Idegen érintés L.N | Befejezett

Huszonharmadik fejezet

Alina Parker

Szeptember 11. szombat

Annie és én szerda este érkeztünk meg Olaszországba. Teljes mértékben azt hittem, hogy együtt töltjük vasárnapig a napokat, de amint találkozott Kevinnel, teljesen felszívódott. Igazából örültem, hogy ilyen hirtelen lángra lobbant köztük a szerelem, de magányosnak éreztem magam, míg Lando a pályán volt. Úgy tűnik, Kevinnek nincs olyan sok munkája, vagy Annie a garázsba is vele tartott. Igazából pár üzeneten kívül, tényleg teljesen eltűnt.

- Itt van, Miss Parker? --ölelt meg hátulról Lando, ahogy a szálloda erkélyén álltam.

- Mr. Norris, ilyen korán megérkezett? --fordultam meg az ölelésében, és így szembe kerültem vele.

- Mondtam, hogy sietek vissza --hajolt le és csókot nyomott az ajkaimra, amibe még a térdem is beleremegett. Időmérőn kint voltam, aztán egyedül kellett visszajönnöm, mert Lando-t feltartották.

- Vagy menjek vissza? --húzódott el, és kérdőn nézett rám.

- Dehogy, örülök amiért itt vagy --bújtam a mellkasához.

Imádtam a teste megelegét, az illatát, ami annyira nyugtató hatással volt rám. Örökre ellettem volna a karjai között. De sajnos, Lando túlságosan felpörgött és perceken belül elhúzódott, hogy a szemembe nézzen.

- Mit csináljuk most? –érdeklődött, majd a városra nézett.

- Nem tudom, elmehetnénk sétálni vagy valami --vontam vállat, és pont ekkor kezdett a zsebemben rezegni a telefonom. Előhúztam majd Annie nevét pillantottam meg, mivel ő sem igazán foglalkozott velem, így kinyomtam.

- Ki volt az? --érdeklődött Lando, majd hátat fordított és belépett a szobába.

- Annie --vontam vállat, ahogy követtem a szobába.

- Ja amúgy, ő miért is van itt? Mármint nekem nem gond, de alig látom.

- Valami szerelővel összejött vagy valami ilyesmi –sóhajtottam, majd Lando egy pillanatra lemerevedett, amit elég érdekesnek találtam.

- McLaren szerelővel? --kérdezett vissza, de nem nézett rám, sőt kerülte a tekintetem.

- Aha, valami Kevin --feleltem és leültem az ágyra.

- Értem --mormogta az orra alatt, majd hirtelen váltott.

- Menjünk be a városba --dobta fel az ötleltet, de még is idegesnek tűnt.

- Rendben –álltam fel az ágyról.

Miközben elindultunk Landoval, ismét rezegni kezdett a telefonom. Most már a táskámból húztam elő, és ismét Annie nevét pillantottam meg. Nem vettem fel, csak kinyomtam és írtam egy üzenetet.

Alina: Most nem érek rá. Mit szeretnél?

Amint elküldtem az üzenetet, két perc múlva jött a válasz.

Annie: Beszélnünk kell, most!

Alina: Kevinnel van gond?

Annie: Nem, de találkozzunk!

Alina: Most Landoval vagyok, majd holnap beszélünk a futam alatt.

Eltettem a telefont és felnéztem néztem Landora, aki engem figyelt.

- Minden oké? –fürkészte az arcomat, mire bólintottam és puszit nyomtam a sima arcára.

Szeptember 12. vasárnap

Mivel Lando korán kelt, így én is hamar felébredtem. Végig néztem ahogy felöltözik, persze ez alatt háromszor csalogattam vissza az ágyba. Végül pedig sikerült neki elkészülni.

- Utánam jössz majd, ugye? --nézett rám, mire bólintottam.

- Persze.

Amint Lando elment, a telefonomra néztem, amit tegnap már alig ellenőriztem. Annie üzeneteit pedig csak most olvastam el.

Annie: Landoról van szó, Alina!

Annie: Nem is tudod mit művel a hátad mögött!

Annie: Beszélnünk kell, most!

A gyomrom összerándult, ahogy elolvastam az üzeneteket. Felültem majd hívást kezdeményeztem, de most Annie nyomott ki. Dühösen fújtattam, majd azonnal megláttam az újabb üzenetét.

Annie: A hotel éttermében várlak.

Most már tényleg kezdtem ideges lenni, így kikeltem az ágyból. Tippem sem volt, hogy Annie miről beszélhet. De egyre feszültebb lettem ahogy készülődtem. Egy kékfarmert és passzos rózsaszín felsőt vettem fel. A hátamra, Lando egyik fekete pulcsiját kaptam fel, majd a hajamat megigazítottam és a szememre is tettem szempillaspirált. Sportcipőben léptem ki a folyosóra, majd a lifthez lépkedtem. Most zajosabb volt a hotel, mint tegnap este és furcsán is éreztem magam, amikor a földszintre lelépve, jó pár embert megpillantottam a recepción állva. Átmentem az étteremhez, és ahogy beléptem a csendes helységbe, megpillantottam az egyik sarokban Charlotte-ot, pár másik nővel, akik szintén McLaren-es holmiban voltak. Majd Annie-t, aki egyedül ült egy két személyes asztalnál. Elindultam felé, majd amikor megpillantott, a tekintete annyira szomorú volt és elkeseredett, hogy a szívem kihagyott egy ütemet. Még is mit fog mondani Landoról? Mi a franc történt, amiről én nem tudok?

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal