Running out of time (Avengers ff.)

Surprise

~-Oké, de ne gondold, hogy ezzel mindent elintéztél.-nézett rám komolyan Pi.

-Oké, oké...~

              Huh, annyira jó volt beszélgetni Pietroval. Őszintén tegnap, vagyis a szülinapomon nem történt semmi extra, csak Pietroval beszélgettem és élveztük egymás társaságát. Már nem látom a szemében azt a fájdalmat, amit egy héttel ezelőtt láttam. Örülök, hogy nem rágódott ezen sokáig, hiszen azzal csak saját magának ártott volna. Szegény Wanda... Megérdemelt volna egy temetést... Emiatt a baleset miatt a Bosszúállók szertefoszlottak... Mindenki elment a saját dolgára. Ki tudja, hogy még valaha látom-e őket, vagy hogy egyáltalán kibékülnek-e.

         A tegnapi váratlan látogatás eléggé kikészített engem. Nem számítottam az apámra. 15 év után csak úgy felbukkant... Nem hinném, hogy miattam. Biztos látta a híradóban vagy mittoménhol, hogy a Bosszúállókhoz csatlakoztam és így hirtelen fontos lettem neki. Vagy elfogyott a pénze és abban reménykedett, hogy ha eljön hozzám, akkor kunyizhat egy kis zsozsót. De hogy a fenébe talált meg? Pietronak elhiszem, hogy Tonytól tudja, hisz együtt dolgoztak és biztos még tartják a kapcsolatot, de apa... Félek, hogy valami piszkos ügybe keveredett és engem is belekever. Oh, én nem miatta aggódom, dehogy! De félek, hogy a Hydra fel akarja használni ellenem, vagy... Jézusom, ennyi idő alatt megbolondultam. Talán megártott az egyedüllét. De szerintem most inkább elmegyek bevásárolni, aztán meg átnézem az iskolai leckét, amit fel kell vegyek az osztályommal. Hát, nem mondom, hogy az osztály teli van Einsteinekkel, vagy ki tudja milyen szuper agyakkal, de van egy pár jó tanuló.

            Gyorsan megvettem mindent, amire szükségem volt. Sietve lépkedtem a zajos utcán hazafelé. Már csak pár saroknyira volt a lakásom, amikor valaki hirtelen berántott egy sikátorba. Hirtelen felindulásból beletérdeltem a hasába. Hatott is rendesen. A férfi összegömbölyödve feküdt a földön pár percig. Nem tudtam, hogy ki az és mit akar, de eléggé megijesztett.

-Ahh... Ez... Nagyon... Fájt...-nyögte ki.

-Mit akar tőlem?-kérdeztem ridegen.

-Várj... Kell pár perc ahhoz, hogy összeszedjem magam.-sóhajtott egy nagyot.

-Siessen, mert nincs sok időm!

-Oké, oké, megvagyok. De kérlek ne magázz! Amúgy meg Peter vagyok. De szólíts csak Űrlordnak.-nyújtotta a kezét.

-Jézusom, milyen név az, hogy Űrlord?

-Jó, ettől eltekintve... Beszélnem kell veled!

-De siess, mert sok dolgom van még.

-Jó, szóval te nem mutatkozol be. Mondjuk tudom, hogy ki vagy, de na... Jaj, túl sokat fecsegek. Nos... Arról van szó, hogy... Öhm... Segítened kéne... A Föld nagy veszélyben van!

-Na nem! Én kiszálltam. A Bosszúállók csapat feloszlott. Nincsenek már szuperhősök meg mittoménmik. Én egy egyszerű életet akarok magamnak, szóval rám ne számíts.

-Jaj, ne már! Kérlek... Könyörgöm... Figyelj, ha nem lenne fontos, most nem lennék itt.

-Hmm... Oké... Gyere fel hozzám és meggondolom.-biccentettem a házam irányába.

-Oké, szupi.-ujjongott.

        Kinyitottam előtte az ajtót és betessékeltem. Őszintén fogalmam sincs, hogy mért hoztam őt hazáig és mért bízom meg benne. De nagyon ütődöttnek néz ki, őszintén.

-Na, beszélj.

-Már elmondtam, a Föld veszélyben van és segítenetek kell!

-Figyelj, úgy nem lehet segíteni senkinek, ha nem tudod, hogy mi baja van.

-Jaaa, bocsi, persze, elmondom. Nos, az van, hogy mi, vagyis a Galaxis Őrzői vészjelzést fogtunk egy ismeretlen bolygóról. És hát, jópofizás képpen és a zsozsó miatt elmentünk megnézni, hogy mi folyik ott. Egy ismeretlen alak be volt zárva egy ketrecbe és segítséget kért tőlünk. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Végül kiengedtük, mivel rendesnek tűnt. de hát... Na... Néha téved az ember...-vakargatta meg a tarkóját Quill kínosan.

-Na ne! Csak azt ne mondd, hogy szabadon engedtetek egy újabb szörnyet!

-Hé! Ez még nem történt meg velünk!

-Nem, én arra értettem az "újabb" szót, hogy ismételten egy szörny ellen kell küzdenünk.

-Ja, oké, értem én...

-De attól még nagyon dühös vagyok rád, akárki is vagy! Legszívesebben addig folytogatnálak, amíg be nem lilul az a ronda képed!

-Hé, én jóképű vagyok akárcsak Thor!

-Na, azt lesheted.-legyintettem.-Na de... Hogy néz ki ez a szörny, mit tud és mért akar a földre jönni?-kérdezősködtem tovább.

-Ja, igen, persze...  Szóval idő közben kiderült, hogy az egy csaj és a Halál Angyalának nevezte magát. Gamora és Nebula kapcsoltak és megpróbálták visszazárni, de nem sikerült. A képességeiről annyit, hogy tud repülni, iszonyúan fájdalmas az érintése és ha rádnéz kővé dermedsz. Ezt onnan tudom, hogy... Hogy Drax... Ő most ott van... És kővé vált...

-Ilyen nincs! Ti nem vagytok normálisak! Soha nem hallottatok még a Halál Angyaláról? Még látni se láttátok se képen sem tévébe, sehol??? Ő maga a pokol! Alig tudták bezárni és száműzni! Erre ti kiengeditek! Jézusom! Én amikor kicsi voltam, akkor hallottam egy mesét róla. Mindig azt hittem, hogy csak egy mese, amíg a Hydra el nem mondta nekem, hogy az nem egy mese, sőt ők alkották meg, csak kicsúszott a kezük közül.

-Jaj, mondom, hogy bocsánat...

-Mit bocsássak meg? Ez nevetséges! Őt nem lehet legyőzni! Egy valaki tudta egyszer...

-Ki?-kapta fel erre a fejét Quill.

-Nos, Odin.

-Oh, és ő most hol van? Gyorsan találjuk meg és zárassuk be újra.

-A mennyekben! Meghalt érted?! Te tényleg semmit sem tudsz? Mondjuk én is csak 2 éve tudok róla hála a Hydrának, de hát tőled többet vártam.

-És most mi tévők legyünk?-kérdezte ijedten.

-Mit tegyünk, mit tegyünk... Mért pont a Földre akar jönni? Azt nem árulta el?

-Azt mondta, hogy a Föld megbűnhődik a tetteiért... És ennyi...

-Értem... Hát én kiszálltam...

-Nem! Nem, nem! Nem hagyhatod a csapatot a vesztükbe rohanni... Gamora és Nebula elmentek Tonyval beszélni. Ő ha összehozza a csapatot és te nem leszel ott, azzal cserben hagyod őket... És aztán meg elviselheted a lelkiismeretfurdalást egész életed végéig.

-Annyira szemét vagy, ugye tudod?!

-Nem szemét, hanem okos.

-Na még mit nem. Oké... Én majd beszélek az egész csapattal. Szólj Kamráéknak, vagy hogy is hívják őket, hogy majd én elintézem ezt.

-Gamora! Ő Gamora!

-Jó, jó. Csak szólj nekik.-legyintettem.

-Oké. oké... De ígérd meg, hogy megteszed!

-Megígérem!-tettem a szívemre a kezemet.