Éjszaka virága - Befejezve

17. fejezet

- Kire gondolsz Hurrikán? Csak mond el nekem és valahogy feldolgozom. - néztem rá komolyan. Nem tudom kire gondolt. De ha így kezdi, akkor nem valami távoli személy.

- Vilmos lehet. Ő volt a bátyád legjobb barátja. Nem biztos, hogy ismerted. De az utóbbi időben sokszor eltűnt és nagyon titokzatos lett. Bezárkozott. Azzal magyarázza, hogy a bátyád miatt van, de nem vagyok ebben biztos. - mondta el gondolkodva Hurrikán.

- Igen. Sok dolgot nem mond el nekünk. Ami még furább, hogy szinte senkivel nem beszél. Pedig ő egy barátságos ember. - mondta Lángoszlop.

- Nem nagyon ismerem. Néha a bátyámmal eljött, de utána nem jött oda. Még nem is tudtam a nevét. Ilyen háttérben húzódó volt, mikor nálunk járt. Mikor lett ilyen? - kérdeztem. Mert ez talán elmondhatna  esik valamit. Mert ezek szerint ismerik őt.

- Nos, nem sokkal az után, hogy sötétség utánad ment. De nem volt annyira észre vehetően. Majd egyre jobban. Most pedig a megoldáson gondolkodjunk. - terelte vissza a szót Lángoszlop.

Pár órával később.

Hulla fáradtan döltem vissza a székembe. Már majdnem szétrobban a fejem. Annyi mindent hallottam. És nem teljesen tudtam felfogni a dolgokat. Sötétség azzal nyugtat, hogy ez természetés, és, hogy rögtön bele dobtak a mély vízbe. Ami nem kellemes élmény. Amiben tud, abban segít nekem. De ha még egy valamit hallok, akkor komolyan mondom nem élem túl ezt.

Nem tudom, hogy a bátyám hogyan bírta ezt minden héten. De talán csak megszokás kérdése az egész. Meg tapasztalat. Ami nekem nincs. Szóval csak valahogy túl tudom ezt élni.

- Gyere fáradt vagy. Pihenjünk. Neked meg nagyon sokat kell aludnod. Gyere. - hagytam magamat felhúzni. Mert nem volt erőm ellenkezni. Az információ nagyon furák.

Lángoszlop szerint lehet, hogy engem akarnak. Amiben van valami. Mert komolyan mondom, nem hiszem, hogy van valami bennem. Ami kellhet nekik. Vagy neki. Mert semmit nem tudunk, hogy ki vezeti őket. Vagy vezetik.

A szobában körbe nézve mindenhol fekete szín van. Soha nem voltam még itt. De ugyan olyan, mint a bátyám szobálya, de itt nem a jég, hanem a sötétség dominál. Ami azt jelenti, hogy a többieknek is ilyen a szobályuk. Csak ne találja itt egy fekete lyukat valahol.

- Mindig ilyen? Vagy csak a támadás miatt ilyenek most? Nem azért kérdezem de elég fárasztó volt. És nagyrészt nem is tudtam megemészteni. - csak mosolygott rám majd vetközni kezdett. Már félmeztelen volt, mikor rám nézett.

- Igen. Általában ilyenek. Csak most a támadás rá tett egy lapáttal és a bátyád elrablását és az árulást is hozzá kell venned. Minden héten van gyülés, hogy az ilyen dolgokat elkerüljük. De nagyon sokat kell potolnom. És nekem is. Mivel te most új vagy itt, ezért az elmúlt éveket is tudnod kell. Nekem csak potolnom kell. Hiába volt itt a bátyád. Sajnálom. Húzos napoknak állsz elé. De rám mindig számíthatsz. - mindjárt elalszok. Ezért leültem az ágyra és úgy néztem rá.

- Te minden héten ezért jöttél ide? Hogy képbe legyél a dolgokról? Mert akkor miért kell potolnod? Te miért nem tudod elmondani a dolgokat? - néztem rá reménykedve.

- Nem ezért jöttem ide. Hanem azért, hogy ne ess teherbe. Mert nálunk fen áll a veszély, hogy nagyon könnyen gyerekünk lehet.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))