Running out of time (Avengers ff.)

Mission Completed

~-Helló Mia! Hiányoztam?-nézett mélyen a szemembe.

  -Wanda...-suttogtam~

     Mi a Szent jó Isten folyik most itt? Állj, állj, állj! Kell egy kis idő, hogy felfogjam a most történteket. Szóval Wanda nem halt meg, a családom  jelenleg az Angyal pártján állnak és szó szerint egyedül maradtam. Te jó ég!

-Na jó, most lenne egy pár kérdésem , ha nem baj.-tettem fel a  kezem védekezően.

-Ó, nekem is lenne egy pár, de most sajnos nem kérdezz-feleleket játszunk. Azért jöttünk, hogy meghódítsuk a Földet, amit sajnos nem fogsz tudni megakadályozni egyedül.-felelte az Angyal. 

-Ő nincs egyedül.-hallottam egy hangot mögülem. Egy szempillantás alatt megpördültem a tengelyem körül és hát nem hittem a szememnek. Loki állt szemben velem.

-Na jó, még egy ilyen meglepetés és esküszöm még ma agyvérzést kapok.-mondtam falfehér arccal.

-Jaj, de megható! A hős szerelmes visszajött, hogy megmentse élete szerelmét.-szólalt meg gúnyosan az apám.

-Elég ebből a hülyeségből. Fogjátok be mind!-kiáltotta el magát az Angyal.-Az ért jöttünk, hogy elfoglaljuk a Földet és kész! De ahhoz sajnos meg kell öljelek benneteket, mivel kicsit belekavartok a terveimbe. Fred, Alex, Wanda, kérlek végezzétek el a piszkosmunkát helyettem.

-És te mit fogsz addig csinálni, főnök?-kérdezte merészen Fred.

-Várok.

     Azzal mind a hárman elindultak felénk. Mi Lokival felvettük a harci pozíciónkat és elkezdtünk velük harcolni. Lábmerevítővel meglehetősen nehéz volt és többször földre is kerültem miatta. Loki ezt látva miután kiütötte Fredet, odajött hozzám és segített. Wandával nagyon nehéz volt elbánni, de Lokinak végül  sikerült bejutnia a fejébe és visszahoznia a régi emlékeit. 

-Jesszusom! Mi folyik itt?-kérdezte Wanda miután visszakapta az összes emlékét.-Ez mind az én művem?-riadt meg.

-Á, ne aggódj, nem mind.-legyintettem.

-Ó, Istenem, sajnálom.

-Ez ráér később is.-legyintettem újra.-Most inkább arra koncentráljunk, hogy végezzünk ezzel a szörnyszülöttel.-mutattam az angyalra.-De ne nézz a szemébe!-kiáltottam el magam, de már késő volt. Wanda is csatlakozott Tonyék csapatához.-Ahh, remek. Amúgy Loki, te  mért nem dermedsz kővé, ha ránézel?-néztem rá furán. Ő erre még furábban nézett engem.

-Isten vagyok te buta teremtmény!

-De akkor Thor mért dermedt kővé?-értetlenkedtem.

-Ő nem Thor.-felelte vállrántva.

-Hogy tessék?-néztem rá rémülten.

-Nyugi, azt én teremtettem. Egy hasonmásom. Tudod, én vagyok a csínytevés istene.-kacsintott egyet. Azzal a Thor szobra felé intett és eltüntette.-Thornak dolga volt Asgardon. Én meg úgy gondoltam, hogy jobb lesz szemmel tartani titeket.

-Befejeztétek a dumálást?-zökkentett ki a gondolatmenetemből egy hang.

-Ó, persze, mehet a harc.-legyintettem.

     Az Angyalnak se kellett több, elindult felém és megpróbált a földre taszítani. Látván, hogy ez nem nagyon sikerül neki, felkapott a karjaiba és elhajított engem. Micsoda problémamegoldó ötlet. Vagy 7 métert repültem, aztán földet értem. Éreztem, hogy minden porcikám összeroppan az eséstől. A lábmerevítőm tönkrement az eséstől. Remek, már fel se tudok állni. Mit is gondoltam, amikor ebbe belevágtam. Egy bénult, szerencsétlen lány egy "isten" ellen. Lehet, hogy angyal, de annyi ereje van akár egy istennek.

     Lassan oldalra fordítottam a fejemet és láttam, ahogy Loki küszködik az Angyallal. Minden erejét beleadta, de vesztésre állt. Mindenki tudta, hogy nem fogja legyőzni. Hiába a csínytevés istene, ez még neki is túl sok. Könnybe lábadt szemmel néztem, ahogy az utolsó ütéseket kapja az Angyaltól mielőtt eszméletét veszti.

-Most nézd meg ezt, Mia! Nézd mit tettél azzal, hogy meg akartad akadályozni a tervemet. Megölted a barátaidat. Mire volt ez jó? Ha csak egyszerűen hagytad volna, hogy elfoglaljam a Földet, talán nem történt volna mindez. Annyi küszködés a semmiért. Mindenki tudta, hogy nem fogtok legyőzni. Mert gyengék vagytok. Nem vagytok jók semmire. A Föld legnagyobb őrzői ezennel elbuktak.

-Tévedsz. Ha egyszerűen hagytuk volna, hogy beteljesítsd a terved, akkor azzal végső pusztulásra ítéltük volna a bolygónkat. Így legalább tettünk valamit ez ellen. Még ha nem is sikerült, de megpróbáltuk. És a Föld még nem vesztette el a legnagyobb őrzőit. Én még itt vagyok.-feleltem emelt fővel.

-Jaj, ne nevettess! Te, aki képtelen megállni a két lábán? Akinek soha nem hitt senki? Nézz magadra, még családod sincs! Az anyád meghalt! Az apád és a testvéred meg akar ölni. Azt hiszed, hogy a Bosszúállókkal visszakapod a családodat, azt a szeretetet, amit egykor az igazi családodtól kaptál. Szánalmas vagy Mia Cooper és mindig az leszel.-köpte elém a szavakat.

     Hirtelen mérhetetlenül sok düh halmozódott fel bennem. Nem tudtam mit kezdeni ennyi energiával, így kiadtam magamból. Felálltam és mindet rázúdítottam az Angyalra. Éreztem, hogy a lábam már nem éri a földet. Velem együtt az Angyal is elkezdett lebegni. A levegőben kettőnk között egy fajta kapcsolat alakult ki. Égszínkéken világított és éreztem, hogy egyre erősebb leszek tőle. Az Angyal ordított fájdalmában, aztán ahogy megszűnt a kettőnk közti kapcsolat, lezuhant. Ahogy földet értem, nagyon nagy meglepetés ért, mivel meg tudtam állni a saját lábamon a lábmerevítőm nélkül. 

     Az Angyal ott feküdt a lábam előtt erőtlenül és azért könyörgött, hogy ne küldjem őt vissza abba a zárkába, ahova egykor Odin száműzte. 

-Ne aggódj. Nem állt szándékomban. Most, hogy minden erőd nálam van, visszamész Asgardra és az Odinson fivéreket fogod szolgálni egy életen át. A képességeidet soha többé nem fogod visszakapni. Örültem, hogy megismertelek, Angyal.-mondtam gúnyosan. Azzal csettintettem egyet és elküldtem az Angyalt Asgardra.

     Realizálva, hogy mi történt, odasiettem Lokihoz és ellenőriztem, hogy van-e pulzusa. Hála az égnek még élt, de gyengén vert a szíve. Ami a Bosszúállókat illeti, fogalmam sem volt, hogy hogy hozhatnám őket vissza...