Running out of time (Avengers ff.)

Get Help

~-Oké, oké... De ígérd meg, hogy megteszed.

-Megígérem!-tettem a szívemre a kezemet.~

                 Jézusom... Fogalmam sincs, hogy hogy fogom ezt megoldani... Nem mondhattam nemet, hisz a Föld a tét... És hát én is itt élek, szóval nem hagyhatom veszni. És azokat sem, akiknek még esélyük sem lenne a Halál Angyala ellen. Millió gyerek, öreg és ártatlan halna meg azzal... A Halál Angyala nem csak azokra képes, amiket felsorolt Quill... Miután Quill elment, alaposan utánanéztem ennek az egésznek, hiszen a harc előtt ki kell ismerni az ellenfelet. Nem tudom, hogy mennyire valós alapúak ezek a mítoszok, de ahogy elnézem, Loki és Thor is pont olyan, mint ahogy azt a könyv elmondja, szóval jobb, ha mindenre felkészülök, még ha véleményem szerint lehetetlen is.

            Meg kell keressem sürgősen Tonyt és Pietrot. Ha velük beszéltem, talán könnyebb lesz a többi Bosszúállóval is beszélni. Na de itt  a bibi... Tony elutazott egy kis időre Pepperel ki tudja hova, Pietrot pedig nem tudom elérni, mivel nincs meg a telefonszáma, nem tudom, hogy most hol lakik és a szülinapom óta nem is beszéltem vele. Most jó nagy szarban vagyok... De komoly az ügy, így egy próbát megér, ha elmegyek a Toronyba.

            Nem telt sok időbe, amíg odaértem, hisz a házam nagyon közel van hozzá. Tony szerint jobb, ha szemmel tart engem, nehogy valami hülyeséget csináljak. Hah, mintha valaha csináltam is volna... A recepción akadt egy kis gondom, mivel egy mézes-mázos kivakolt (vagyis kisminkelt, kicsit sok sminkkel) nőcike nem akart beengedni, mondván, hogy nincs időpontom hozzá. Hah, mintha kéne... Komolyan mondom, ha nem lett volna annyi őr, akkor azonnal lecsaptam volna a nőt. De hát nem szabad feltűnést kelteni. Szóval inkább kikerültem az irritáló nőszemélyt és a lift felé rohantam. Természetesen a nő is futott utánam. Hát, pont erre számítottam. És persze nem egyedül. Egy pár biztonsági őrt is magával vitt. Sikeresen beszálltam a liftbe EGYEDÜL és vártam, hogy felérjek a 3. emeletre. Az a pár nap, amit itt töltöttem, elég volt ahhoz, hogy kiismerjem itt magam.

           Szerencsére zökkenőmentesen értem el Tony irodáját. Nem is kopogtam, csak berontottam arra számítva, hogy senki sem lesz ott, mivel állítólag Tony nyaralni vagy hova ment. Viszont kellemes meglepetés ért, mivel ott ült az íróasztala mögött és egy aktát böngészett.

-Oh, Mia! Számítottam rád.-üdvözölt kedvesen.

-Te... Te nem el voltál utazva mittoménhova?-értetlenkedtem.

-De, viszont sajnos meglátogatott engem két nőszemély ott és azt kérték, hogy menjek haza. Azt mondták, hogy te majd mindent elmagyarázol nekem. Szóval hallgatlak.

-Jaj, nem tudod, hogy most mennyire örülök neked.-vigyorogtam.

-Nos, ezt öröm hallani.-mosolygott kedvesen.-Na de miért is kellett azonnal hazajöjjek?

-Ja, persze... Én sem tudtam róla. Csakhogy meglátogatott Quill, vagyis ahogy ő nevezi magát, Űrlord és elmondta, hogy felelőtlenül kiengedték a Halál Angyalát, aki száműzve volt több ezer évvel ezelőtt egy Callisto nevű bolygóra.

-Komolyan, ezért kellett hazajönnöm?! Mia, gondolkozz! Az csak egy mese!

-Thor és Loki sem csak egy mese! És igenis igaz! Hiszen Drax odaveszett! Nélkülük jöttek el Quillék a bolygóról.-feleltem idegesen.

-Jaj, ne idegesíts! Nincs olyan, hogy Halál Angyala! Még a neve is meseszerű!

-Figyelj! A Föld nagy veszélyben van és nekünk tennünk kell valamit! Ha nem hiszel benne, akkor nyugodtan ülj a seggeden és nézd végig, ahogy én megpróbálok tenni valamit ellene, mivel akárhogy is nézzük, ezt a csatát ha elkezdjük, ha nem, veszíteni fogunk! Szóval te iszogasd nyugodtan a jeges vodkádat és várj, amíg ez az egész el nem kezdődik. Legalább ha nem akarsz segíteni, mondd meg, hogy hol van Pietro.

-Jaj, Mia! Nem arról van szó, hogy nem akarok segíteni, hanem hogy nem hiszek benne.-ellenkezett.

-Hol van Pietro?!-kérdeztem egyre ingerültebben.

-Mia... Figyelj... Quill dilis, érted?! Ne törd magad ezen, mert nincs értelme.-nézett rám aggódó szemekkel Tony.

-HOL VAN PIETRO?!-kiabáltam.

-Jól van, jól van... A 43-as szobában... Nem ment el innen azóta-felelte halkan.

         Kirontottam a folyosóra és keresni kezdtem a 43-as szobát. Az istenit, hol vagy Pietro?! Amikor elegem volt a keresésből, csak simán elkezdtem kiabálni a nevét.

-Pietro!

-...-semmi.

-PIETRO!-kiáltottam hangosabban.

-...-semmi.

-Az ég szerelmére, hol vagy te eszeveszett! Gyere már elő!

                Egy enyhe fuvallatot éreztem, ami azt jelentette, hogy itt van mellettem.

-Jézusom, Mia. A szívrohamot hozod rám!-nézett rám rosszallóan.

-Nem érdekel, nagy baj van!

-Oké, oké... Azt észrevettem. Másképp nem ordítoznál a Toronyban, mint egy elmebeteg.

-Pietro! Kérlek hallgass végig...-kezdtem a mondanivalómat.

-Jól van...

-Hallottál már a Halál Angyaláról?

-Persze. Ki nem? Ez egy ismert mítosz...

-Nem... Ez valós... Nem csak legenda... Komolyan létezik...

-Jaj, ne nevettess, hogy létezne már? Azóta már rég leigázta volna az egész Univerzumot.

-De hiszen száműzve volt! Nem olvastad végig?

-Mia...-fordított maga felé, hogy a szemembe tudjon nézni-Ez egy mítosz... Egy legenda... És akármennyire is szeretnéd, hogy igazad legyen, a Halál Angyala nem létezik.-mondta komolyan.

-Te nem veszel engem komolyan! Mondom, hogy létezik, értsd már meg! Mindenki megbolondult ebben a Toronyban?!

-Ott van, ő volt az!-hallottam a recepciós nőcike hangját a hátam mögül.

-Az ég szerelmére, hagyjon már békén!-kiabáltam és közben szembe fordultam vele.

-Nem volt időpontja, így nem engedhetem, hogy beszéljem Mr. Starkkal és hogy egyáltalán bejöjjön ide.

-Ahh, már beszéltem vele, ne aggódjon és semmi értelme nem volt.-forgattam meg a szemeimet.

-Most pedig azonnal távozzon.-mutatott a lift felé.

-Amúgy sincs már miről beszélnem se vele-mutattam Pietrora-Sem Tonyval. Úgyhogy máris megyek.-hajtottam le a fejem és ballagtam a lift felé.

-Jaj, Mia! Várj!-kapott a csuklóm után Pietro. Látszott rajta, hogy mégsincs túl Wandán... Akkor a szülinapomon biztos csak leleplezte az érzéseit...-Örülök, hogy látlak meg minden,  de hidd el, hogy ez az egész csak egy mese...

           Azt hittem, hogy azért marasztal, mert meggondolta magát, de nem... Újra csalódnom kellett... Kirántottam a kezem a szorításából, hátat fordítottam neki és elmentem.

-Mia...-hallottam, ahogy utoljára próbál marasztalni, de nincs értelme. Mit keresek én itt? Mért könyörgöm más segítségéért? Mi lett velem? Annyira szánalmas vagyok... Inkább hazamegyek és átgondolom az egészet.

             Hazaérve gyorsan letusoltam és átöltöztem. Holnap be kéne menjek a suliba tanítani. Csak 6 órám van, így a diploma hiánya és a kevés óra miatt minimális fizetést kapok. Mondjuk az  is jobb a semminél...

-És mi van, ha beszélek Thorral vagy Lokival?-gondolkodtam hangosan.-Ezaz! Ők biztos elhinnék! Ajj, de hogyan érem el őket...? Mobiljuk nincs, találkozni nem találkoztam velük mostanában, a Bifrösztöt nem hinném, hogy egy átlagos "midgardinak", ahogy ő mondják, kinyitnák. Patthelyzet.

            Ha egyedül vágok bele, az kész öngyilkosság lenne. De a Földért csak megérné... Szerintem ha a többi Bosszúállóval is beszélnék, ugyanaz lenne a reakciójuk. Mellesleg azt sem tudom, hogy hol vannak jelenleg...