Éjszaka virága - Befejezve

15. fejezet

- Nem értem. Azt mondtad, hogy csak ritkán mehetnek át. Akkor most mi van? Mert nem lehet csak úgy átjutni oda. Ennyien nem tudtak átjutni. Dániel mit tudsz még. - kérdeztem. Mert az magában elég fura. Arról nem is beszélve, hogy ő jött ide szólni. 

- Nagyon ennyit. Jégcsap csapdában van. Valahogy csináltak egy olyan bilincset, amit ha feltesznek bármelyikünkre, nem tudjuk használni az erőnket. Nem tudjuk, hogy miért tartják fogságban és miért nem ölik meg, de valami céljuk van vele. Ahogy egy farkassal és egy másik ismeretlen lénnyel együtt. Ismeretlen szándékaik vannak még, de sejtésünk szerint leakarnak igázni mindket. Vagy végkép eltüntetni a Föld felszínéről. - nézet félre. Nos a viszonyuk Jégcsappal nem lett jobb. Sőt sokkal rosszabb lett. Mivel nem marasztalt engem ott, és hagyta, hogy elmenjek ezért lett rosszabb.

- Remek. Akkor várnak valami, vagy valakire, aki eddig nem jött elő. Elfognak mindket és csapdában tartanak. Valaki elárult mindket mert, máshogy nem jöttek volna rá a képesség bénításra. De ezt már tudhatjátok. És ha van áruló ő mondhatta el nekik, hogyan tudnak többen egyszerre a mi világunkba jönni. Ami azt jelenti, hogy kémek is vannak. - úgy nézet rám, mintha szellemet látni. Szóval egy több száz éves férfi és társai nem jött erre rá. És még én vagyok a hülye. - Ezek szerint ujjat mondtam. 

- Mondtam, hogy szükségünk lesz rád. De honnan tudod ezeket ennyire biztosra. Talán te voltál az egész hátterében? - mondtam már, hogy szeretem őt? Mert teljesen oda és vissza vagyok tőle. Meg a gyanújától. 

- Onnan tudom, hogy az emberekkel már sok ilyen filmet csináltak és írtak. Ezért egy bevált taktika, hogyha ismeretlen az ellenség. Arról nem is beszélve, hogy nem csak az ellenség, hanem az erejük vagy a képességük is ismeretlen. De ha nem hiszed el, akkor nem az én hibám. Mert addig amíg a szellem nem támadott meg, addig nem volt ilyen az életem. Unalmas volt, de egy csomó időm volt olvasni és filmet nézni. Ami miatt tudom ezeket. És nektek is jót tenne, ha olvasnátok ilyeneket. - majd a konyhába mentem reggelit csinálni. Mert vele megyek, de nem éhesen. 

- Igazat adok neki. Én is olvastam ezeket. És ha köze lenne hozzá tudnék róla. Mert vele élek mióta eljöttem a világunkból. Csak, hogy tisztában legyél ezzel. Viszont ahogy látom, nem olvastad egyik levelét sem. Mert akkor tudnád ezt és mást is. - mondta Sötétség és utánam jött. Már majdnem készen voltam a tojással, mikor hátulról adott nekem egy puszit. Csak elmosolyogtam ezen.

- Nem olvastam őket. Mert nem voltam erre kíváncsi. De ha itt tartunk, akkor mond el nekem, hogy mi történt, amíg ti boldogan éltek itt? És velem jöttök e? - kérdezte gúnyosan Dániel. 

- Az emberekkel nem találkozok sokszor. Csak akkor mikor bevásárolok. Egyedül megyek, mert engem embernek hisznek és nem másnak. Ha viszont arra vagy kíváncsi mit csinálnak, hát csak a szokásost. Nem láttam szervezkedést. Sem mást. Majd reggeli után mehetünk, ha Sötétség is benne van. - mondtam. Nem mondok el neki mindent nem érdemli meg.

- Rendben. De neked felkel öltöznöd és nekem is. Utána ha akarsz mehetünk. - nézett Dánielre.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))