemtanú. Mert olyan erős bennünk egy elem, hogyha egy kicsit is elvesztjük a fejünket, akkor sok ember meghal. Nagyon ott kell lennünk fejben mindig. És ez igen nagy felelőség. De gondolom, hogy ezt te már tudod. Örülök, hogy feltudtad dolgozni a dolgokat. Bár nekem is ilyen könnyen menne. - vissza nézett az ablakra. Összeráncolta a szemöldökét. - És ahogy nézem pár perc kellet volna még neked,hogy teljesen elvesz. És nekem kellet volna megkeresnem téged. Elég komolyan esik már a hó. És akkor eset ennyire, mikor a báytád elvesztette az uralmát az ereje felett. Akkor igen nehezen lehetett magához téríteni. 

- Akkor szerinted, most megszökik? Vagy csak kínozzák? Mert akkor ha nagy fájdalmat érez, akkor is elég erősen eshet a hó. - aggódok érte. És nem tudom, hogy miért, de van egy olyan érzésem, hogy csupán Sötétség szavaitól dühös ennyire. 

- Lehet. Nem lehet tudni mi történik velünk és az erőnkkel ha kínoznak. Mert erre még nem volt példa. De bármi is legyen az oka, nem lesz egyhamar vége ennek. Ami nem csak az emberek, hanem a mi csapatainkat is megbénítják. 

(Sziasztok itt az új rész. )
(( Remélem tetszik. További jó olvasást!))