~Nagy nehezen eljutottam a szobámig és gyorsan ágyba bújtam. Alig várom, hogy láthassam a főhadiszállást. Soha nem láttam még belülről, így nagyon furdal a kíváncsiság.~
Másnap arra ébredtem, hogy Tony két centire van az arcomtól. Azt hittem frászt kapok.
-Tony te meg mi a szent jó Istent csinálsz itt?-kiáltottam rá.-És mért hajoltál ilyen közel hozzám?
-Kis álomszuszék, csak azt akartam mondani, hogy 2 perc múlva indulunk és a cuccaid már az autóban vannak.-mondta mosolyogva.
-Mi az, hogy álomszuszék, hány óra van?-kérdeztem ijedten.
-5 perc múlva 11.-felelte nyugodtan.
-HOGY MI??? Mért nem keltettetek fel?!-kezdtem el pánikolni.
-Nyugi van na, csak gondoltuk, hogy tegnap elég fárasztó napod volt így hagytunk még aludni. Na de most pattanj fel, mert mindjárt indulunk.
-Oké, oké. Sietek.
Gyorsan átmásztam a tolószékembe és egyenesen a fürdőbe mentem vele. Fogat mostam, rendbe tettem a hajamat, majd a fotelhez gurultam és felvettem a tegnap kikészített ruhákat. A sminkkel nem nagyon törődtem, mivel így is késésben voltam meg amúgy sincs nagyon értelme, hisz csak átköltözünk a bázisra. Miután végeztem szupergyorsan kigurultam a szobámból és a lift felé igyekeztem. De persze nem lennék Mia Cooper, ha valamit megint el nem cseszek. Éppen szálltam volna be a liftbe, amikor egy ügynök viharzott ki belőle és telibe nekem jött ezzel engem felborítva. Nagy szerencsémre pont rám esett (lehetett vagy 100 kiló), majd miután feltápászkodott én épp nyújtottam volna neki a kezemet, hogy felsegítsen, de ehelyett szitkozódva gyorsan elviharzott. Hát még egy ilyen bunkót! Ő jött nekem, erre még neki áll feljebb! A tolószék is felborult így próbáltam odakúszni, hogy felállítsam. De hát a szerencse soha nem áll mellém, így ahelyett, hogy felállítottam volna, magamra borítottam. Hiába erőlködtem, nem tudtam sehogy se lelökni magamról. No problem, itt fogok feküdni, amíg valaki észre nem vesz ~ gondoltam.
/Tony szemszöge/:
Már jó fél órája várunk Miára, de semmi. Kezdek aggódni érte, de csak nem lehet semmi baja, hisz a Toronyba biztonságba van. A csapat nagy része már elment, csak én, Pietro és Rhodey maradtunk itt. Már kezdett az idegeimre menni a várakozás, szóval megkértem Pietrot, hogy menjen és csekkolja le Miát. Esküszöm az őrületbe kerget ez a lány. Persze jó értelembe. Semmi bajom nincs vele, csak néha kicsit dilisen tud viselkedni.
/Mia szemszöge/:
Kezdett az őrületbe kergetni ez a várakozás, mivel legalább 10 perce itt feküdtem. Minden csontom fájt a tolószék miatt. Csak vártam és vártam, de senki nem jött errefelé. Aztán egyszer csak... A lift beindult! Ami azt jelenti, hogy valaki jön felfelé! Jaj, édes Istenem, add, hogy ide jöjjön. Hirtelen megállt a lift és kinyílt előttem. Ahh, hála a jó égnek! És nem akárki jött... Pietro volt az. Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről, annyira örültem neki.
-Jézusom, Mia, mi lett veled?-ugrott mellém aggódva. Gyorsan leszedte rólam a tolószéket és segített visszaülni.
-Istenem, soha nem örültem még ennyire neked. Jaj, semmi, csak egy bunkó fellökött, aztán faképnél hagyott.-sóhajtottam.
-Jól vagy? Nem nézel ki valami jól.
-Mért, te hogy néznél ki, ha ennyi ideig a földön feküdnél rajtad egy tolószékkel?-kérdeztem kissé idegesen. Kissé meglepődött a reakciómon, de szó nélkül hagyta.-Jó, sajnálom, tudom, hogy csak aggódsz... Nem tudom mi van velem mostanában, sokkal idegesebb vagyok...
STAI LEGGENDO
Running out of time (Avengers ff.)
Fanfiction"Minden rendben lesz, oké? Nézz rám és koncentrálj. Semmiképpen se hunyd le a szemed! Itt vagyok veled. Te is maradj velem! Ne hagyj itt! Kérlek... Mia... Nyisd ki a szemed..." A történet egy 22 éves lányról szól, aki hihetetlen erővel...