Idegen érintés L.N | Befejezett

Második fejezet

Alina Parker

Május 24. hétfő

Mély és kellemes alvásomból, egy hatalmas oldalba vágás ébresztett fel. Kipattant a szemem, majd a sötét szobában a barátnőmre néztem, akinek a telefon világított a kezében.

- Nem hiszed el, hogy mi történt! -kiáltotta, miközben megdörzsöltem a szemem. Hajnali három volt és Annie itt ordibált, mint aki teljesen megőrült.

- Hát, ha nem mondod el nem is fogom megtudni -ásítottam, majd elém nyomta a telefonját. Lando Norris Instagram történetét mutatta és kellett pár pillanat mire felfogtam, hogy megosztotta a közös képünket. A szívem ezerrel kezdett dobogni és pár percig biztosra vettem, hogy még mindig álmodok.

- Ez... Ez nem valami véletlenség? --kérdeztem végül, mire a barátnőm megrázta a fejét.

- Hogy lenne már az? Hisz szöveget is írt --vette el tőlem a telefont.

- ,, Egy kedves rajongóval ma" --olvasta fel a mondatot.

- Ez valami félre értés --dőltem vissza az ágyba, de a vigyoromat nem tudtam lemosni.

- Nem, ez nem az --pörgött fel Annie.

Végül igaza is lett, mert mire reggel kikeltünk az ágyból és újra beléptem az Instagram felületre, rengeteg üzenet várt és megjelölés. Vagy ötven rajongói oldal jelölt meg, a Landoval való közös képen és bár tudom, hogy ilyenkor nem mindig szabad olvasni a kép alatti szövegeket vagy a kommenteket, én még is így tettem. Leültem vissza az ágyamraés pörgetni kezdtem a platformot. Rá mentem a legfelső megjelölésre, ahol a szöveg csak ennyi volt ,, Lando és egy Monacói rajongó". A kommentek pedig inkább gyűlölködőek voltak, mint egyszerűek vagy kedvesek.

,, Mondjátok, hogy nem ez a barátnője"

,, Landohoz túl átlagos lenne, nyugi"

,, Szerintem ennek a csajnak csak mázlija volt"

A többi kommentet itt már nem folytattam, hanem átmentem egy másik posztra, ahol már nagyobb véleménynyilvánítás volt a posztolótól.

,, Szeretném őket együtt látni, túl aranyosak"

Ez már sokkal jobban esett és el is mosolyodtam, de ez csak addig tartott míg nem láttam meg a kommenteket.

,, Én nem akarom elhinni, hogy ezzel kavarna"

,, Nem is mondta senki, hogy kavarnak, észlény"

,, De szerintem tuti! Nagyon adnám őket! "

- Te még is mit csinálsz? --jött be a szobába Annie, már teljes pompájában.

- Semmit --léptem ki az Instagramból.

- Ugye nem a posztokat olvastad? --kérdezte és leült mellém.

- De talán --vontam vállat.

- Én is elolvastam őket, de neked jobb lenne inkább ignorálni --tanácsolta és megsimogatta a hátam.

- Eléggé pörgős lett az Instagram -mondtam, mire Annie elmosolyodott.

- Ez van, ha megtetszel egy hírességnek --bökött oldalba kuncogva.

- Biztos nem erről van szó --ingattam a fejem, de közben a szívem hevesebben vert a megengedettnél.

- Na majd kiderül, de most szedd össze magad, mert mennünk kell anyudék éttermébe dolgozni --tapsolt kettőt és ezzel ki is zökkentett az álom világomból.

- Tényleg --sóhajtottam fel, majd felálltam és a szekrényemhez lépve kivettem egy kék farmert és lila toppot. Felöltöztem, majd a fürdőbe rendbe hoztam magam és kiindultam a nappaliba, ahol Annie már várt.

- Mehetünk? Anyud már írt, hogy késésbe vagyunk --mutatta fel a telóját.

- Igen --bólintottam és elindultam az előszobába. Felkaptam a fehér sportcipőmet és már léptem is ki az ajtón. Annie követett és a buszmegálló felé vettük az irányt.

- Szerintem írni fog neked --hozta fel ismét a Lando Norris témát, ahogy az utcában haladtunk el a különböző színű házak előtt.

- Annie, az csak egy kép, amit megosztott ő is! Semmi jelentősége nincs neki -sóhajtottam, mert tényleg jobbnak láttam, ha így gondolok a helyzetre. Nem élhetem bele magam olyanba, ami ellent mondana a józan észnek. Lando Norris bármelyik modellt megkaphatná és persze olyan lányok is tartoznak az esetei közé. És én nem volt modell, csak egy lány, aki állandó önbizalom hiánnyal küszködött.

- Jó, de ha még is rád ír, akkor én meg mondtam --vont vállat és témát váltott. A buszmegálló felé vezető úton majd a buszon is, valami ruha márkáról beszélt és addig míg nem léptünk be a pizzázóba, nem is fejezte be.

- Na végre --csapott a pultra anya, aki most frissen és mogorván nézett ránk.

- Gyerünk vegyétek fel a rendeléseket --mutatott a hátsó asztalok felé. Én fel is kaptam egy jegyzettömböt, míg Annie oda lépett anyumhoz és beszélgetni kezdtek. Elindultam hát az öt fős családhoz, majd tetettet jó kedvvel üdvözöltem őket. Miközben adták le a rendelést, az egyik kisgyerekük állandó jelleggel zizegő hangot adott ki, és mivel próbáltam nem tudomást venni róla, még hangosabban csinálta. Mire végre felírtam mindent, már zúgott a fülem. Visszamentem a pulthoz és leadtam apának a rendelést, aki rögtön el is kezdte készíteni a pizzákat. Három óra alatt tíz pizzát adtunk el, ami nem jelentett nagy forgalmat. Persze hétfő is volt, így nem is számítottunk nagy rekordra. Egy órakor végeztünk Annievel és az utolsó adag rendelést leadva, már léptünk is le a pizzázóból. A munkaidő alatt, teljesen kiment a fejemből a tegnap történt események és a reggeliek. Addig eszembe se jutottak, míg Annie nem kezdett el nyaggatni azzal, hogy nézzem meg a telefonomat.

- Jobban bele éled magad ebbe, mint én --sóhajtottam, de ahogy a mobilnetem hatására elkezdtek sorba jönni az értesítések, megláttam Lando nevét is. A szívem kihagyott egy ütemet és úgy éreztem össze esek az utca közepén.

- Írt... ÍRT TE JÓ ISTEN --sikította el magát mellettem Annie, mire a szívritmus zavaromból felébredve leállítottam.

- Annie, mindenki minket néz -csitítottam, ahogy a járó kelők pillantásait magunkon éreztem.

- Miért vagy ilyen nyugodt, én itt mindjárt elsírom magam --közölte teljesen kiakadva. Nem voltam nyugodt egyáltalán, de jól tudtam álcázni. Egyedül a vörös arcom árult el mindig.

- Jól van elpirultál, akkor nem vagy beteg --állapította meg ahogy az arcomat vizslatta.

- Mit írt? --kapta ki a kezemből a telefont.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla