Running out of time (Avengers ff.)

The first mission

                  ~De jelenleg egy jó forró fürdőre vágyom és egy jó puha ágyra, amit azt hiszem meg is fogok kapni. XD.~

                  Reggel elég kótyagosan keltem fel. Mindenem fájt a tegnapi edzéstől. Az biztos, hogy többé nem fogok annyit edzeni. Sőt, még a terem közelébe sem megyek. Kimentem a konyhába, hogy keressek magamnak egy kis reggelit. Elég korán volt, így gondolom a többiek még nem voltak felkelve. Elővettem a tejet a hűtőből és a müzlit a konyhaszekrényből. Leültem az asztalhoz kajálni. Idő közben észrevettem Tonyt az ajtóban. Csak nézett engem és még véletlenül sem vette le a szemét rólam. Amikor már kezdett irritálni, végül rászóltam:

-Mi az?!

-Semmi, csak egy kicsit elgondolkodtam.-felelte halkan.

-Aha, és mért suttogunk?-kérdeztem én is halkan.

-Mert... Na jó, kimondom... Tudod, beszéltem neked arról a kissé kockázatos küldetésről... Emlékszel...?

-Nem! Nem, nem és nem!

-De... Kérlek... Kéne a segítséged...

-Nem. Nem szeretnék emiatt bajba kerülni és ráadásul azt sem tudom, hogy milyen küldetésről van szó. Ja, és a Kapi tud róla?!

-Na jó, szóval az van, hogy... A Hydra elvitte az egyik emberünket, pontosabban egy embertelent. Az embertelenek pontosabban mutánsok, mint Pietro és Wanda. Meg persze te. És ha kiderítik, hogy hogyan alkossanak mutánsokat átlagos emberekből, akkor nekünk végünk. Ezért mondtam azt, hogy ha nem lépünk közbe, az egyenlő lesz New York vesztével.

-Jézusom! De... Akkor sem szeretnék beleavatkozni semmibe.

-Nem fogsz, ne félj. Mellesleg nagyon jó ügynök is vagy.

-Csak leszek, ha elfogadom az ajánlatot.-javítottam ki.

-Jó, a kettő ugyanaz.-legyintett.

-Ki jön még?

-Nos, nem vagyunk valami sokan, ami azt illeti... Wandát, Pietrot, Natashát és Rodeyt sikerült csak meggyőznöm.

-Értem... Hát, akkor menjünk...

             Valami azt súgta, hogy ne menjek, inkább maradjak, de elhallgattattam ezt az érzést és felszálltam a gépre. Féltem, mivel tudom, hogy milyen veszélyes vagyok a civilekre nézve és nem szeretnék senkit se bántani.

            Az út nagyon hosszúnak tűnt, de nagy nehezen oda értünk. Kiderült, hogy Tonynak fogalma sincs arról, hogy hol tartják fogva az embertelent. Három kisebb csapatra osztott minket Tony. Az első csapat, Wanda és Natasha a földszintet ellenőrizték. A második csapat, Tony és Rodey az első szintet, mi, Pietróval pedig a második emeletet ellenőriztük. Persze, hogy én Pietroval kell legyek... Mert Tony annyira ragaszkodik Rodeyhoz... Mért nem mentek az ikrek együtt a földszintre? Mindegy, nem fogok itt nyavalyogni a csapattársam miatt. Inkább összpontosítok a küldetésre. Mivel ez az első küldetésem a Bosszúállóknál, ezért próbálok a lehető legjobban teljesíteni. Gondolkodtam az ajánlaton. Erről még senkinek sem beszéltem, de szerintem elfogadom és továbblépek a múltamon...

-Egy lélek sincs itt. Te sem találtál semmit?-hallottam Pietro hangját a fülesemben. Igen, idő közben szétváltunk és külön megnéztünk minden egyes termet. De mind üresek voltak.

-De...-feleltem halkan.

-Hogy? Hol és mit?

-Egy rakás Hyrda ügynököt 4 méterre tőlem a folyosón.

-Jézusom! Várj, azonnal megyek!

                Egy enyhe fuvallatot éreztem, ami tudatta velem, hogy itt van Pietro. Elég furán nézhettünk ki. Egy tucat Hydra ügynök vs én és Pietro. Úgy döntöttem, hogy nem használom az erőmet, mivel azzal csak felkelteném a figyelmet. Hát, nem volt valami könnyű, de sikerült végül legyőzni őket. Mondjuk a nagyját Pietro intézte el, mivel ő használta az erejét.

                 Megnéztünk minden egyes szobát, labort, irodát, de semmit sem találtunk. Viszont jött még egy tucat ügynök.

-Pietro, inkább menjünk... Amúgy sincs itt semmi. És nem szeretnék velük is kikezdeni.

-Oké, rendben...

                    Felemelt engem, az ölébe vett és egy szempillantás alatt leért velem a földszintre.

-Húzzunk innen! Észrevettek és mellesleg nem találtunk semmit.-szóltam a többieknek a fülesen keresztül.

-Nem, még nincs meg az emberünk!-tiltakozott Tony.

-Az első emeleten sincs semmi.-hallottam Rodey hangját.

-Jaj, gyertek! Az ügynökök ide tartanak és semmi kedvem sincs most verekedésbe keveredni!-kérleltem őket.

-Megvan!-értesített minket Nat.

-Várj ott, mindjárt megyek!-válaszolt Tony.

-Tony, kérlek menjünk!-kérleltem tovább.

-De hát megvan! Pár perc és megyünk. Rodey addig segít nektek.

-Jaj, Tony! Ezért még számolunk!-feleltem idegesen.

          Semmi kedvem sem volt hozzá, de nekifogtam és küzdöttem az ügynökök ellen. Már kezdtek nagyon sokan lenni.

-Tony siess!-kiabáltam.

-...-nem kaptam választ.

-Tony! Hallasz???-kiabáltam tovább.

-...-még mindig semmi. Valami baj történhetett.

                 Pár perc múlva láttuk, ahogy Nat megérkezik Tonyval. Intettek, hogy szálljunk fel a gépre. Senki sem volt még fent. Vártuk Tonyékat, hogy végre elindulhassunk.

               Nem kellett sokat várni rájuk. Elsőnek Natasha szállt fel, utána Tony. Csak hogy nem volt vele senki.

-Hol van Wanda?-kérdezte Pietro idegesen.

              Tony nem szólt semmit, csak bámult maga elé.

-Hogy történt?-folytotta vissza a könnyeit Pietro.

Tony még mindig nem mondott semmit.

-Minket is rajtakaptak a Hyrda ügynökök...-kezdte Natasha.-Tony véletlenül kilőtte az egyik oszlopot... Wanda... Ő... Nem vette észre... És... Nos...-makogott össze-vissza.

-HOGY HAGYHATTAD EZT?-ordította a Maximoff fiú.-MIATTAD MEGHALT! ÉS NEM JÖN VISSZA!

-Jól van, Pietro. Nyugodj meg.-szólt közbe Rodey.

-Rodey, ne most.-intettem le őt.

-És... Hol van most... A ... A teste...-dadogta Pietro.

-A romok alatt... Nem volt időnk kihozni...-válaszolt Nat Tony helyett.

          Erre már nem reagált a Maximoff fiú. Hátra ment a gépben és csendesen leül egy helyre. Annyira sajnáltam. Nem mondtam még senkinek, de képes vagyok át venni más fájdalmát... Vagyis ha megérintek valakit, képes vagyok megszabadítani őt a fájdalomtól, ami a szívét nyomja. De nem akartam ezt tenni vele a beleegyezése nélkül.

          Az út hazafelé csendesen telt. Senki nem szólt egy szót sem. Mindenki félt a következményektől, amik ránk várnak. Engedély nélkül elmentünk  a Hyrdához, nem hoztuk vissza az embertelent és ráadásul elvesztettünk egy Bosszúállót... Hát, gondolom nem kis büntetést fogunk ezért kapni. De én nem a büntetésért aggódom... Hanem Pietroért. Szegény a szemünk előtt tört össze lelkileg. Gyötri a fájdalom és a gyász. Annyira meg szeretném szabadítani ettől a tehertől. De lehet, hogy nem szeretné vagy nem tetszene neki az ötlet. Inkább hagyom... Valahogy kiheveri... Én kihevertem az anyám halálát...