Running out of time (Avengers ff.)

Escape

~-Pofa be! Most pedig vigyázz, nehogy elordítsd vagy elsírd magad.-vigyorgott. Azzal el is kezdte vagdosni a karomat.~

                 /Pár hónap múlva/:

-Az Istenit, Mia! Mi van veled?! Gyenge! Vezessék ki!-kiabált újra Rumlow.

-Értem, uram! De pontosabban hova?

-A vörös szobába!-ordibált önfeledten Rumlow. Szegény őrök úgy megijedtek, hogy azt hiszem még a nadrágjukba is beleszartak.

               Olyan sokszor jártam már itt... Már azt is tudom, hogy melyik asztalra fognak fektetni és melyik késsel fog Rumlow összevagdosni... De hát, én nem vagyok az a jó kislány típus.

                Kinyílt az ajtó... De nem csak Rumlow lépett be, hanem a felettese is.

-Nos, azt hallottam, hogy mostanában nem vagy valami engedelmes kislány.-kezdte.

-Hah, szóval Rumlow ez az árulkodós típus?-kuncogtam.

-Te szemtelen!-csattant egy pofon az arcomon.-Nekem ez a dolgom.-idegeskedett Rumlow.

-Nos, ez fájhatott.-válaszolt a felettese.

-Szerintem is.-hallottam egy ismeretlen hangot a hátam mögül. Sajnos nem tudtam megfordulni, mert le voltam kötve.

-Oh, Vasember! Mit akar tőlünk?-kérdezte Rumlow.

-Őt.-gondolom rám mutatott.

-Nos, el kell hogy szomorítsam, de nem adjuk oda.-felelt Rumlow helyettese.

-Én nem kértem. Pietro, menj a lánnyal a laboromba, gyorsan!-adta ki az utasítást Vasember.

-Mondom, hogy nem megy sehova!-kiabált Rumlow, azzal hason szúrt egy késsel.-Most már nem.-vigyorgott gunyorosan.

-Pietro! Fogd a lányt és azonnal keresd meg Bannert! El kell látni a sebeket!-felelte ingerülten Vasember.

-Máris!-egy enyhe fuvallat csapta meg az arcom és egy szempillantás alatt egy laborban álltunk.-Bruce! Hol vagy?-kiabált Pietro. Gondolom így hívják.

-Igen, itt vagyok! Mi a baj?-jött ki a mosdóból.

-Azonnal el kell látni a lány sebeit!

-A lánynak neve is van.-nyöszörögtem.

-Már elnézést, de nem volt időnk bemutatkozni egymásnak.-felelte gunyorosan.

-Na, gyorsan tedd le ide! Mert ha nem, elvérzik!

-Oké, oké.

                      Hát, eléggé fájt... Bruce bealtatózott a beavatkozás alatt. Vagyis nem éreztem semmit. de az előtt azt hittem, hogy belepusztulok a fájdalomba. Nem tudom mennyi időbe telt a kezelésem, de mire felkeltem, már az egész csapat ott állt előttem.

-Ahhha, ez egy kicsit félelmetes.-mondtam elhaló hangon.

-Na, nem akarsz megtámadni, vagy  ilyesmi?-kérdezte egy fekete páncélos csávó. Olyan volt a páncélja, mint a Vasemberé.

-Mi? Nem.-értetlenkedtem.

-Jaj, ne már! Pedig akik a Hydránál voltak és ide kerültek, mind ezt tették!-nyafogott.

-Khm... Nos, én nem voltam irányítva ezért tudom hogy ti vagytok a jó fiúk. Mellesleg, ki lenne olyan elmebeteg, hogy egy csapat szuperhőssel vagy mittoménmivel szembeszáll?!-értetlenkedtem tovább.