Running out of time (Avengers ff.)

Unexpected attack

~-Jó, oké megértettem, akkor holnap. Jó éjt.-azzal odajött, egy puszit adott az arcomra és elment. Én csak megsemmisülten, lefagyva álltam (ültem a tolószékben xdd) a szoba közepén~

     Aznap éjjel nem tudtam aludni. Folyamatosan anya járt a fejemben. Amint lehunytam a szemem, csak őt láttam. Ott ült előttem és próbált valamire figyelmeztetni. Egy idő után feladtam az alvással való küszködést, felvettem a lábmerevítőm és nagy nehezen felsétáltam az emeleti konyhába altató után kutatva. Épp nagyban turkáltam az egyik szekrényben, amikor lépteket hallottam. Gyorsan becsuktam a szekrényajtót, majd elbújtam a konyhapult mögé. 

-Mit csinálsz ilyenkor itt kölyök?-hajolt a pult mögé Tony.

-Khm, hát, én ööö... Altatót kerestem...-vallottam be.

-Csak nem rémálmok?

-De...

-Zavar, ha leülök ide melléd?

-Nem, dehogy.

-Figyelj rám kölyök, amikor megláttalak, már tudtam, hogy egy belevaló csaj vagy, aki nem ad fel semmit egykönnyen. Amint látom, már meg is tanultad kezelni a lábmerevítőt. Ez őszintén meglepett, mivel Rhodey-nak egy jó pár hónapba telt megtanulni járni vele. Minden amit teszel lenyűgöző. Akárcsak az anyád.

-Ismerted az anyámat?-kaptam fel a fejem. 

-Persze. Tudod, ő is S.H.I.E.L.D. ügynök volt egyszer. És az is lett a veszte. 

-Mesélnél nekem róla?-kérleltem.

-Ó hogyne, nagyon szívesen. Ő is ugyanúgy egy lenyűgöző személy volt. Mindent lelkiismeretesen végzett el. Soha nem kérdőjelezte meg Furyt, azt tette, amit kértek tőle. De megnyugtatlak, ölni még senkit nem ölt meg. Ahhoz túl jó szíve volt. Az ellenséget csak úgymond kiiktatta, de nem ölte meg. Kiváló ügynök volt. 

-Olyan jó mindezt hallani. Bárcsak még itt lehetne velem...

-Ne aggódj, itt van ni.-mutatott a mellkasomra.-Veled van. Csak érezni kell.-azzal felállt és elment. Kicsit furi volt, de nem törődtem vele. Fogtam magam és én is visszamentem a szobámba. Megfeledkeztem az altatóról de már nem is volt szükségem rá. Hamar elaludtam a beszélgetés után.

~Az álom~

-Anya?-néztem ijedten az előttem álló személyre.

-Kincsem... Már rád se ismerek. Hogy megnőttél.

-Mi ez az egész? Ez is az a Loki műve? Mit tett velem?

-Nyugodj meg, semmi baj, én vagyok az, anya. Gyere ide és ölelj meg.-lassan odaléptem hozzá és megöleltem.

-Sajnálom.-suttogta a fülembe.

-Tessék? Ahh!-azzal egy tőrt szúrt a lapockámba. Lassan összerogytam és elterültem a földön. 

     Egyből felriadtam és a pisztolyom után kaptam.

-Héhé, nyugi! Csak hallottam, hogy sikoltozol és megijedtem.-emelte fel védekezően a kezét Pietro. Lecsaptam a pisztolyt és a verejtékező homlokomat kezdtem el törölgetni.-Rossz álom?

-Valami olyasmi.-bólintottam.-A többiek?

-Nos, mindenki felkelt és az ajtó előtt várják a jelentést. Azt hittük, hogy valami történt veled.

-Nagyon megijesztettél minket.-dugta be a fejét az ajtón Scott.

-Bocsi, nem állt szándékomban. Amúgy mennyi az idő?

-7:28.-nézett Pietro a telefonja kijelzőjére. 

-Akkor együnk mert éhes vagyok!-nyúltam a lábmerevítőm után. 

-Mindenki, reggeli!!!-ordított fel Pietro (mivel idő közben mindenki visszament a saját szobájába).

     Felmentünk a konyhába, Tonyék pedig nekifogtak reggelit készíteni. 

     Nagyban ettük a rántottát, amikor megszólalt a vészriasztó. Mindenki felpattant a helyéről és elrohant felfegyverkezni. Én elsiettem Pietroval és felmértük a helyzet súlyosságát, viszont nem találtunk semmit és senkit. Közben megérkezett a csapat is és helyzetjelentést kért.

-A helyzet az, hogy semmit nem találtunk.-mondtam csalódottan. Pedig már azt hittem, hogy az Angyal az.

-Jaj, ne már, hogy a semmiért vettem fel a harci szerkómat! A reggelim meg azóta már kihűlt!-panaszkodott Peter.

-Shh!-hallgattattam el Petert.-Valaki van itt.

-Ó, persze, hogy van!-szólalt meg valaki a hátunk mögül. Mindenki egyszerre megfordult és szembe találta magát Vele.

-Ó, basszus!-szóltam el magam, de már késő volt. Az Angyal mindenkivel szembe nézett és kővé dermesztette őket. Én csak álltam ott egyedül, megsemmisülten. Viszont ez nem volt minden. a Háta mögül előlépett az apám és a testvérem, Fred.

-Hiányoztunk?-kérdezték vigyorogva. VISZONT ez se volt minden, mivel végül előlépett valaki, akiről soha nem gondoltam volna, hogy még valaha látom.

-Helló Mia! Hiányoztam?-nézett mélyen a szemembe.

-Wanda...-suttogtam

Na, és ennyi lett volna ez a rész. Nagyon sajnálom, hogy nem írtam semmit az elmúlt három hónapban, mivel eléggé elfoglalt voltam, de most már megpróbálok rendszeresen írni. Hamarosan jön a kövi rész. Remélem tetszett ez a fejezet is. Ha igen akkor léci dobj rá egy szavazást. Köszi. Mindenkinek szép napot!;)