Running out of time (Avengers ff.)

Painful Life

               ~-Nem, nem. Megvárlak a bejáratnál.-mosolygott kedvesen és egy szempillantás alatt el is tűnt.~

                  Nem hiszem el! Jézusom! Annyira izgatott vagyok! Elhívott sétálni. Mi van, ha tetszem neki? Ah, de lehet, hogy csak barátként tekint rám... De akkor is annyira izgatott vagyok. Jaj, mit vegyek fel?

                     Na jó, először is le kéne nyugodjak. Valami egyszerűt kéne felvegyek. Egy jó 5 percnyi gondolkodás után egy fekete farmer és egy egyszerű "Marvel" feliratú póló mellett döntöttem. Miután lecsekkoltam magam a tükörben, lerohantam a lépcsőn és a tekintetemmel Pietrot kerestem. Sajnos nem találtam sehol. Megkérdeztem az egyik őrt, hogy nem látta-e, de nem... Nem hinném, hogy átvert volna... Biztos valami dolga akadt, vagy sürgősen el kellett mennie. Mia, ne gondolj mindig a legrosszabbra! Biztos mindjárt itt lesz!

                   Vártam... És vártam... És vártam... De semmi... Már vagy 2 órája állok a bejáratnál, de még mindig semmi. Hirtelen kivágódott a bejárati ajtó, amin Tony lépett be. Eléggé feldúltnak tűnt.

-Tony, minden oké?-kérdeztem félve.

-NEM! Semmi sincs rendben! A Kapitány megint a nagyfőnököt játsza és nem képes rám hallgatni!-felelte idegesen.

-Öhm... Pontosabban miről is van szó?-értetlenkedtem.

-Arról, hogy lenne egy bevetés, ami kissé kockázatos. Emiatt a Kapi nem akar belevágni, mert ahogy ő mondaná, "Nem seftelünk életekkel". De ezen múlik New York sorsa! És szerintem mi simán belevághatunk. Hiszen mi vagyunk a Bosszúállók!-dühöngött.

-Ahha, értem... Pontosabban mennyire is kockázatos ez a bevetés?-faggattam tovább.

-Hát, eléggé, de hát mi vagyunk a Bosszúállók! Vagy nem?! Nem mindegy, hogy mennyire kockázatos?!

-Nos, ha minden esetben veszítenétek, akkor az nem mindegy, de ha van rá esély, hogy győztesen kerüljetek ki, akkor valószínüleg megéri.

-Lenne egy lehetőség, de a Kapi ebbe se egyezik bele!-idegeskedett tovább.

-Értem... Én nem akarok beleavatkozni a dolgaitokba, de szerintem ha van esély a győzelemre úgy, hogy senki sem hal meg, akkor megéri...

-Na végre valaki, aki az én pártomon áll!

-Azt nem mondtam, hogy a te pártodon állok, csak elmondtam a véleményem. Mellesleg nem láttad Pietrot?

-Kit? Szélvészt?

-Akkor őt.-nevettem el magam.

-Hát, ő is ott volt velünk, utána elment, de nem tudom, hogy hova. Mért?

-Ja, mindegy, nem érdekes.-erőltettem mosolyt az arcomra. Azzal hátat fordítottam neki és felmentem a szobámba.

                      Azt megértem, hogy ő is ott volt Tonyékkal, de legalább szólhatott volna. És azután meg hova a fenébe ment? Csak úgy itthagyott. Na, gratulálok, "nem rossz" így első benyomásra, mit ne mondjak!

                     Hogy eltereljem a gondolataimat, lementem az edzőterembe és püffölni kezdtem egy boxzsákot. Bevallom, bejött ez a módszer, mivel teljesen kiment a fejemből, hogy erről beszélnem kellett volna Pietroval. Gondolom már hazaért, de inkább nem keresem meg. Sőt, inkább kerülni fogom. Jaj, annyira hülyének érzem magam... Ott vártam rá órákig a bejáratnál... Mint egy kis kutya, aki haza várja a gazdiját... Így visszagondolva, nagyon hülye ötlet volt ott várakozni... Jó, azért nem utáltam meg, dehogy! Csak egy picit rosszul esett, hogy nem is értesített. Legalább egy annyit mondhatott volna, hogy "Bocsi, mégsem tudok elmenni veled sétálni, de majd bepótoljuk" vagy valami ilyesmit. Hiszen neki nem olyan nagy fáradtság az, ha pár percre feljön a szobámba és közli... Mindegy, inkább hagyom ezt az egészet a fenébe...

                      Meglehetősen sok időt töltöttem az edzőben, mivel amikor kimentem, már mindenki leült vacsorázni.

-Jó étvágyat!-szóltam oda nekik, amikor elhaladtam az étkező előtt.

-Te nem eszel?-kiáltott utánam Sam, azt hiszem.

-Nem, nem vagyok éhes!-kiáltottam vissza.

-Mi baja a kölyöknek?-hallottam Tony hangját. A többit már nem hallottam, mivel már rég elhagytam az étkezőt.

                       A lift felé haladva egy enyhe fuvallatot éreztem. Nos, már tudtam, hogy kire számítsak. Sajnos nem volt semmi kedvem vele találkozni, de azért nem vagyok annyira köcsög, hogy nem beszélek vele egyáltalán. Hiszen nem tett semmi rosszat... Vagyis azt hiszem...

-Mi a baj?-szólalt meg végül.

-Semmi.-feleltem kurtán.

-Azt hiszed, hogy nem látszik rajtad? Mindenki észrevette, még Happy is.

-Ki az a Happy?-néztem végül rá.

-Mellékes. Tudod, általában az emberek nem szoktak 4 órán át edzeni megállás nélkül.

-Nos, akkor én kivétel vagyok.-feleltem ridegen.

-Na ne hülyéskedj.-legyintett.-Tudom, hogy mi  a baj. És nagyon sajnálom... Hidd el... Én tényleg el akartam menni veled sétálni, de valami közbejött.

-Figyelj...-fordultam szembe vele.-Mindegy, érted? Megértettem és tudom, hogy dolgod volt. És őszintén nem is érdekel, hogy mi volt az a fontos dolog. Most csak annyit szeretnék, hogy nyugodtan felmenjek a szobámba, letusoljak és aludjak egy jó hosszút.-közöltem vele érzelemmentesen.

-Oh... Értem... Akkor... Én megyek... Azt hiszem...-láttam a szemében a csalódottságot. Nem tudom, mire számított, de én csak azt montam neki, amit gondoltam. Azért lehet, hogy egy kicsit durva voltam, de majd túllép ezen is.

                              Hát, nem semmi egy nap. Remélem, ha itt maradok, nem válnak szokássá az ilyen napok. De jelenleg egy jó forró fürdőre vágyom és egy jó puha ágyra, amit azt hiszem, meg is fogok kapni. XD.