Idegen érintés L.N | Befejezett

Tizennegyedik fejezet

Alina Parker

Az időmérő edzés alatt ismét a bokszutca felett ültem, de most nem egyedül. Charlotte Siiné csatlakozott hozzám, akivel nagyon jól elbeszélgettem és végül meghívott engem és Lando-t egy ma esti kis összejövetelre. Mivel örültem az új barátnak, így azonnal rábólintottam. Charles barátnőjét amúgy régóta követtem az Instagramon, mivel imádtam a csajszi stílusát, de azért ezt nem osztottam meg vele, nehogy túl lelkesnek tűnjek. Mire Lando végzett, én szemérmetlenül leléptem Charlotteal a paddockba és szándékomban sem volt rá várni úgy, mint tegnap.

- Na és mióta vagytok együtt Landoval? --érdeklődött Charlotte, ahogy a Ferrari épület felé sétáltunk.

- Hát igazából egy hónapja --vontam vállat.

- Nem vagy túl lelkes --remek észrevétel volt tőle, hiszen még mindig nehezteltem Landora.

- Nem minden alakul olyan fényesen most --válaszoltam röviden.

- Néha mi is összekapunk Charlesal, de két perc alatt kibékülünk --legyintett, de az ő kapcsolatuk tökéletes volt, míg a miénk Landoval majdnem csak baráti.

- Landoval nem egyszerű --sóhajtottam és közben a Ferrari épülethez érve megpillantottam Carlos Sainz-t, Lando legjobb barátját. Nem volt még alkalmunk megismerkedni, de a spanyol pilóta így is rögtön felismert.

- Te vagy a lány, aki elviseli a haveromat --vigyorgott és kezet csókolt, mire elnevettem magam.

- Nagy nehezen --reagáltam a szavaira.

- Carlos Sainz --nyújtott kezet.

- Alina Parker --mosolyogtam és közben Charles is megérkezett, akinek szintén bemutatkoztam.

- Jöttök ma a kis partira? --kérdezte Charles mire bólintottam.

- Meghívtam már őket --mondta Charlotte, és a barátja mellé lépett.

- Remek, akkor este találkozunk --biccentett majd Charlotte is intett és bementek az épületbe. Carlos pedig kint maradt velem.

- Megvárjam veled Lando-t? --érdeklődött kedvesen, ami nagyon jól esett.

- Nem, nem kell --ingattam a fejem.

- Hát most már tényleg nem, mert éppen jön --biccentett mögém. Csak egy pillanatra néztem hátra, a napszemüvegben érkező Norris-t. Meglepő módon, félkarjával átölelt amikor mellém ért.

- Mi a helyzet kisgyerek? --kérdezte Carlos, mire Lando megforgatta a szemét.

- Megyek hozzátok jövőhéten --közölte Carlossal.

- Már meglepődtem volna, ha nem --hátrált Carlos az épület felé.

- Most komolyan elhátrálsz? --nézett rá Lando tettet csalódottsággal.

- Már itt sem vagyok --lépett be nevetve a helységbe. Miután "kettesben" maradtunk, Landora néztem.

- Összebarátkoztam ma Charlotte Siinével --mondtam és közben elindultunk a kijárat felé.

- Nem is dicsérsz meg, hogy negyedik lettem? --vágott közbe.

Igazából eszemben volt és örültem is neki, de valahogy képtelen voltam most jó pofit vágni a dolgaihoz.

- Ügyes voltál --feleltem érzéstelenül.

- Kösz, szóval egész hétvégén ez lesz? Hogy haragszol rám a semmiért? --akadt ki, de csak halkan.

- Nem haragszom, csak úgy állok hozzád ahogy te hozzám --vontam vállat.

- Ne csináld ezt --sóhajtotta feszülten.

- Egyébként meg ha hagytad volna, hogy befejezzem, ma hivatalosak vagyunk valami összejövetelre egy bárba –válaszoltam, Lando pedig némán sétált tovább mellettem. Mire a paddockból kiértünk, teljesen megszűnt közöttünk a kommunikáció.

Hat óra fele mentünk el a megadott címre. Nem volt egy túl nagy bár, de az egész üvegből állt. Remekül nézett ki és elképesztően jó hangulat uralkodott bent. Lando és én pedig kézen fogva léptünk be, de konkrétan öt szót, ha beszéltünk három óta. Nem igazán volt mit mondanom neki vagy is, ha lett volna, az megint csak azt mutatná, hogy hiszti királynő vagyok. A pulthoz mentünk a táncoló tömegen és a pultnál állva, véletlen meglökött egy srác.

- Bocsi, nem szándékos volt --fordult felém a lenyírt hajával és a zöld szemeivel. Landonál egy félfejjel magasabb lehetett és sokkal kidolgozottabb teste volt.

- Semmi baj --mosolyodtam el, aztán visszafordult a társaságához, akik vegyesen álltak, volt három lány és négy pasi. Lando eközben a telefonján írt valakinek, én pedig körbe néztem, hátha megpillantom Charlotte-ot.

- Látom George-ot, ide hívom –pattant fel Lando és már el is lépett mellőlem, majd elindult vissza a kijárat felé. Nem telt bele két percbe és az iménti srác megszólított. Nem kerültem még ilyen helyzetbe, így zavartan néztem rá.

- Vele vagy itt? --bökött az ajtó irányába. Egy pillanatig rá akartam vágni az igent, de mintha előbújt volna bennem a kisördög, rossz választ adtam.

- Igen, de csak egy haver --feleltem a zenén túl.

- Ezt örömmel hallom, akkor van kedved táncolni? --nyújtotta kezét.

- Ahhoz lehet innom kellene valamit –válaszoltam, mire elmosolyodott.

- Nem úgy nézel ki, mint aki szereti a piát --jó észrevétel volt a sráctól.

- Nem is --kuncogtam.

- A másik oldalon adnak koktélt, gyere meghívlak --mosolygott barátságosan, én pedig egyszer élünk alapon felálltam.

- Amúgy mi a neved? --érdeklődtem ahogy követtem a tömegen keresztül. A kezemet megfogta, hogy ne szakadjak le róla.

- Steven Downey --kiabálta túl a zenét.

- És neked? --kérdezett vissza, majd megérkeztünk a mini pulthoz, ahol tényleg koktélokat kevertek.

- Alina Parker --feleltem.

- Gondolhattam volna, hogy egy ilyen szépségnek csodás neve van --a bókja jól esett főleg, hogy nem szoktam senkitől kapni.

- Két mojitot kérnék --mondta a pultos csajnak és odébb álltunk, míg a lány készíteni kezdte.

- Nem fog a srác aggódni, hogy eltűntél? --igazából erre eddig nem gondoltam, de ha tippelnem kellene, nem fogja annyira izgatni magát.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

Tiktok: dkamilla