Running out of time (Avengers ff.)

"I'm paralyzed"

~-Üdv újra, Mia.-vigyorgott gúnyosan az Angyal~  

            Oh, shit! Here we go again! Mot meg mi a fenét csináljak? 2 vs 1! Tisztességtelen harc. De hát azt mondják, hogy többet ésszel mint erővel. Szóval én inkább futok.

                Futottam volna, ha tudtam volna. Viszont Loki megállított. Nem mertem ellenszegülni, mivel az egyenlő lett volna a halállal.

-Hohó! Hova sietsz? Van még egy-két dolog, amit meg kéne beszéljünk.-mondta gúnyosan.

-Ja, hogy én? Égve hagytam otthon a tűzhelyet és nem szeretném, hogy leégjen a házam mire hazaérek.-feleltem szintén gúnyosan.

-Haha, humoros, Mia.-lépett elő az Angyal.-Nem is érdekel, hogy mért szeretnék megszabadulni tőled?

-Nos, nem, mivel nem fogsz megszabadulni tőlem.-vigyorogtam.-Csak én tőled.-tettem hozzá.

-Nagyon szemtelen vagy, aranyom! Loki, vidd a cellájába. Majd ott lassan belehal az önmarcangolásba.-utasította Lokit az Angyal.

-Máris, hercegnőm.

-Ó, hogy már flörtöltök is egymással. Gyönyörű.-vetettem oda nekik.

-Pofa be, hátra arc és indulás!-kiáltott rám Loki.

           Nem szóltam semmit, csak mentem előre. Baszki, valamit tennem kéne, máskülönben meghalok... Gondolkozz, Mia! Gondolkozz!

          A klónjaim! A Stark Toronyban bemutattam ezt a képességemet, viszont azt is hozzátettem, hogy van más is. Nos, képes vagyok belemászni más emberek agyába, akárcsak Wanda és hát teleportálni. Viszon az utóbbit nem tudom kezelni, szóval életveszélyes lenne kipróbálni. Viszont... Ha megpróbálnám a klónjaimat teleportálni Tonyékhoz... Vajon lehetséges ez egyáltalán? Egy próbát megér. Ha megpróbálom, talán ebbe halok bele, de ha nem, akkor mindenképpen meghalok. Az előbbi tervnek ötven százalék az esélye, hogy túlélem, vagy nem történik semmi és megúszom, ötven pedig, hogy belehalok. De az utóbbinál száz százalék az esélye annak, hogy meghalok. Szóval nyert az előbbi. De felmerült egy probléma. Megpróbáltam belemászni Loki fejébe, ám ő kizárt engem teljesen. Mit is gondoltam, hiszen ő egy Isten. Jó, nekem csak az Isten barma, de ez most mellékes. Szóval nem tudom őt kontrolálni. És ha ő észreveszi, hogy mire készülök, akkor szerintem azon nyomban megölne. Nos akkor marad a lassú és fájdalmas halál. Egy poshadt cellában fogok megrohadni. Hát, nem egy ilyen végzetre számítottam, de ha ezt adta nekem a sors, akkor ezzel kell élnem. Máa ameddig élek.

           Lassan leértünk a legalsó szintre, ahol a cellám volt. Loki belökött és egy gomb megnyomásával narancssárga elektromos mező zárt közre.

-Ha megpróbálsz áttörni ezen, az egyenlő a halállal.-mondta hidegen. Erre nem reagáltam, csak odamentem az ágyamhoz és lefeküdtem. Őszintén nem egy ilyen szépen berendezett cellára gondoltam. A földön általában a cellákat rácsokkal választják el, a falak penészesek és k*rvára szar kaját adnak. Nem mintha már megkóstoltam volna, de már láttam, hogy hogy néz ki. És hát nincs valami gusztusos kinézete. Viszont itt nagyon finom a kaja, szép tiszták a cellák, még olvasni is lehet.

          Nos, nem csináltam egész nap semmit, csak vártam, és vártam, és vártam, és vártam, és vártam................ És vártam, amikor is az egyik pillanatban valaki lejött a legalsó szintre és megállt a cellám előtt. A frászt hozta rám. Tiszta feketében volt, fejét csukja takarta. Fogalmam sem volt, hogy ki lehetett az, addig a pillanatig, amíg meg nem szólalt: