Running out of time (Avengers ff.)

Home alone

~A csend emlékeztetett engem arra, hogy milyen egyedül vagyok Tracy nélkül. De attól   még nem szerettem volna, hogy Tracy visszajöjjön~

             Tony ha megtudja, hogy Pietro elküldte innen Tracyt, eléggé meg fog haragudni... Mert hát azért mégse hagyhat egy nyomorékot felügyelet nélkül. De értse meg, hogy tudok magamra vigyázni és nem kell más segítsége! Már felnőtt vagyok, könyörgöm!

           Miután végiggondoltam, hogy mit fogok kezdeni az életemmel így, egyedül, nagy nehezen bementem a hálószobámba. (Szerencsére Tony gondolt arra,hogy a földszinten legyen és ne kelljen kínok kínjában felvánszorogjak a lépcsőn a szobámig.) Átvettem a pizsimet, átmásztam az ágyamba és megpróbáltam elaludni. 

          Hajnali 4 körül csörömpölést hallottam a konyhából. Rohadtul megijedtem, így fogtam az éjjeliszekrényen levő pisztolyomat és amilyen csendesen csak lehetett, átmásztam a tolószékembe. Nem mertem kimenni a szobából, de a telefonomat a nappaliban hagytam az asztalon... Szóval Tonyékat nem tudom értesíteni, az a bizonyos vészjelző gomb pedig az előszobában van... De az is lehet, hogy Pietro vagy valaki a Stark Toronyból jött meglátogatni. Habááár... Ebben az időpontban nem nagyon valószínű. Akkor itt fogok ülni és megvárom, hogy megtaláljon. Más választásom nagyon nincs. A hátsó ajtó a konyhában van, az is az udvarra vezet, szóval azzal nem érnék semmit. 

          Hirtelen abbamaradt a csörömpölés és lépteket hallottam. Az a bizonyos személy pont a szobám felé tartott. Ha tolvaj lett volna, nem csapott volna akkora lármát, amikor bejött. Ha meg sorozatgyilkos, akkor sem. 

         Támadt egy eszement gondolatom, de nem hinném, hogy... Vagy mégis...? Mit akarna tőlem Ő, ha már nem jelentek rá veszélyt? Konkrétan le vagyok bénulva, tumorom van, nem tudok semmit se csinálni. De lehet, hogy csak a bosszúvágy. Vagy várjunk csak... Amikor harcoltam vele, a szemembe nézett, de nem történt semmi, vagyis nem dermedtem kővé, mint Drax. Szegény... Vajon mi lehet most vele? 

        Idő közben hallottam, ahogy az illető megáll az ajtó előtt és vár. A pisztolyomat az ajtóra szegeztem és vártam. Nem történt semmi. A rejtélyes személy még mindig ott állt mozdulatlanul. Aztán egyszer csak megszólalt.

-Ha most bemegyek, ugye nem fogsz fejbe lőni?

-Ki vagy és mit akarsz?-kiáltottam neki.

-Auch... Éppen ilyen hosszú idő lett volna?

-Fred?

-Szolgálatodra.

~Visszaemlékezés~

-Anya! Hol van Freddie?

-A szobájában, Mia, hol máshol?-válaszolt nekem anya.

-Nincs ott. Azt hiszed nem tudom, hogy szinte mindig ott kuksol és ki se dugja a fejét azon az ajtón?

-Jól van na... De mi az, hogy nincs ott?

-A nincs az egy ige, anya, az ott pedig egy mutató névmás.-feleltem flegmán.

-Jaj, Mia! Kérlek ne idegesíts most ezzel!

-Oké, oké, befejeztem.-emeltem fel védekezően a kezemet.

-Inkább ki kéne deríteni, hogy hol van a bátyád! 

-Hát most én honnan tudjam? Biztos talált magának valakit és vele lóg jelenleg.

-Te kicsit sem aggódsz érte, ugye?

-Minek? Én már 18 vagyok, a tesóm meg 4 évvel idősebb mint én, anya! Biztos jól van.

Aznap este...

          Lesiettem a konyhába, hogy vacsizzak valamit, amikor meghallottam, hogy anya sír a nappaliban.

-Valami baj van? Történt valami Fredie-vel?-siettem oda hozzá. Nem mondott semmit csak sírt tovább.-Anya, mondj már valamit!

-Mia... A bátyád... Nos, ő... Jaj, Mia, annyira szeretlek... Te ne hagyj itt engem soha az életben, jó?

-Jól van anya, jó van... De mi lett Freddel?

-Amióta megszülettél nem szólítottad őt Frednek.

-Tudom... De mi lett vele?

-Meghalt...

-Édes Istenem...-azzal lefolyt egy könnycsepp az arcomon.

~Vissza a jelenbe~

 -Nem... Az nem lehet. Te meghaltál.

-Hát, szerintem arra még várhatsz. De mióta szólítasz te engem Frednek?

-Amióta meghaltál számomra!

-Oké... Szerintem ezt beszéljük meg odabent. Bemegyek, oké?

-Ha megmozdulsz, esküszöm, hogy lövök!-kiabáltam.

-Mia, ismerlek és tudom, hogy te nem tennél ilyet. 

-Nem ismersz! Te sohase ismertél engem! Otthagytál engem és anyát! Anya azt mondta, hogy meghaltál!

-Azért, hogy téged védjen! Ha elmondta volna, hogy engem elrabolt a H.Y.D.R.A, akkor valószínűleg te is ugyanarra a sorsra jutottál volna.

-Így is ugyanarra jutottam! Sőt, még rosszabbra!

-Hát, azt nem hinném. Nem semmi, hogy bekerültél a Bosszúállók közé és a Stark Toronyban éltél.

-Neked csak ez a fontos?! Hogy egy csapat híresség közé kerültem és gazdag életet élhettem?! Pontosan meddig is? Talán két hétig! Aztán mi lett? Lebénultam, b*szki! LEBÉNULTAM, FRED!-ordítottam magamból kikelve

-Jól van, jól van... Értem...

-Nem, semmi nincs jól! Inkább húzz el innen a p*csába és soha többé ne kerülj a szemem elé!

-Nem tehetem.

-Mégis mért nem?

-Mert meg kell, hogy öljelek, Mia...