Huszonnyolcadik fejezet

3.1K 200 10
                                    

Lando Norris

Szeptember 16. csütörtök

Nem sok kellett volna ahhoz, hogy ismét verekedésbe kerüljek azzal a bájgúnárral. Egyszerűen az eszem megáll, hogy pont akkor bukkan fel Alina életében, amikor velem összeveszik! De lekellett nyugodnom, legalábbis annyi időre, hogy Alinaval normálisan tudjak beszélni és meggyőzzem arról, hogy velem kell lennie. Alina az étterembe végébe lépkedett, én pedig követtem. Egy csendes kis saroknak lehetett mondani, ahol megálltunk, de ahogy szembe kerültünk és végig néztem rajta, a tökéletességén kívül, észrevettem a csuklóján lógó karkötőt. A mellkasomon pihenő, hatalmas kődarab egyik fele lezuhant, mert nem vette le az ajándékomat. Még ott volt a csuklóján, ami azt jelentette, hogy még nem végzett velem.

- Öt perc és aztán tűnj el --törte meg a köztünk lévő csendet.

- Alina, én annyira sajnálok mindent! De nem tudom visszaforgatni az időt! Hibáztam és hazudtam, tényleg egy színjáték volt az egész Silver Stone-ig. De csak addig és azóta állandóan te jársz a fejemben, ismerem az apró mozdulataidat, amikor zavarba jössz és imádom az illatodat, ami még mindig a párnámon érződik! Magam mellett akarlak tudni, Alina! --a szemébe mondtam minden egyes szót, és végig néztem fátyolos tekintettel, ahogy eltorzul az arca és könnyek gyűlnek a szemeiben.

- Eddig a naiv Alinara hallgattam, azért bocsátottam meg neked számtalanszor... De most már nem dőlök be neked, Lando --ingatta a fejét.

- Nem tehetem meg magammal ismét azt, hogy bedőlök neked és aztán megint megbántasz, vagy netalán újabb hazugságra derül fény --a mellkasomra nehezedő kő, teljes egészében visszatért. A hirtelen felismerés, hogy veszítésre állok, teljesen kétségbe ejtett.

- Alina, szeretlek! Bíznod kell bennem! --léptem közelebb és a karkötős csuklójára fontam az ujjaimat. Szinte azonnal kitépte a kezét a fogásomból, ami hideg vízként ért.

- Végeztünk, Lando! Ha nem tudod ezt megérteni, akkor sajnálom --indult volna el a törékeny testével, de ismét a csuklóján húzódó láncra terelődött a tekintetem.

- Végeztünk mi? --szóltam utána teljesen instabilan. A könnyek égették a szemem, mint egy kisfiúnak és közben úgy éreztem, mintha éppen kitépnék az egyik felemet.

- Akkor még is miért van a karkőtő a csuklódon? –kérdeztem, mire a kezére pillantott és szipogott kettőt. Elidőzött az ékszeren, majd megfogta és letépte a karjáról, majd rám nézett, miközben az arcán lefolytak a könnycseppek.

- Végeztünk --ejtette a mellette lévő asztalra a karkötőt, és elsietett tőlem.

Nem telt két percbe sem, mire George megjelent és aggodalmas arccal nézett rám.

- Minden oké?

- Igen --töröltem meg az arcom, a pulóverem ujjába.

- Hát nekem nem úgy tűnik...

- Beszélnem kell Carlossal --indultam el, és szerencsére Nyálas Eugén és Alina sem voltak a pultnál. Nem biztos, hogy verekedés nélkül kitudtam volna menni, ha meglátom, hogy vigasztalja a barátnőmet.

- Miért akarsz most Carlossal beszélni? --jött utánam.

- Mert kurva nagy szarban vagyok.

- Lando --szólított meg komoly hangnemben, miközben kiléptünk az étteremből és a hideg szél megcsapott.

- Nem gondolod, hogy békén kellene őt hagynod? Elcseszted és nem egyszer... Nem hinném, hogy sokat fogsz elérni azzal, ha zaklatod őt --nem akartam elhinni, hogy George leakar beszélni Alina-ról.

- Ő az enyém és az is marad --makacsoltam meg magam.

- Ő nem egy tárgy, hogy levedd a polcról és azt mondd, ,, ez az enyém".

- Nem is így értettem! --ellenkeztem azonnal.

- Lényegtelen, Lando! Elkell őt most engedned! Ha egymásnak teremtett titeket a sors, akkor még fogtok találkozni!

Nem, én nem akartam Alina-t elengedni... Egyszerűen fájt bele gondolni, hogy többé nem találkozunk. Idővel majd elfog felejteni, és talál mást helyettem. És az a valaki, lehet elfogja venni feleségül, azzal a valakivel lesznek gyerekei. Nem velem, nem én leszek az, aki biztonságot nyújt számára.

- Haver, ha szereted, akkor azt kell nézned, hogy neki mi a jó --ez volt az a mondat, amivel végül meggyőzött. De ennek ellenére is kicseszettül fájt.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

Idegen érintés L.N | BefejezettWhere stories live. Discover now