Idegen érintés L.N | Befejezett

Hetedik fejezet

Alina Parker

Június 1. kedd

Lando tényleg betartotta a szavát és mire a pizzázóból kiléptem, már kaptam is az üzenetet, hogy leszállt a gépe. A szívem kihagyott egy ütemet és egy pillanatig csak néztem a képernyőt. Majd nagy nehezen reagáltam és végül megbeszéltük, hogy háromkor újra eljön értem. Mivel egy óra múlt, így sietősre vettem a lépéseimet a buszmegálló felé. Szerencsére el is értem a járatot, majd húsz perc múlva már az utcánkba lépkedtem, de most már nem siettem, mivel volt elég időm. Bementem a házba majd a fürdőbe vettem az irányt és gyorsan lezuhanyoztam. Vizesen és törülközőben léptem a szekrényemhez, elő kerestem egy egyszerű nyári ruhát. Világoskék hálós ruhát kaptam magamra és csak kicsi sminket tettem fel. Mire kész lettem, már csak tíz perc volt háromig. Nem akartam ideges lenni mert azzal bevallom, hogy érdekel Lando nagyon is. Ezért feszülten álltam a tükör előtt és addig meg se mozdultam, míg kint nem hallottam a dudáltatást.

- A fenébe –káromkodtam, majd felkaptam a fehér kistáskámat és átmentem a házon, az előszobában felvettem a fehér szandálomat. Mély levegőt vettem, mielőtt kiléptem volna az ajtón, majd összeszedetten indultam most egy fehér Mercedes felé. Lando most vigyorogva dőlt az autónak és úgy figyelt.

- Szia --lökte el magát az autótól, majd közelebb lépett hozzám, köszöntés szerűen puszit nyomott az arcomra, amibe azonnal belepirultam.

- Szia --köszöntem vissza fázis késéssel.

- Látod figyeltem arra, amit mondtál, most nem McLarennel jöttem --mondta büszkén, mint egy kisgyerek.

- Csak egy másik luxus autóval --nevettem ki szórakozottan.

- Jó, de ez akkor is más --kérte ki magának, majd kinyitotta nekem az ajtót.

- Talán tényleg javultál --dicsértem meg, mire elmosolyodott az ajtót fogva.

Beszálltam majd becsukta rám az ajtót. Bekötöttem magam és kíváncsian néztem a beszálló Landora. Sokkal jobb kedve volt, mint első találkozásunkkor. Lazábban is öltözött fel és ez jobban is tetszett. Egy fekete farmerben volt, sötétkék rövidujjú pólóval.

- Hova megyünk? –érdeklődtem, ahogy kifordult a házunk elől.

- Majd meglátod --vigyorgott, én pedig a rádióhoz nyúltam.

- Ne, ne kapcsold be --szólt rám, mire meghökkenve rá néztem.

- Miért?

- Mert nem akarod hallani ahogy éneklek –közölte, mire elnevettem magam.

- De nagyon szeretném! --kapcsoltam be a rádiót, amin valami számomra ismeretlen pop zene szólt. Viszont velem ellentétben Lando azonnal dobolni kezdett a kormányon. De visszafogta magát, ami az arcára volt írva.

- Na énekelj --böktem meg a karját, mire némán megingatta a fejét, és közben véget ért a zene. A rádiós az időjárásról beszélt kis ideig, majd elkezdődött a következő zene, amit most mindketten ismertünk. Mire észhez tértem Lando már dúdolta, én pedig mosolyogva figyeltem.

- Gyerünk csak –bíztattam, mire énekelni kezdett torkaszakadtából, én pedig nem bírtam ki és muszáj volt levideóznom a produkciót. Lando nagyon bele élte magát a szövegbe, miközben többször is tévesztett. A harmadik szám után megérkeztünk egy szabadtéri parkba, ahol az emberek általában piknikezni szoktak vagy sportolni.

- Köszönöm a koncertet --mondtam mosolyogva, miközben leállította a motort.

- Hát kicsit hamis voltam néhol, majd legközelebb jobban felkészülök --mosolygott rám.

- Szavadon foglak --kötöttem ki magam.

- Na és most mit fogunk csinálni? –érdeklődtem, miközben kinyitotta az ajtaját.

- Piknikezni fogunk --mondta bár gondoltam, hogy ilyesmi terve lesz egy parkban, de azért meglepett, hogy ilyen randi ötlet eszébe jutott. Miközben kiszállt én is így tettem, viszont ő elindult az én oldalamra és csalódottan megállt.

- Kiakartam nyitni az ajtót! --háborodott fel kisfiúsan.

- Ohh bocsi --kuncogtam és becsuktam magam után az ajtót.

- Na szóval, anyukám azt mondta, hogy ilyen kosár kell a piknikhez --vett elő egy fonott kosarat hátulról, aminek mindkét oldalát fellehetett nyitni. De miközben ő magyarázni kezdett arról miket hozott, én csak őt figyeltem. Miért volt az első randin olyan idióta? Amikor most meg elképesztően aranyos?

- Hozom a kosarat mert az nehéz, a kockás plédet kivennéd? –kérdezte, miközben a másik kezében egy pezsgő, meg sima üdítő volt.

- Persze –bólintottam, és kivettem a takarót majd lecsuktam a Mercedes csomagtartójának ajtaját.

Elindultunk a parkolón átkelve a parkba, és ahogy a zöld fűre ráléptünk, már a virágok kellemes illatát is éreztem. Egy hatalmas fa árnyékába telepedtünk le és szerencsére nem voltak sokan, így Lando-t sem ismerték fel. Leterítettem a plédet majd Lando letette a hozott holmikat.

- Tudod meglep, hogy ennyire készültél --mondtam ahogy levettem a szandálom és a takaróra léptem.

- Azt szeretném, hogy elfelejtsd a múltkorit –sóhajtotta, mire elmosolyodtam.

- Hát az éneklésed sokat segített a hangulaton –feleltem mosolyogva majd Landoval leültünk egymással szembe, és ő a kosárból kezdett kipakolni. Amint megláttam mennyi mindent hozott, már is felment a cukrom.

- Csatlakozik még valaki hozzánk? –érdeklődtem, mire Lando felnézett rám a mogyoróbarna szemeivel.

- Miért?

- Mert ez rengeteg étel –mondtam, mire elnevette magát.

- Hát tartottam attól, hogy ezt vagy azt nem fogsz szeretni, így elég sok mindent pakoltam --vallotta be és ez igazán jól esett tőle.

- Köszönöm, ez kedves tőled –mondtam, mire úgy tűnt, hogy Lando arca két oldalt elpirosodott. Én pedig ettől jöttem zavarba és én is a vörös arcommal küszködtem, míg nem vett elő két pezsgős poharat.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

Tiktok: dkamilla