Idegen érintés L.N | Befejezett

Huszonegyedik fejezet

Alina Parker

Július 26. hétfő

- Örülök amiért ma még itt maradtunk --bújtam Lando mellé a franciaágyon.

- Én is, de megharagudnál, ha leküldenélek a portára egy másik szobakártyáért? Valamiért, ami nálunk van nem működik egész jól --sóhajtotta és meglepett, hogy erről csak most szól. Kicsit furcsának is találtam amiért így leküld, de ő csak rezzenéstelen arccal tovább nézte a tévét.

- Aha --álltam fel mellőle, és duzzogva kiindultam.

A mai nap igazából tökéletes volt. Várost néztünk és egy olyan étteremben ebédeltünk, ahol a teraszról a félvárost belehetett látni. És megnéztünk egy bazilikát is, ami mondjuk Landot annyira nem érdekelte, de számomra gyönyörű volt.

Végig mentem a folyosón, majd a lift pont kinyílt és helyet cseréltem egy magas feketehajú férfivel, aki Mercedes jellel ellátott pólóban volt. Megnyomtam a földszinti gombot, majd megállás nélkül levitt. Mivel már késő este volt, így kissé kihaltnak bizonyult a hotel. A recepció pedig teljesen üresen állt. Oda léptem a pulthoz majd vártam.

- Hahó --szólaltam meg vékony hangon háromperc múlva, de senki nem jött elő. Mérgesen fújtattam egyet, majd ellöktem magam a pulttól és visszamentem a lifthez, amire most várnom kellett. Pár perc múlva ismét hetedik emeleten sétáltam a szobánk felé. Amint benyitottam, sokkal sötétebb fogadott és valahogy arra számítottam, hogy Lando elaludt. Ezért direkt megszólaltam, mielőtt még a szobába léptem volna.

- Nem volt senki a recepción –morogtam, majd ahogy elém tárult a sok gyertya és az ágyon lévő piros szirmok, lecövekeltem. Landora néztem, aki ellépett az ágytól és mosolyogva nézett vissza rám.

- Azt hajtogattad, hogy milyen tökéletes volt ez a pár nap... Szóval gondoltam még inkább lehetne az --nyújtotta ki a kezét felém, én pedig mosolyogva közelebb léptem, majd ahogy az ujjaink összekulcsolódtak magához húzott.

- Szóval ezért küldtél le teljesen feleslegesen --értettem meg a szituációt.

- Igen --kuncogott.

- Már azt hittem visszatért a bunkó Lando Norris --piszkálódtam.

- Az sose fog visszatérni, ha rólad van szó --hajolt le, majd hosszasan összeérintette az ajkainkat.

- Egyébként --húztam el a fejem mosolyogva.

- Szívalakba is rakhattad volna azokat a szirmokat, hogy még nyálasabb legyen ez az egész --incselkedtem vele.

- Igaz, de arra már nem volt idő --vigyorgott. Miközben a karjaiban tartott és rájöttem mennyire tökéletes arca van, átvillant az agyamon más is. A filmekben a rózsaszirmok és a gyertyák egyet jelentenek. A szexet.

- Mi a hátsószándékod ezzel? --kérdeztem végül, mire zavarba jött és az arcán ismét megjelentek két oldalt a piros foltok. A világon édesebb dolog nincs amikor ez a srác zavarba jön és elvörösödik.

- Csak gondoltam... Valamire --motyogta és elhúzódott.

- De lényegtelen --fordított hátat és az ablakhoz lépett, amin keresztül a városra lehetett látni. A különböző fények ragyogóan keltették a hangulatot.

- Nekem kellene ennyire zavarba lennem --jegyeztem meg mosolyogva, majd hozzá léptem és hátulról átöleltem. A szürke pulóverén keresztül is éreztem a teste jellegzetes vonalát és az illatát, ami megnyugtatta a lelkemet.

- Nem vagyok zavarban --kérte ki magának, én pedig nevetve elengedtem és megkerülve elé álltam. Egy fejjel magasabb volt nálam és ezt ő imádta, mert ahányszor lenézett rám elmosolyodott.

- Szóval megakarod lépni a következő lépést? --simítottam a tenyerem a mellkasára és ezzel meg is támaszkodtam rajta. Őszinte legyek, elképesztő félelem futott át rajtam, de bíztam Landoban és vele akartam lenni.

- Csak ha te is akarod --simogatta meg az arcomat.

- Akarom --bólintottam, bár megzavart, hogy ahogy kiejtettem a szót, az egyik felem megkongatta a vészjelzőt.

- Szeretlek --húzott magához és megcsókolt ismét. A derekamra simítva a kezét terelni kezdett az ágy felé, majd ledöntött a szirmok közé. A szürke anyagú pólóm alá nyúlt a melegtenyerével, és az egész testemen libabőr szaladt át.

- Sajnálom, ha béna leszek --motyogta a csókunk közbe.

- Nem leszel az --nyögtem és lehúztam róla a pulóvert, majd a pólóját is.