Idegen érintés L.N | Befejezett

Huszonhatodik fejezet

Alina Parker

Szeptember 15. szerda

Erőtlennek éreztem a testem, ahogy beléptem a pizzériába és legszívesebben könyörögtem volna reggel, hogy ne kelljen ma bejönnöm. De anya és apa hajthatatlanok voltak mert, hogy ,, jobbat fog tenni, ha társaságban vagy". Hát tényleg arra vágytam, hogy jó pofizzak az új pincérnek, és a vendégekre is műmosolyt villantsak. Azzal is tisztában vagyok, hogy az élet megy tovább... De én még a szakítás gyász időszakában tartottam, és szükségem lett volna az időre, ami segít tovább lépni.

- Alina! --fonódtak körém Annie vékony karjai. Kellett pár pillanat, mire viszonozni tudtam az ölelést.

- Szia! --sóhajtottam nagyot, mire elhúzódott.

- Jól vagy? –érdeklődött, mire némán bólintottam.

- Lando rám írt tegnap este --amint ezt kimondta, felkaptam a fejem.

- Miért?

- Mert te letiltottad mindenhol és beszélni akar veled --hirtelen harag támadt bennem, és megkerültem Annie-t.

- Még is miről? Nem fogok köpni a sajtónak, megnyugodhat --morogtam.

- Nem hinném, hogy arról akarna veled beszélni.

- Te most véded? --néztem rá hitetlenkedve.

- Nem, dehogy! De talán megkellene hallgatnod --már éppen robbantam volna, amikor a konyhaajtó kinyílt, és egy ismerős férfihang csapta meg a fülemet.

- Alina? --a hang felé fordultam, és egy pillanatra lefagytam.

- Felismersz, nem? --vigyorgott rám.

- Persze --biccentettem Steven felé. Kellett pár pillanat mire felfogtam, hogy ő az új pincér, akit anyuék felvettek. Ugye ez most valami vicc? Amikor legutóbb találkoztunk és igazából elsőnek is, nem igazán végződött valami remekül. Csókolóztunk aztán... Aztán Lando megütötte. De hogy ugyan miért, azt szerintem még ő sem tudta. Mert biztos nem féltékenységből, lehet csak így tartotta helyesnek, ha kiakad. Kirázott a hideg, ahogy ez a gondolatmenet végig járt a fejemben.

- Ismeritek egymást? --lépett közelebb Annie.

- Igen, még Angliában találkoztunk --válaszolt helyettem is Steven.

- Ja –bólintottam, és a zavaromat próbáltam leplezni.

Még is miért pont őt vették fel? Mármint nincs bajom Stevennel, főleg így, hogy Landoval már nincs köztünk semmi, és igazából ami volt, az sem volt igazi. Vagy is semmi okom nincs arra, hogy kiakadjak ez miatt. Jó munkaerő lesz és legalább nekem is kevesebbet kell majd beugranom.

- Na, mielőtt rám sózol bármit, megyek és megnézem az öltözőt --indult be Annie, és Steven ellépett az ajtóból, hogy a barátnőm bemehessen. Amint Annie hallótávolságra került, Steven ismét megszólalt.

- Beszélgethetünk nyugodtan vagy tartsak tőle, hogy a kis pitbull megjelenik és megüt ismét?

Alina módra, egy pillanatra bekapcsolt a védő ösztönöm Landoval kapcsolatban, majd a szomorú valóság megcsapott. Nem kell többet védenem, mert nem érdemli meg és már semmi közünk egymáshoz.

- Már nem vagyunk együtt –feleltem végül, bár azért még is zavart, hogy gúnynevet adott Landonak.

- Jobbat is érdemelsz nála --kerülte meg a pultot, ahogy hátat fordítottam neki.

- Köszönöm, hogy ennyire benne vagy ebben a témában --néztem rá nem tetszően, majd folytattam.

- De inkább segítek, hogy nélkülem is megtaláld itt a helyedet –sóhajtottam, és én is kiléptem a pult elé.

- Nélküled nem hinném, hogy valaha is sikerülne --a flörtöléséhez egyáltalán nem volt kedvem, így unottan rá néztem.

- Pedig muszáj lesz --sóhajtottam és elindultam, majd hirtelen megálltam. Még is mit is kellene megmutatnom? A mosdót, meg a takarítószertárat? Hisz pincér!

- Tudod mit? A következő vendéget te szolgálod ki, én meg figyelem mit csinálsz és majd kijavítalak --néztem rá, de ő csak mosolyogva figyelt, amitől zavarba jöttem.

- Hidd el, tökéletesen tudom mit csináljak, de örülök amiért nézni akarsz --kacsintott rám, én pedig a szememet forgatva elfordultam tőle, és visszamentem a pult mögé.

Körülbelül tizenöt perc múlva megérkeztek az első vendégek. Két idősebb hölgy telepedett le egy közeli bokszba, pár pillanat alatt Steven megjelent mellettük. A könyökömre támaszkodtam és úgy figyeltem a pultnál. Ugyan úgy nézett ki, mint amikor a bárba a találkoztunk, csak most több haja volt és sötétkék ingben, meg fekete farmerben álldogált az asztalnál. A két nő valamin nevetett, amit Steven mondott, majd nagy mosollyal az arcán visszaindult felém.

- Na remek vagy remek voltam? –érdeklődött, ahogy elment mellettem majd bement a konyhába leadni a rendelést apának. Amikor visszajött, két üdítőt vett ki a hűtőből majd ismét rám nézett.

- Na van valami probléma? --érdeklődött és elővett két poharat is.

- Igen, ezért kellett ma felkelnem --mutattam rá, majd a helységre. Komolyan semmi baj nincs vele, minek kellene betanítani?