Idegen érintés L.N | Befejezett

Huszonhetedik fejezet

Alina Parker

Szeptember 16. csütörtök

Ahogy gondoltam is, Steven tényleg jó munkaerőnek bizonyult. Csütörtök reggel, nem kellett bemennem az étterembe, viszont délutánra jól tudtam, hogy Annie-t helyettesítenem kell. Éppen elmostam a bögrémet, amikor anya belépett a konyhába. Csodálkozva fordultam felé.

- Azt hittem már rég elmentél –jegyeztem meg, miközben ő idegesen szorongatott egy kék mappát a kezében.

- Igen, de itthon hagytam pár fontos papírt –legyintett, és közben az ebédlőasztalra ledobott papírok között keresgélt.

- Egyébként, kerestek az egyetemről --pillanatok alatt kővé dermedtem. A Landoval töltött idő, majd a dráma miatt, teljesen kiment a fejemből, hogy ezen a hétfőn, már mennem kellett volna.

- Teljesen kiment a fejemből --vallottam be, mire anya megállt és rám nézett.

- Akarsz te egyáltalán járni? Hiszen ez nem olyan dolog, ami csak úgy kimegy az ember fejéből, Alina --nézett rám anya bosszúsan. Persze, hogy akartam, de igazából fogalmam sem volt mit akarok csinálni az életben. Voltak terveim, de azok mindig csak a levegőben lógtak. Járjak egyetemre céltalanul?

- Nem tudom --feleltem végül, mire anya most már leült és úgy keresgélt tovább.

- Akkor iratkozz ki, és találj ki valami mást –sóhajtotta, mintha ez olyan egyszerű lenne.

- Csinálj meg valami tanfolyamot és menj el titkárnőnek, lehetsz az enyém is --mutatott a papírokra.

- Titkárnőnek? --kérdeztem vissza, majd hozzá léptem és szétválogattam a számlákat, meg a borítékokat.

- Egy szerződést keress, kék felirattal van ráírva a szöveg.

Pár perc alatt egy kisebb borítékban, megtaláltam a szerződést majd anya kezébe nyomtam. Aki azonnal felpattan és megölelt.

- Köszönöm, édesem! És tényleg jól állna neked a titkárnői szerep, vagy asszisztensi munka --hozta fel ismét, és őszintén elgondolkodtató volt. Nem reagáltam, de ettől függetlenül kattogtak a fogaskerek a fejemben.

Miután anya ismét elment, én is készülődni kezdtem a délutáni műszakomra. Egy barna kockás szoknyát vettem fel, majd hozzá egy fehér felsőt és a hajamat pedig leengedve hagytam. A sportcipőmet az előszobában kaptam fel és elindultam a buszhoz. Anya remekül bemászott a fejembe, vagy is inkább az ötlete és szinte úgy belemerültem a gondolataimba, hogy mire észbe kaptam, már a pizzériába léptem be. Mivel kint hűvös volt az idő, így a meleg hirtelen csapott meg az étteremben.

- Megjött, akire tizenegy óta várok --szólalt meg a pult mögül Steven, nagy mosollyal az arcán.

- Jól kezdődik, ha rám vártál --léptem én is a pult mögé, majd bementem a konyhába, ahol most apa nem tartózkodott. Az öltözőben letettem a holmimat és visszamentem az előtérbe.

- Annie éppen öt perce ment el.

- Akkor elkerültük egymást --húztam el az ajkam, majd a pult mögötti polcokhoz lehajoltam.

- Hozok poharakat, meg szalvétákat --mondtam ahogy megláttam az üres tálcát.

- Hozok én --ajánlotta fel Steven, én pedig rábólintottam, mert addig egy tiszta ruhával végig töröltem, a három szintes polcot. Eközben a pizzériába újabb vendégek érkeztek. Mivel páran már voltak az étteremben, így csak akkor tűnt fel az érkezésük, amikor Steven kijött és pakolni kezdte a poharakat.

- Felveszem a hatos asztal rendelését --léptem el tőle, majd felkaptam egy jegyzettömböt és kiléptem a pult mögül. Asztalhoz érve, pillanatok alatt belém szúródott ismét a kés. Ajtó felőli oldalon George Russell ült, míg a másik oldalon Lando Norris. Vasárnap óta nem láttam és szinte éveknek tűnt, csak a fájdalmat éreztem túl frissnek.

- Alina, beszélhetnénk? --kérdezte rögtön, ahogy észrevette a ledermedésemet.

- Nem, még is mi a fenét keresel itt? --kérdeztem dühösen, miközben George fészkelődött Landoval szemben.

- Beszélni akarod veled! Csak öt percet kérek --nézett rám könyörgő tekintettel, de én egyszerűen levegőt alig kaptam, a torkomban keletkező gombóctól.

- Valami gond van? --lépett mögém Steven, és hihetetlen, de Lando szinte azonnal felismerte és az arca szinte eltorzult.

- Ez meg mit keres itt? --állt fel a bokszból.

- Itt dolgozik, és neked nem kellene itt lenned --mondtam, de sajnos közben elcsuklott a hangom. Nem akarom, hogy lássa mennyire összetört.

- Itt dolgozik mi? Érdekes, hogy pont ide kellett jönnöd dolgozni --fordult Steven felé.

- Nem volt elég egyszer rámásznod a csajomra? --lökött egyet, az eddig mellettem álló srácon.

- Lando, állj le! --szóltam rá, de igazából teljesen összezavarodtam. Még is miért kell így reagálni? Főleg, amikor minden csak egy rohadt nagy színjáték volt a részéről?

- Úgy tudom, hogy már elintézted, hogy ne legyen a csajod! Nincs jogod a magánéletébe kotorászni!

Steven szavai a lehető legfélre érthetőbben sültek el, és inkább sikerült Lando-t még jobban felbosszantania, mint leállítania. Ahogy elidőztem Lando arcán, érdekes módon kialvatlannak tűnt és furcsa módon összetörtnek látszott. Talán tényleg jelentettem neki valamit az elmúlt időszakban?

- Egyedül nekem van közöm Alinahoz, neked meg kurvára semmi! --lökött még egyet Lando, a srácon, amibe már akkora erőt fektetett bele, hogy Steven a pultnak esett.

- Jól van, elég legyen! --szólaltam meg remegő hangon és Landora néztem.

- Öt perc!

Amint kimondtam, rám nézett csillogó, de dühös tekintettel. Stevenhez léptem, aki szintén düh-vel a tekintetében Landora meredt.

- Jól vagy? –kérdeztem, mire morogva bólintott.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal