Idegen érintés L.N | Befejezett

Kilencedik fejezet

Alina Parker

Június 11. péntek

Lando Bakui futama után, ismét Monacoba jött. Egy egész hetet szinte együtt töltöttünk és teljesen elfelejtettem a rossz kezdésünket. Remekül éreztem magam vele és órákig tudtunk beszélgetni minden féléről. Nem mondtuk ki, hogy járunk vagy valami, de igazából én ebben még nem is hittem. Annak ellenére, hogy tényleg nagyon jól elvoltunk, Lando nem igazán közeledett máshogy. A kézfogás maradt, de nem ölelt meg és nem is csókolt meg az nap este óta. Bár legalább lassan haladtunk, amitől igazából megkönnyebbültem. Attól viszont nem, hogy néha olyan volt Lando mintha bepánikolt volna a közelemben. Nem igazán értettem, de nem akartam rákérdezni egyelőre.

- A kettes asztalnál rendelni akarnak --szólalt meg mellettem anya, mire kiszakadtam a gondolataimból.

- Megyek --indultam el felkapva a jegyzettömböt és az ajtó melletti asztalhoz léptem.

- Jó napot, mit hozhatok? --néztem a két középkorú nőre.

- Egy nagy duplasajtos pizzát és két kólát --felírtam a rendelést, miközben az ajtó nyílt és felnéztem. Lando idegenkedve körbe nézett, én pedig lefagytam. Még is miért jött ide? Azt mondta reggel haza megy.

- Még valamit? --néztem le a két nőre.

- Más nem lesz --válaszolta a szőke nő, én pedig bólintottam és elléptem az asztaltól.

- Te mit keresel itt? --mosolyodtam el ahogy Landohoz értem.

- Úgy döntöttem még maradok pár napot --vont vállat, de én nem igazán értettem így se. Tényleg napok óta itt volt Monacoban, és tegnap úgy volt, hogy ma reggel utazik is Angliába.

- Miért? --kérdeztem zavartan.

- Egy lány miatt, aki úgy tűnik nem örül a maradásomnak --elnevettem magam, majd eszembe jutott a rendelés.

- De örülök, csak ma egésznap itt kell lennem --indultam el gyorsan a konyha ablakhoz, majd apának átcsúsztattam a rendelést. Visszaléptem a pulthoz, ahova Lando helyet foglalt.

- Miért? Azt hittem reggel nyolctól, egyig vagy --csodálkoztam amiért ennyire megjegyezte a beosztásom.

- Igen, de este karaoke buli lesz itt, szóval itt vagyok egésznap --sóhajtottam már előre is fáradtan.

- Akkor segíthetnék --meglepetten néztem a srácra, aki önszántából akart dolgozni.

- Nem, mármint nem akarom, hogy... –kezdtem, közben anya kihallgatta a beszélgetésünket és megjelent mellettünk.

- Tessék, itt egy kötény --tette le Lando elé.

- Anya, ne már --néztem rá.

- Mi az? Ő ajánlotta fel --vont vállat.

- Nagyon szívesen segítek --állt fel Lando és nem értettem, hogy ezzel most nálam vagy a szüleimnél akar bevágódni? Vagy csak egyszerűen nincs tisztában azzal milyen fárasztó itt a munka.

- Mit kellene csinálnom? --érdeklődött és felvette a kötényt.

- Menj be a konyhába, Alina apjának segíteni –adta ki a feladatot anya, mire Lando bólintott és belépett a pult mögé. Puszit nyomott az arcomra majd a konyhába ment. Még is mi a fene történik? Egy hét alatt egyszer nem kaptam még egy normális ölelést se, most meg puszit nyomott az arcomra és apával süti a pizzákat...

Két órával később, Annie is megérkezett és amint meglátta a konyhában Lando-t, ki is fordult és izgatottan csapkodni kezdte a karomat a pultnál állva.

- Most jól láttam, hogy a pasid pizzát készít? --kérdezte sokkoltan.

- Igen, és ne kérdezz semmit, mert én sem tudom mi van --kuncogtam el magam.

- Alina --fordított magával szembe Annie, mire unottan rá néztem.

- Te egy kurvára szerencsés ribi vagy –közölte, mire megforgattam a szemem és közben el is nevettem magam.

- Ja amúgy, bármennyi is ő Lando Norris, azért szólnod kellene neki, hogy tiszta liszt az arca --jutott eszébe elgondolkodva. Mióta bement a konyhába Lando, én a vendégekkel foglalkoztam, akik jócskán megszaporodtak az elmúlt két órában. Szóval így rá sem néztem, ami mondjuk így felelőtlen dolog volt tőlem. Persze a szüleimet már pár napja megismerte, ezért biztos voltam benne, hogy apa normális lesz vele.

- Jó, akkor ideje bemennem --mondtam és Annie kezébe nyomtam a jegyzettömböt. Belöktem a konyhaajtót majd ahogy megláttam Lando-t kitört belőlem a nevetés.

- Mi az? --néztek rám egyszerre, mire apa is ránézett Landora és elmosolyodott.

- Van valami az arcomon? --ijedt meg Lando, én pedig oda léptem hozzájuk.

- Nem, csak semmi --legyintettem és loptam egy szelet szalámit onnan, ahonnan Lando pakolta a pizzákra a feltétet.

Miközben ott álltam Lando mellett, ők tovább beszélgettek apával az autókról, amikhez én semmit nem értettem. Eközben Lando felkarjának döntöttem a fejem és beszívtam az illatát, ami most keveredett a pizzáéval is. De akkor is annyira tökéletes volt. A normális az lenne, ha hetek után kezdeném azt érezni Lando iránt, hogy beleszerettem, de én már most kezdtem így érezni és ez zavart. Főleg azért, mert sűrűn viselkedik furcsán. De pillanatnyilag olyan normális volt minden, nem húzódott el, nem pánikolt be, csak nyugodtan tovább pakolgatta a feltéteket. 

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

Tiktok: dkamilla