Idegen érintés L.N | Befejezett

Huszadik fejezet

Alina Parker

Nem igazán értettem Charlotte még is miről beszél, és ahogy rám nézett, erre ő is rájött. Zavartan megigazította a haját majd nagyot nyelt.

- Szóval nem mondta el, hogy elcsesztem a programot, amit kitalált --valahogy úgy éreztem mintha csak most találta volna ki ezt, de nem akartam kötekedni, így inkább csak adtam a hülyét.

- Milyen program? --kérdeztem.

- Megkért, hogy foglaljak le egy tengerparti házat kettőtöknek, aztán elfelejtettem és már megelőztek --magyarázta hátrálva.

- Értem --biccentettem, de annyira tudtam, hogy nem erről van szó.

- Szóval ezért haragszik? --vontam fel a szemöldököm.

- Igen --bólintott, majd a hátrálás közben neki ment az egyik szerelőnek, aki éppen nem rég lépett be az ajtón.

- Oh bocsi, Ted --fordult a pasas felé és úgy tűnt, tovább nem akar velem kommunikálni. összezavarodva visszaindultam Lando öltözőjéhez. Még a zuhany alatt volt, amikor beléptem a kishelységbe és e-miatt teljesen egyedül maradtam a gondolataimmal, amik csak úgy cikáztak a fejemben. Még is mit titkol előlem Lando és Charlotte? Zavart, hogy nem tudtam valamiről, ami úgy tűnik nagyon érint engem.

- Felöltözőm és mehetünk --lépett ki a gőzből Lando, egyszál alsóban és más helyzetben zavarba jöttem volna, de most csak meredtem rá, hátha kitudok olvasni valami a tekintetéből. De egyszerűen semmit nem lehetett.

- Mi a baj, bébi? --vette észre, hogy bámulom.

- Semmi --kaptam el a tekintetem róla. Igazából nem tudtam, hogy jól tenném-e, ha most rá kérdeznék az igazságra? Lenne értelme tönkre tenni ezt? Mi van, ha jobb míg nem derül ki semmi? Bugyután gondolkoztam, de végre azt éreztem, hogy Lando szeret és velem akar lenni... Nem akartam mindent elrontani.

- Ez a lányos semmi? Vagy tényleg nincs semmi? --cipzározta be a farmerjét.

- Tényleg nincs semmi --erőltettem magamra egy mosolyt.

- Akkor jó --mosolygott ő is kisfiúsan.

Július 25. vasárnap

A sikeres futam után, ahol Lando dobogón végzett, kötelező szerűen este egy bárba kötöttünk ki. Egy bokszban ültem mellette, a másik oldalamon pedig Carlos Sainz foglalt helyet. Mellette ült Charles Leclerc, Charlotte Siné és George Russell. Lando felől pedig Daniel Ricciardo. Valami belsős témáról volt szó, így én csak az italomat fogyasztottam némán. Charlotte már régóta ismerte őket, ezért ő könnyedén bele szállt a beszélgetésbe.

- Jól vagy? --kérdezte Lando, és a combom belső felére csúsztatta a jobb tenyerét.

- Persze –bólintottam, és a vállára döntöttem a fejem.

- Amúgy, Alina --szólított meg Charlotte, miközben Carlos, Charlesal civakodott valamin, bár mindketten nevettek közbe.

- Igen? --emeltem fel a fejem.

- Tudod végre felfogtam, hogy Monacoban élsz és gondoltam tarthatnánk valamelyik nap egy csajos napot --felhozott ötletnek nagyon örültem, és el is mosolyodtam.

- Rendben, nem lenne baj, ha a legjobb barátnőm is jönne? --jutott eszembe Annie, akit eszemben sem volt elhanyagolni.

- Dehogy --ingatta a fejét mosolyogva, majd Charles karjához bújt, aki aranyosan nevetett valamin, amit Carlos mondott neki.

- Papi, itt az italod --szólt Daniel Ricciardo Carlosnak, mire az sértetten nézett rá.

- Nem vagyok papi --kérte ki magának, mire elnevettük magunkat Landoval.

- A nyilvánvalót ne tagadd --vigyorgott Ricciardo majd bele ivott az italába.

Carlos tipikusan visszafogta magát, pedig látszott, hogy majdnem beintett az ausztrál pilótának.

- Örülj, hogy hölgyek társaságában vagyunk, mert most kapnál --zárta le ennyivel Carlos, mi pedig csak nevettünk rajtuk.

- Fáradt vagy már? --döntötte a fejét Lando az enyémnek.

- Egy kicsit --vallottam be.

- Akkor mehetünk, ha akarod --nyomott puszit az arcomra.

- Rendben --mentem bele, mivel már szerettem volna egy kis nyugalmat a szállodai szobában.

- Mi megyünk --jelentette ki Lando és Ricciardo fel is állt, hogy kiengedjen minket.

- Szerintem mi is visszamegyünk --mondta Charlotte és a barátjára nézett, aki egyetértően bólintott.

- Örülök papi, hogy veled maradhatok --nézett Ricciardo Carlosra.

- Hé, én is itt vagyok --szólalt meg George, aki tényleg nagyon csendben volt az este folyamán.

- Ja tényleg, akkor az egyik unoka is marad --vigyorgott Daniel és egyértelműen fejébe szállt a pár pohár alkohol, amit elfogyasztott az elmúlt két órában.

- Jól van, menjünk --simította a hátamra a tenyerét Lando, majd kiindultunk a rengeteg ember között.

Mire kiértünk az éjszakába, már alig volt levegő a tüdőmbe és a hűvös, erős hullámként csapta meg a bőrömet és a tüdőmet is.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla