Running out of time (Avengers ff.)

Panic

~Szerintem ha a többi Bosszúállóval is beszelnék, ugyanaz lenne a reakciójuk. Mellesleg azt sem tudom, hogy hol vannak jelenleg...~   

        Egyedül... Hmm... Régen erre vágytam. Mindig a magányt kerestem. Most meg megkaptam, csak rossz az időzítés. Mi a fenét fogok kezdeni egyedül? Quill csak úgy felszívódott, nem is keres, a többiek cserben hagytak, a Kapitány nem tudom, hogy hol van, de szerintem ha Tony nem hitte el ezt az egészet, ő sem fogja... Jól van, Mia... Ne pánikolj, mindent megoldasz... Gondolkozz, Mia, gondolkozz!

         A gondolataimból a bejárati ajtótól hallatszódó kopogás zökkentett ki. Mi a fene?! Mindenki akkor kell kopogjon, amikor valamin töröm a fejem?!

-Ajj, jövök már!-kiáltottam. Odasiettem az ajtóhoz és kinyitottam. A meglepettségtől még a lélegzetem is elállt. Ott állt előttem két istenség, kicsit sem feltűnő ruhákban.-Ömm... Khm... Hali...

-Oh, Mia! Annyira örülök, hogy itt vagy!-üdvözölt kedvesen Thor. A hatás kedvéért még meg is ölelt.-Annyira aggódtam érted! Ő itt Loki. Gondolom már ismered.-mutatta be a testvérét.

-Aha... Hallottam róla. De, visszatérve az előző mondatodra, mi az, hogy aggódtál értem? Hisz nem történt semmi.

-Mi az, hogy nem?! Midgárdra tart a Halál Angyala! Vagy lehet, hogy már itt is van valahol.

-Oh, Istenem! Annyira örülök, hogy legalább ti elhiszitek!-könnyebbültem meg.

-Hogyne hinnénk el! Hiszen élőben is láttuk. Na, gyere, meg kell keressük Tonyt.-fogta meg a csuklómat.

-Szükségtelen.-feleltem unottan.-És kérlek, engedd el a csuklómat, mivel eléggé fáj a szorításod.

-Ja, ööö, bocsi... De mi az, hogy szükségtelen?

-A szükségtelen az a szükséges ellentéte.

-Jaj, tudod, hogy nem úgy értettem!-mondta kissé ingerülten Thor.-Pont olyan vagy, mint Stark!

-Bírom a csajt.-nézett a szemembe Loki.

-Mia! Mért mondtad azt, hogy szükségtelen?!

-Mert szükségtelen. Beszéltem már vele és egy szavamat sem hitte el. Azt hiszi, hogy ez csak egy mítosz és nincs semmi értelme. Pietroval is beszéltem, de neki is ugyanez volt a vélemény a dologról.-meséltem el a történteket vállrántva.-Most nem rég értem haza.

-Ajj, Stark! Mindig annyira öntelt és egoista! Azt hiszi mindig neki van igaza.-fújtatott Thor.

-Mondtam én, hogy a midgardiak semmit sem érnek.-felelte unottan Loki.

-Mért, te talán érsz valamit Asgardon?-tettem fel neki a sértő kérdést.

-Kiköpött Stark! Néha elgondolkozom azon, hogy nem-e testvérek, vagy esetleg rokonok.-gondolkodott hangosan Thor. Loki csak egy lenéző pillantást küldött felém.

-Rendben... Akkor gondolkozzunk... Tony és Pietro ki vannak zárva. Őket szerintem már nem lehet meggyőzni. Mi van a Kapival? Ő most hol van?-kérdeztem Thortól.

-Nos, Heimdall szerint jelenleg Brooklynban van a Tél Katonájával.-felelte Thor.

-Oké, akkor keressük meg!-indultam volna az ajtó felé.

-Állj le egy percre. Állj már le!-tartott vissza az istenség.

-Thor, engedj! Egyedül nem tudunk elbánni azzal a cseszett Angyallal! Kell a segítség!-löktem félre.

-Mia... Nem sodorhatjuk őket veszélybe. Mindenki tudja, hogy ők nem tudnak elbánni vele. Ha ők eljönnének, az kész öngyilkosság lenne.-ellenkezett tovább Thor.

-Na pont ez a baj nálatok!-feleltem ingerülten.

-Mégis mi?-értetlenkedett.

-Az, hogy nem tudtok csapatként dolgozni! Senki nem mondta, hogy egyedül kell legyőzzék az Angyalt, ennek ellenére ti mégis azt mondjátok, hogy veszélyes. Ha összetartanátok és együtt látnátok hozzá, lefogadom, hogy legyőznétek! Ha egy csapatként harcoltok, akkor nem eshet senkinek sem bántódása, mert ott vagytok egymásnak és segítetek is egymásnak! De így semmi nem működik!-a végén már kiabáltam velük.

-Mia... Ömm... Kérlek nyugodj most le...-dadogta Thor.

-Mitől kéne lenyugodnom, hm?! Annyira egoisták vagytok, hogy az már nevetséges! Nézzetek magatokra! Ez lett a vége! A Bosszúállók feloszlása. Ennyi volt! A Föld ezennel védtelen! Hála a ti egoizmusotoknak! A Föld pusztulásra van ítélve! Azt hittem, hogy ha felkereslek titeket, együtt megoldjuk, de nem csak mi, hanem Steve-ék is! És az összes Bosszúálló! De meg kell hogy mondjam, nagyon nagyot csalódtam bennetek! Őszintén ti együtt egyenlőek vagytok egy nagy rakás szarral! Már bocsánat! Most pedig, ha megbocsájtotok, megpróbálom megvédeni a Földet EGYEDÜL!-ordítottam.

-Mia, ne... Nem lenne szabad! Mia állj már meg!-kiáltott utánam.

-Tudod, bátyó, most az egyszer egy midgardinak kell hogy igazat adjak. Sajnálom, de őszintén, minden szava igaz volt.-szólalt meg végül Loki.

-Na végre van valaki normális ebbe az életben.-kiabáltam vissza a folyosóról.

-Mia az istenit, állj már meg!-ordibált Thor.

-Majd megállok, ha szembejön velem a Halál Angyala!-feleltem ugyanolyan hangnemben.

-Te nem vagy normális!

-Ahogy te sem!

          Őszintén örülök, hogy nem jöttek utánam, mivel idő közben rájöttem, hogy már senkire sem számíthatok ebben a harcban. Szóval mostantól egy az én harcom, amit bármi áron meg fogok nyerni!  Jöhet bármi! Már semmi nem áll az utamba!

       Kiérve a főútra elkiáltottam magam:

-NA GYERE, TE KURVA ANGYALKA, HA BÁTOR VAGY!-gyanítom, hogy nem hallotta meg, ezért inkább elindultam az úton céltalanul. A megvető és kimondottan furcsa pillantásokból arra következtettem, hogy az emberek egy elmebetegnek hisznek. Hát, gratulálok magamnak.

           Csendesen sétálgattam az utcákon, amikor valami becsapódott az orrom elé a macskaköves járdába.

-Mi a...?

            Hirtelen nem tudtam kivenni, hogy mi az. Viszont amikor megemelte a szárnyait és feltápászkodott a földről, azt hiszem, hogy a vér is megfagyott az ereimben. Ott állt előttem 2 méterre... Nagyonis élethű volt...

-Na, most már itt vagyok!