Idegen érintés L.N | Befejezett

Tizennyolcadik fejezet

Alina Parker

Július 23. péntek

- Olyan különleges épületek vannak itt -nézelődtem, és közben állandóan Lando kezét rángattam, hogy megmutathassam neki, amit éppen látok. Igazi turistaként viselkedtem, miközben Lando jót szórakozott rajtam.

- Örülök, hogy nincs fényképeződ, mert akkor sose érnénk át ezen a főtéren -sóhajtotta, mire elnevettem magam.

- Sajnálom, de imádok nézelődni --vallottam be, mintha nem vette volna eddig észre.

- Tényleg? Ezt nem is gondoltam --állt meg, majd az ölelésébe vont.

- Miért van mindig ilyen jó illatod? --tolt el magától, hogy lenézzen rám. Elpirultam és nem is válaszoltam, csak a mellkasának döntöttem a fejem. Lando puszit nyomott a fejemre, és nem is tudom meddig állhattunk úgy, amikor hirtelen mellénk lépett egy franciasapkás, bajuszos férfi.

- Elnézést --szólalt meg, mire elhúzódtunk. A férfi egy A4-es alakú vászont tartott a kezében, amit átnyújtott nekünk. Amit megpillantottam, a mellkasomban melegség áradt szét. A férfi profi módon lefestett minket ahogy itt álltunk. Pedig talán öt perce lehettük itt. Elképesztően nézett ki.

- Ez gyönyörű --néztem hálásan a férfire, aki mosolyogva nézett ránk.

- Nem sokan járnak erre mostanság, és Önök közt csak úgy szikrázik a levegő --nevette el magát az idős férfi.

- De hogyan tudta ezt megfesteni pár perc alatt? --kérdeztem csodálkozva.

- Az már az én titkom -mosolygott, Lando pedig elővette a tárcáját, mire a férfi leállította.

- Ez ajándék --mondta, de mindketten tudtuk, hogy nem hiába fest kint a téren.

- Köszönjük --felelte Lando, majd ő is kezébe vette a képet.

- További szép napot nektek! --hátrált el a férfi, de egy közeli bódéhoz ment kávéért.

- Mindjárt jövök --adta vissza a kezembe a vászont Lando. Miközben én gyönyörködtem a festményen, amiben annyi szép szín jelent meg, Lando a férfi állványához lépett, majd a széken lévő kabát alá tett valamit. Nem láttam, de tudtam, hogy pénzt. Amikor visszaért, elmosolyodtam.

- Nagyon cuki vagy, ugye tudod? --simogattam meg az arcát majd, mint egy kisgyerek, büszkén elmosolyodott.

- Tudom, de örülök, hogy már te is így gondolod --vont vállat lazán, de közben jót szórakozott.

- Visszavonom --forgattam a szemem, majd Lando átvette a képet tőlem és elindultunk.

- Úgy örülök ennek a festménynek --dőltem Lando vállának séta közben.

- Én is, az első közös képünk vagy festményünk --tűnődött el.

- Igen, haza vihetem majd? --érdeklődtem.

- Persze -bólintott, majd lefordultunk egy kis utcába, ahol üzletek voltak végig.

- Ide bemegyek --jelentettem ki, ahogy megláttam egy ruhaboltot, ahol pont olyan felső volt kitéve, amit kerestem. V alakú kivágás volt elől, hátul pedig szinte teljesen nyitott volt, de még nem is ezért volt különleges, hanem a halványlila színe miatt.

- Na erre nem vagyok még felkészülve, hogy ruha boltokba rángass be --jelentette ki, de már húztam is az üvegajtó felé.

- Akkor ideje megszoknod --amint beléptünk az üzletbe, egy vöröshajú nő elénk is lépett.

- Miben segíthetek? --érdeklődött, de közben jó páran nézelődtek az üzletben.

- Csak nézelődünk -feleltem, mivel nem szerettem eladó segítségét kérni. Lando követett a ruhák között és felsőkhöz érve meg is találtam, amit kerestem.

- Felpróbálom --vettem ki egy s méretet, majd elindultam a próbafülkéhez. Lando mint egy elveszett kiskutya, jött utánam és amikor meglátta, hogy a próbafülkében mekkora hely van, azonnal bejött utánam.

- Mit csinálsz? --néztem rá megilletődve.

- Hát nem akarod megmutatni, hogy áll rajtad a felső? --vonta fel a szemöldökét és leült a székre, ami a tükör előtt volt elhelyezve.

- De igen, viszont megtudom mutatni úgy is, ha kint vagy --mutattam az ajtóra.

- Minek legyek kint, ha bent is lehetek? --kérdezett vissza.

- Lando, ha ezzel az a célod, hogy melltartó nélkül láss nem fogom úgy felvenni -közöltem, mire rafináltan elmosolyodott.

- Nem is gondoltam ilyesmire --ellenkezett.

- Persze -sóhajtottam, és hezitálva néztem a felsőre.

- Na nem próbálod fel? --húzta az agyam, mire unottan rá néztem.

- Előtted nem --feleltem.

- Jó, akkor nem nézek oda --már azt hittem feladja és kimegy, de Lando megmakacsolta magát a széken ülve. Fújtattam egyet, majd levettem a rajtam a lévő fehér spagettipántos trikót, persze ezt Landonak hátat fordítva, majd a melltartóm csatjához nyúltam. A felsőben volt szivacs, ami miatt melltartóval nem lehetett felpróbálni. Igazából nem is gondoltam én ezt jól végig. De az már tényleg felbosszantott, hogy a melltartó csatba beleakadt a csipke. Miért pont most? Éreztem, hogy Lando mögém lép majd megmenti a fehércsipkét, aminek már nem sok volt hátra a csat miatt.

- Köszi --mondtam elpirulva, de Lando a vállamon lévő pántot is lassan lehúzta, úgyhogy a bőrömet végig súrolta a hüvelykujjával. A libabőr végig szaladt a testemen, akkor meg főleg, amikor magához húzott teljesen és a hátam a pólójának simult.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla