Running out of time (Avengers ff.)

Suspicious maid

~Hát ez Mia Cooper élete...Egyszer boldogan él a szüleivel körülvéve, aztán magányos lesz. Majd jönnek a Bosszúállók, beragyogják az életét, és nem hagyják, hogy magányos legyen, végül meg mégis oda jut ki, hogy magányos lesz.~   

            Szóval elmentek... De még mindig úgy érzem, hogy velem vannak. Időbe fog telni, amíg megszokom a helyzetemet, meg azt az idegesítő kis csajt, aki minden nap nonstop körülöttem forog és nem hagy békén. Egyébként Tracy-nek hívják és nagyon fiatal. Olyan 18 év körüli. Azt mondta, hogy munkát keresett, mivel szeretne egy saját lakást venni magának, azért vállalt el engem, de nincs semmi tapasztalata. Az érettségije nem sikerült, középsuliban egyszer megbukott. Nem egy nagy észlény és ráadásul fogalma sincs, hogy hogyan kell ápolni egy fogyatékos embert. Rohadtul idegesítő egy személy. Nem tudom, Tony mit gondolt, amikor őt alkalmazta, de inkább hagyom ezt a dolgot. Már egy hete, hogy eljöttem a Toronyból. Még mindig lelkiismeret furdalásom van azért, amit Pietroval tettem, de valahogy csak túllép ezen a dolgon. Holnap meglátogatnak Tonyék. Mondtam nekik, hogy nem szükséges, mivel jól megvagyok, de ragaszkodott hozzá.

             Őszintén egy pár napja nagyon furán viselkedik Tracy. Nem tudom, hogy miben mesterkedik, de az egyszer biztos, hogy nem fog valami jó kisülni belőle. Mostanában sokszor hagy magamra és a munkaideje lejárta előtt megy haza. Mondtam neki, hogy ha ezt így folytatja, megmondom Tonynak, hogy rúgja ki. De hát mi az már, hogy fizet egy alkalmazottat, aki már az első héten nem dolgozik rendesen. Csak most, a hét utolsó pár napjában lett ilyen. Addig végig követett, velem volt és nem akart békén hagyni. Holnap azt hiszem beszélnem kell Tonyval erről a dologról.

-Na, én megyek haza. Gondolom nincs már semmire szükséged.-búcsúzott el Tracy.

-Ami azt illeti, de van.-szóltam utána.

-Jhaj naa...-mormogta az orra alatt.

-Hallottam.-vetettem oda neki.

-Kár, hogy nem a dobhártyád sérült meg a lábad helyett.

-Milyen piszkos kis ribanc lettél egy pár nap alatt!-szóltam rá.

-Nekem ne szájaljon egy fogyatékos balfék, akire nonstop kell vigyázzak!

-Te jelentkeztél a munkára, te észkombájn! Náladnál nagyobb barmot se látott még a világ.

-Na ide figyelj.-lépett oda hozzám.-Nekem kell a pénz és nem ingyen élő vagyok, mint egyesek, hanem megdolgozom a pénzemért.-súgta a fülembe, azzal meg elment.

             Ez meg mi a Szent jó Isten volt? Mekkora egy ribi lett a csajból! Mi az, hogy ingyen élő? Nem én kértem, hanem ők ajánlották fel. Meg amúgy is, mit dolgozhatnék ilyen állapotban? Akkora egy idióta a csaj!

                                                        /Tracy miután elhagyta Mia házát/:

             Tracy nyugodtan és boldogan szelte New York utcáit. Találkozója volt valakivel, ami nagyon fontos volt számára. Menet közben véletlenül nekiütközött egy póznának. (ez se mindennapi dolog). Miközben nagy nehezen felült, észrevette, hogy valaki áll előtte és a kezét nyújtja neki. Ő elfogadta a segítséget és nagy nehezen feltápászkodott. Az illető legalább fél méterrel magasabb volt nála. Tracy megköszönte a segítséget és már indult volna, ha az a bizonyos személy meg nem állította volna.

-Khm, elnézést, de egy fontos találkozóm van valakivel és sietek, szóval megtenné, hogy elenged?

-Ismered Miát.-jelentette ki az illető.

-Mi van? Kit érdekel az a fogyatékos hülye? Engedjen most el, vagy kihívom a rendőrséget!-fenyegette Tracy a rejtélyes személyt.

-Csak nyugodtan.-felelte kimért hangnemben ő.

-Huh, jól van, mit akar tőlem?

-Azt, hogy bejuttass észrevétlenül Mia Cooper házába.

-Mi a franc? Mégis miért?-akadt ki Tracy.

-Az legyen az én kis titkom. Ha bejuttatsz engem, örök életedben engem szolgálhatsz. Ha ellenkezni próbálsz, meghalsz.-jelentette ki az illető.

-...-erre már nem tudott mit mondani, így beleegyezett abba, hogy bejuttassa azt a bizonyos személyt Mia házába.