Running out of time (Avengers ff.)

Consequences

~Inkább hagyom... Valahogy kiheveri... Én kihevertem az anyám halálát...~

            Huh, már vészesen közeledünk a Stark Toronyhoz, úgyhogy vigyázat, le fognak minket jól cseszni! Lassan, de biztos léptekkel haladtunk a bejárat felé, de sajnos nem kellett elsétálni a bejáratig, mivel a Kapi kirontott az ajtón és Tonyra támadt.

-Mi a fenét csináltál?! Megmondtam, hogy ne!-kiabált.

-Jó... Bevallom, neked volt igazad. Sajnálom...-mentegetőzött Tony.

-Még egyszer ne forduljon elő. Mellesleg, senkinek nem esett baja? Látom jó kis csapatot fabrikáltál. Ja, és nem láttad Wandát? Ma egész nap senki sem látta.-próbált nyugodtan kommunkikálni Steve, de látszott rajta, hogy nagyon ideges.

-Ja... Khm... Igen... Nos...-dadogott össze-vissza Tony. Idő közben megérkezett Pietro is. Nem szólt egy szót sem. Elhaladt mellettünk és felszaladt a szobájába.

-Ennek meg mi baja?-bökött Pietro felé Sam.

-Tony egy szerencsés véletlen során... Nos... Izé... Megölte Wandát...-feleltem én az összes kérdésre.

-Na, az túlzás, hogy...-nem tudta befejezni a mondanivalóját, mivel Thor a nyakánál fogva a levegőbe emelte.

-HOGY MI?!-akadt ki Clint.-Ez nem igaz... Mondd, hogy nem igaz... Ugye, Mia?-nézett rám könnyes szemekkel, melyekben még egy nagyon aprócska remény pislákolt.

-Sajnálom...-suttogtam.

            Clint fogta magát és elment. Nem mondta senkinek, hogy hova... Csak el...

Közben Vízió is megérkezett. Sajnos azt meghallotta, hogy mi történt Wandával... Szegény... Ha jól tudom, halálosan szerelmes volt bele, de nem merte neki elmondani...

              Összetörtek. Mondhatni, nem létezik már olyan, hogy Bosszúállók. A csapat képes volt egy csettintésre szerte foszlani. Mindenki megy a saját dolgára és megpróbálja megtalálni a helyét a világban... A nagyon "kedves" fogadtatás után, amit mellesleg meg is érdemeltünk, mindenki csak úgy elment. Steve összepakolt és Buckyval elhúzták a csíkot. Rodey próbálta tartani a lelket Tonyban. Pietro még mindig nem került elő. Sam Steve-ékkel tartott. Thor visszament Asgardba. Azt hiszem, így hívják az otthonát. Scott hazament a családjához. Bruceról senki nem tud semmit. Natasha azt mondta, hogy elmegy megkeresni, de nem hinné, hogy vissza fog jönni.

             És én... Én egy semleges szereplő vagyok a sztoriban. Alig pár napja vagyok itt, de nagyon megtetszett ez az élet. Csak persze minden csoda egyszer véget ér. Nem tudom, hogy mit kezdhetnék magammal. Gondolom a Hydra vissza akar szerezni, szóval jobb, ha óvatos leszek. Max kersek magamnak egy lakást és egy munkát. Más ötletem jelenleg nincs. De először még elbúcsúzom az én Higanyszálamtól, aki ilyen kevés idő alatt a szívembe férkőzött. Felmentem, bekopogtam, de nem kaptam választ. Nyitva volt az ajtó, így bementem, de senkit sem találtam ott. Kisebb pánikrohamom lett, mivel féltettem őt. Nem tudom, hogy mért, hisz tud magára vigyázni, de féltettem. Elindultam a folyosón Pietro keresésére. Nem tel sok időbe, mire megpillantottam a nappali erkélyén gubbasztva. Olyan rossz érzés volt ilyennek látni. Odasétáltam hozzá.

-Min merengsz annyira?-kérdeztem halkan. Nem felelt. Én türelmesen vártam amíg megszólal.

-Tudod... Annyira fiatal volt...-mondta megtörten.

-Tudom... Nem beszéltem vele sokat és nem is találkozgattunk, de eskü bírtam a csajt... Nagyon jó fejnek tűnt...-helyeseltem. Erre már nem válaszolt. Beállt a csend köztünk, ami egy kicsit idegesített, de hagytam, hadd gondolkodjon.

               Egy kis idő múlva végül én törtem meg a csendet.

-A Bosszúállók szétszóródtak... Te mihez kezdesz?

-Jelenleg ez a legkisebb gondom.

-Tudom. De gondolom nem akarsz a Stark Toronyban maradni...

-A lehető legmesszebbre megyek tőle.-felelte halkan.

-Nos... Én csak azért jöttem, hogy elbúcsúzzak... Úgy gondolom, hogy belekezdek egy könnyebb és egyszerűbb életbe. Neked is ezt ajánlom.-mondtam szomorkásan.

-Nekem ez nem megy... De kívánom neked a legjobbakat. Remélem még fogunk találkozni.-mosolygott rám szomorúan.

-Remélem.-viszonoztam a mosolyát. Egy nagyobb lépést tettem felé és megöleltem. Még én sem hiszem el, hogy ezt megtettem. Hála az égnek, viszonozta a gesztust. -Örülök, hogy megismertelek, Speedy.-nevettem el magam a végén.

-Speedy? Komolyan? Nem találtál jobb becenevet?-nevetett ő is.

-Talán majd legközelebb.-nevettem tovább.-Na, én azt hiszem, hogy most elhúzom a csíkot.-feleltem szomorkásan.

-Rendben... Ahogy gondolod... Mellesleg én is örülök, hogy megismertelek.-szólt utánam.

-Viszlát, Speedy!-intettem neki és kisétáltam a nappalin keresztül a bejárat elé. Még egy utolsó pillantást vetettem az épületre, aztán megfordultam és elmentem. Már mindegy, hogy elfogadom az ajánlatot vagy nem... Amúgy sem érvényes már szerintem. Amellett meg semmi kedvem a S.H.I.E.L.D.-nek dolgozni. Én azért döntöttem úgy, hogy csatlakozom, mert úgy gondoltam, hogy ha én is Bosszúálló leszek, lesz egy családom... Egy NAGY családom... Ami nekem sohasem volt... Mindig csak az anyám volt nekem, aki pár hónapja itthagyott.

               Vajon milyen lehet egy születésnapot egyedül megünnepelni? Majd ezt is megtapasztalom. Ezt azért mondom, mert egy hét múlva lesz a születésnapom. Legalább nem kell bajlódjak a vendégekkel. Talán így még jobb is...

Author's comment: Helló mindenki! Sajnálom, hogy ilyen szomorúra sikerült ez a rész, de ma nem voltam valami jó kedvemben. Viszont nem kell aggódni, lesznek még vidám részek a közeljövőben:)XD.