Idegen érintés L.N | Befejezett

Tizenkilencedik fejezet

Alina Parker

Július 23. péntek

Lando magával szembe fordított és a melltartóm már nem sokat takart. Zavarban voltam, de közben még is biztonságban éreztem magam a karjaiban.

- Szeretném, ha mindig így néznél rám --tűrt a fülem mögé egy hajtincset, majd a szemkontaktusunkat megszakítva, a homlokomra nyomott egy lágy csókot. A fejemben csak egy szó ismétlődött újra és újra. Annyira biztos voltam abban, hogy érdemes volt kitartanom, mert megkaptam amire vágytam. Landot és a szeretetét.

- Szeretlek --nyomtam csókot a pólóján keresztül a mellkasára.

- Én is téged --mosolyodott el majd teljesen elhúzódott.

- Kimegyek, próbálj csak, bébi --kapta fel a vászon képet, majd kilépett az ajtón. Elképesztően jól esett, amiért ekkora tisztelettel volt felém. Miután összeszedtem magam, felvettem a lila felsőt. Szerencsére tényleg pont jó volt, így kinyitottam az ajtót, majd a kint álldogáló Landonak megmutattam.

- Ilyenkor érzem azt, hogy kiakarsz nyírni –közölte, mire elnevettem magam.

- Szóval tetszik? --fordultam körbe.

- Elképesztően szexi vagy benne --jelentette ki és elmosolyodtam amikor piros foltok az arcán, két oldalt megjelentek.

- Akkor megveszem --fordultam vissza, majd ismét becsuktam az ajtót és visszavettem a felsőmet.

- Mehetünk --léptem ki a fülkéből.

- Csak ne láss meg még egy ruhadarabot –kérte, mire elnevettem magam.

- Nem, most leállok --sétáltam a pénztárhoz, és a táskámban kezdtem kotorászni a pénztárcámért, amikor Lando már le is húzatta a kártyáját. Unottan felnéztem rá.

- Nem fogok elfogadni ajándékokat --jelentettem ki, bár a csuklómon pihenő karkötő, pont az ellenkezőjét állította.

- Köszönjük a vásárlást --nyújtotta át a fehér zacskót az eladó, majd én átvettem.

- Viszlát --indultam ki és amint kiléptünk az utcára, Lando összekulcsolta az ujjainkat.

- Tényleg nem akarom, hogy költs rám --kezdtem ismét, mire Lando leállított.

- Úgy teszel mintha nem tudnád mennyit keresek havonta. Ha akarnám akkor most azonnal vehetnék neked egy autót is --jelentette ki, mire megforgattam a szemem.

- Tudom, hogy gazdag vagy! És pont ezért nem akarom, hogy azt hidd a pénzedre hajtok --válaszoltam nagy sóhaj kíséretében.

- Nem hinném ezt sose --vont vállat.

Lando lehet könnyen vette ezt, de én tényleg nem akartam, hogy költsön rám. Nem akartam kihasználni és azt sem, hogy ő vagy mások higgyék azt, hogy a pénze miatt vagyok vele. Legszívesebben a gyönyörű karkötőt is visszaadtam volna neki, de tudtam azt is, hogy rosszul esne neki.

Július 24. szombat

A garázsban telepedtem le az időmérő idejére. A képernyőt figyeltem ahogy elkezdődött és minden alkalommal, amikor Lando idejét mérték, a gyomrom összerándult. Annyira, de annyira reménykedtem, hogy sikerül neki a Q3 majd egy jó pozíció is, hogy a körmömmel felsértettem a bőrőrömet ahogy összeszorítottam az öklöm. Végül az utolsó pillanatban, a Q3-ban harmadik helyen végzett, én pedig elképesztően büszkén lefotóztam a képernyőt és kitettem Instagram napomba. Amint lement az edzés, Lando-t visszatolták a garázsba és megvártam, míg a többiek gratulálnak neki meg azt, hogy az interjú lemenjen, aztán amikor végre elszabadult, hozzá ugortam.

- Gratulálok --öleltem meg, ő pedig a derekamra fonta a karjait és úgy húzott magához.

- Nagyon jó érzés, hogy itt vagy --nyomott csókot az ajkaimra. Izzadtság cseppek csorogtak az arcán és kimerültnek is nézett ki.

- Mehetünk? --kulcsoltam össze a kezünket.

- Igen, az öltözőmbe –bólintott, és én is arra gondoltam.

A paddockba sétáltunk ki, majd a McLaren épülethez mentünk. Ahogy beléptünk a fotocellás ajtón, Charlotte a kommunikációs menedzser lépett elénk.

- Gratulálok, Lando! --mosolygott a srácra és meg is akarta ölelni, de az ridegen elhaladt mellette és a kezemet fogva maga után húzott. Nem értettem miért ilyen Charlotte-al, amikor eddig remek viszony volt közöttük. Addig míg nem értünk be az öltözőjébe, nem kérdeztem rá, de közben nagyon rossz érzésem volt.

- Minden rendben? --érdeklődtem ahogy az ajtó előtt álltam, és Lando elkezdte lehámozni magáról az overállt.

- Persze –bólintott, és már póló nélkül is állt előttem. Zavaromban elkaptam a tekintetem, majd tovább folytattam.

- Haragszol valamiért Charlottera? –érdeklődtem, és feltűnően egy pillanatra lefagyott.

- Nem értettünk valamiben egyet --vont vállat.

- Semmi komoly igazából --adta be lazán, de feltűnően nagyobb probléma volt közöttük.

- Értem --biccentettem röviden. Miközben Lando elment lezuhanyozni, én addig kimentem a szobából, hogy keressek egy üveg mentes vizet. Amikor az előtérbe kiértem, Charlotte még ott állt Mr. Brownal beszélgetett. Feszülten elmentem mellettük, majd felvettem egy üveget és amikor visszaindultam, Charlotte utánam szólt.

- Beszélhetünk? --állított meg és közben elköszönt Zaktől.

- Persze --fordultam felé.

- Nem hittem volna, hogy elmondja neked --kezdett bele, mire összeráncoltam a homlokom.

- Mit? --kérdeztem vissza Charlotte.

- Hát Landoval új lapot kezdtetek, nem? --nézett rám kérdőn a szőke nő.

- Igen --bólintottam, de még mindig nem értettem mit akar.

- De tudsz mindent? Mert én komolyan nagyon sajnálom --sóhajtotta idegesen és zavartan. De én meg nem tudtam miről beszél.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla