Idegen érintés L.N | Befejezett

Tizenhatodik fejezet

Alina Parker

A visszaúton nem szóltunk semmit egymáshoz. Talán jobb is volt így, de a csókját még mindig az ajkamon éreztem és az ujjait, amik a tarkómra fonódtak. Amikor megálltunk a ház előtt és mindketten kiszálltunk, Lando rám meredt a túl oldalról. Vegyes érzelmeket olvastam le az arcáról. Volt benne düh, vágy és zavarodottság. A bűntudatom megszólalt ismét, pedig igazából okkal tettem mindent. Ha rendben lennénk Landoval még azt se engedtem volna meg a srácnak, hogy meghívjon egy italra.

- Sajnálom a klubban történteket --szólaltam meg, mire elnézett rólam.

- Én is --indult be magamra hagyva az autónál. Sóhajtva követtem és végül az ajtónál megvárt, majd előre is engedett.

- Lezuhanyzom --jelentette ki és elindult a nappalin keresztül. Szarul éreztem magam annak ellenére, hogy a szokásos csókkal mindent megszoktunk oldani. Legalább is állandóan eljátszottuk ezt. Összevesztünk, kiborultam majd ő megjelent, lesmárolt és kibékültünk. Nevetséges körforgásban voltunk, most pedig én jobban megbántottam őt és ezt már nem tudtuk egy csókkal megoldani. Elindultam én is a vendégszobához, majd a másik fürdőszobában lezuhanyoztam és a pizsamámat felkaptam majd bebújtam a takaró alá. De amint lekapcsoltam a villanyt, ismét forgolódni kezdtem.

- Én ezt nem bírom --csaptam oldalra mindkét kezemmel az ágyra. Ledobtam magamról paplant majd felvettem a párnát és kerestem egy takarót. A telefonomat felkapva kimentem a nappaliba és a sarokülőt elfoglaltam. A hátamnak ez már sokkal kényelmesebb volt, de közben elképesztően magányosnak hatott az egész szituáció. A telefonom rezget kettőt, amikor éppen kényelembe helyeztem magam. A földre letett mobilért lenyúltam és megnéztem az értesítést.

Steven Downey követni kezdett téged.

- Ohh a fenébe --ültem fel és heves szívveréssel néztem a jelölést. Nem tehetem ezt Landoval, még ha nevetséges is a kapcsolatunk. Kiléptem inkább az alkalmazásból és lezártam a képernyőt. Visszadőltem és nagy nehezen elaludtam.

Nem tudom mennyi idő után, de egyszer csak egy kart éreztem a lábam alatt majd a fejem egy kellemes, de kemény anyaghoz simult. Félálomban felnéztem és Lando-t pillantottam meg. Annyira álomittas voltam, hogy már csak azt fogtam fel, amikor letett a fehér lepedőre, majd rám terítette a paplant. Éreztem ahogy besüpped mellettem a matrac majd Lando jellegzetes illata úja körbe vett.

- Mindent megfogok neked adni, Alin --suttogta, de nem voltam benne biztos, hogy tényleg ő mondta, vagy csak álmodtam. Álom elragadott és már csak reggel nyitottam ki a szemem. Lando mellkasának nyomtam az orrom, ő pedig a karjaival átölelt és mélyen szuszogott. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg felébredtem-e még. De ezek szerint a félálmomban tényleg behozott. Megemeltem a fejem, mire Lando elhúzódott és úgy tűnt már régebb óta ébren van.

- Jó reggelt –mormogta, én pedig hátamra fordultam.

- Mit keresek... Veled itt? --kérdeztem cinikusan.

- Változni fogok, ígérem --magasodott felém Lando és megsimogatta az arcomat.

- Most tuti álmodok, ugye? --húztam össze a szemöldököm.

- Alina --szólt rám, majd megcsókolt, én pedig elmosolyodtam. Megint bedőlök neki, én tényleg a világ leghülyébb embere vagyok!

- Ígérem, hogy mostantól teljesen egészében megkapsz engem, oké? --nyomott puszit az orromra.

- De a bénázásaimat majd nézd el, mármint szex terén és satöbbi --elvörösödtem miközben ő is, és ez most igazinak tűnt közöttünk.

- Rendben --bólintottam aprót belesüllyedve a párnába. De a matraca az nagyon kényelmes volt.

Lando Norris

Július 20. kedd

Ideges voltam ahogy a McLaren épületbe beléptem. Charlotte lefogja vágni a fejem, de nem érdekelt. Vasárnap kerültem, mivel nem akartam akkor megkapni a lecseszését és az én megmondtam szövegét. De ma muszáj volt összeszednem és elmondanom neki a nyilvánvalót.

- Charlotte --szólítottam meg a kommunikációs menedzseremet, aki éppen kávét főzött le a pihenőben.

- Igen, szívem? --kérdezte, de hátra sem nézett.

- Beleszerettem --mondtam ki egyszerűen, mire Charlotte kezében megállt a csészéskanál.

- Lando, most ez ugye nem komoly? --sóhajtotta.

- Tudom, hogy te megmondtad! De annyira szeretek vele lenni és elakartam kerülni a testikontaktust ahogy mondtad, de lehetetlen volt! Megharagudott rám mert külön aludtunk és jogosan mert ez kurva gáz volt! És nekem tudod milyen rohadt nehéz volt nem túl közel kerülni hozzá, de közben eljátszani, hogy igazi kapcsolatban vagyunk? –hadartam, miközben Charlotte csak hallgatott.

- És szombat este már rohadtul dühös voltam rá, de végül is akkor jöttem rá, hogy szeretem és tudod milyen szar amikor rádöbbensz mennyire utálod az összes pasit, aki rá mer nézni? Leütném az összeset egyenként! --hadartam tovább, de ekkor Charlotte megállított.

- Jó, megértettem, hogy megzakkantál! –kezdte, én pedig még mindig mondtam volna tovább.

- De tőlem legyél vele, viszont akkor mondd el neki az igazságot --na ettől viszont lefagytam. Erre egyáltalán nem is gondoltam.

- Minek kellene elmondanom? Szeretem, vele leszek életem végéig és kész --vontam vállat lazán, Charlotte pedig szórakozottan megforgatta a szemét.

- Jó, de pont ezért kell elmondanod! Nem kezdhetsz egy kapcsolatot hazugsággal.