Küzdj az álmaidért /Befejezett/

4. Könyörögj!

Délután elmegyek a kávézóba, amit ajánlottak, suli utáni melónak. Elég flancos kis kávézó, de a főnök jó fej, a fizetés nem rossz, már holnap kezdhetek is. Remek. Miután tisztáztuk a részletek haza megyek és mint egy stréber tanulni kezdek. Nem mondom, hogy elönt a boldogság, de egy valamiben jó Eliot rávesz a tanulásra, amit végül is nem bánok, hiszen le kell érettségiznem. Inkább a módszereivel vannak problémáim. Mindenesetre, ha nem akarom, hogy újra nekem essen jól kell válaszolnom és még a beszámolómat is át kell írnom. Éjszakába nyúlóan tanulok, ami velem még soha nem történt meg, ha beleköt valamibe biztos, hogy beverem a képét.

***

Reggel iszonyat fáradtan kelek, négy órát ha aludtam. Gyorsan összekapom magam, nincs kedvem szaladni. Kialvatlan beesett szememről, hogy eltereljem a figyelmet egy fekete miniszoknyát húzok bokacsizmával, bámulják a combom, ne a nyomott fejem.

A buszon kivételesen nem szól be Alex, talán tegnap hatottam rá, remélem így is marad, elegem van az örökös harcból.

A suli előtt találkozom barátnőimmel, akik azonnal érdeklődnek tegnapi hol létem felől.

– Hova tűntél? És miért nem írtál? – Eliza köszönés nélkül nekem támad.

– Azt hittük valami bajod van, elnyelt a föld. – Folytatja Petra.

– Sajnálom, hogy nem válaszoltam, de volt egy kis balhém Alexszel, aztán hazamentem és hajnalig tanultam.

– Mit csináltál? – döbbenten kimeresztett szempárral mered rám Eliza.

– Muszáj voltam tanulni. A seggfej irodalom tanárunk rákényszerít.

– Ó, annyira édes vagy – a franc se tudja miért ölel meg Petra. Nem értem? És ha ez nem lenne elég, miután elenged, akkor meg Eliza csimpaszkodik belém.

– Mi bajotok van?

– Be akarsz vágódni nála, tudtam, hogy titkon tetszik neked. – Gyanúsít meg Petra.

– Nem erről van szó, csak jó jegyeket akarok.

– Aha. Most muszáj vagyok letenni tervemről, hogy elcsábítsam. – Sóhajt. Egy percig sem hittem el, hogy Petra rádurranna Eliotra, de drámaian elő tudja adni magát, ez tény.

– Felőlem elcsábíthatod. Továbbra sem tetszik nekem és továbbra is utálom.

– A tagadás az egyik jele, hogy oda vagy érte. Az alkoholisták is tagadnak. – Petra és a kiváló hasonlatai.

– Aha, ez pont olyan, mintha alkoholista lennék. – rosszallóan félre vonom ajkam, mivel továbbra sem értem, miért vannak annyira oda.

Talán sejtenek valamit vagy mi? Nem hiszem. Vagy igen.

Talán el kellene mondanom mi folyik köztem és Eliot között, de annyira hihetetlen, hogy nem vagyok benne biztos elhinnék, valószínű csak az gondolnák, hogy kitaláltam, mert folyton szívat. Nem mintha nagy hazudozó lennék, de még nekem is abszurd. Inkább várok még vele.

– Mindegy is, tudod kit láttam tegnap a suli hátsó bejaratánál? –Izgatottan kimeresztett szemekkel néz ránk Petra.

– Na kit? – kérdezi egyszerűen Eliza.

– Hát Eliotot, ha már róla volt szó. Vidáman trécselt Nikolettával. –Flegmán elkonyítja el hangját, mikor a lány nevét mondja.

– Na és! – félvállról vetem oda.

– A kis ribanc biztos bedobta magát. És nagyon úgy nézett ki, hogy a tanár úrnak bejött a ribanc tanítványa. – Nem kedveli Nikit, sosem kedvelte, ahogy én sem.