Running out of time (Avengers ff.)

Dangerous woman

~ Nem volt valami kellemes érzés a jelenléte, de majd csak begyógyul a seb. Miután mindennel végeztem, egyből elaludtam~

             Reggel fura csörömpölésre ébredtem. Megnéztem, hogy hány óra. Hát, elég korai ahhoz, hogy bárki is ébren legyen. Halkan kilopóztam a konyhába. Senki sem volt ott. ellenőriztem már minden szobát, kivéve az edzőtermet. Hát, nem mondom, hogy nagyon könnyű volt megtalálni. A konyhát is alig találtam meg.

                     Nagy nehezen a folyosó végén megpillantottam egy ajtót, amire az "Edzőterem" szó volt felírva. Halkan odasettenkedtem és kinyitottam az ajtót. Amint beléptem a terembe, a csörömpölés abbamaradt. Körbenéztem és egy alakon akadt meg a tekintetem, aki egy boxzsák előtt állt levegő után kapkodva. Szóval van akinek szokása a hajnali edzés. Aha, hát ez fura.

-Nem tudsz aludni?-kérdeztem félénken.

-Látom te se.-vágott vissza.

-Nos, ami azt illeti, engem te ébresztettél fel.-feleltem határozottabban.

-Ha azt várod, hogy bocsánatot kérjek, akkor hidd el, nem fogok.

-Nem is vártam el. Mellesleg mi a baj?-kérdeztem halkan.

-Nem tartozik rád.-mondta ridegen.

-Okké... Akkor én visszamegyek aludni.-fordultam az ajtó felé.

-Ne, várj...-kapta el a csuklómat.

-Öhm... Oké... De akkor elmondod, hogy mi a baj?

-Gondolom nem emlékszel a nevemre.-tért el a témától.

-Hát... Bocsi, de nem igazán.-nevettem fel kínosan.-Elég sokan voltatok ott egyszerre.

-Nos, akkor hadd mutatkozzam be, én James Buchanan Barnes vagyok, de szólíts csak Bucky-nak.

-Aha... Megpróbálom megjegyezni.-nevettem tovább.-Én meg...

-Mia Cooper. Tudom.-mosolygott vidáman.

-Úristen! Neked fémből van a karod?-hátráltam egy kicsit.

-Hát... Öhm... Igen... De nem kell félned tőlem...

-Dehogy félek! Ez eszméletlen!-kezdtem el ugrálni.-Ez nagyon menő!!!-ugrándoztam tovább.

-Te... Ööö... Jól vagy?-kérdezte értetlenül.

-Persze, csak... Bocsánat, kicsit elragadtattam magam. Visszatérve hozzád, mi is volt a problémád?

                          Elmesélte nekem, hogy hosszú ideig ő is a Hydrának volt az egyik embere. Kicsit meglepődtem, de próbáltam ezt leleplezni. Kiderült, hogy ő és Steve legjobb barátok, viszont egy bevetésen lezuhant egy vonatról, így Steve végig azt hitte, hogy Bucky halott. Eléggé lesokkolt a történet. Gondolom ez látszott is rajtam.

-Hahó! Föld hívja Miát.-csettintgetett a szemem előtt Bucky.

-Hogy mi? Vagyis, bocsi, mondtál valamit?-makogtam össze-vissza.

-Mindegy, nem fontos.

-Dehogynem fontos! Csak miután elmesélted a Hydrás történetet, valamin elgondolkodtam.

-Ja, értem. Fogalmam sincs, hogy ezt most mért mondtam el neked, csak olyan barátságosnak és megértőnek tűnsz.-villantott egy mosolyféleséget felém.

-Gondolom te már mindent tudsz rólam.-nevettem fel erőltetetten.

-Nem, mivel nem volt mindenki ott a megbeszélésen.-mosolygott pimaszul.