Küzdj az álmaidért /Befejezett/

21. Aggodalom

A hétvégét nála töltöttem, ahogyan az utána következő napokat is. Suli után egyenes út hozzá, és még be sem értünk egymásnak estünk. A létező összes helyen kipróbáltuk. Szexuális fantáziája határtalan. Az az érzésem túl sokat forgatta a kámaszútrát, mert olyan elképesztő pózokban csináltuk, amiről még nem volt tudomásom. Még a tanulást is feladta, csak a kefélésen járt az agya, nem, mint ha az enyém nem. Legalább két kilót fogytam, felért minden egyes nap egy kimerítő edzéssel, csak sokkal izgalmasabb volt. Mindenesetre, amennyire visszafogta magát, most annyira elengendte. Kieresztette az oroszlánt. Azt hiszem most már értem, miért ragaszkodik Petra annyira az idősebb pasikhoz. Mérföldekkel jobban tudják a dolgokat, legalább is az én pasim.

Elérkeztünk a téli szünethez és én még mindig nála vagyok, az az érzésem ezeket a napokat is itt fogom tölteni.
Ujabb együttlétünk után fájdalmas arckifejezéssel kelek ki az ágyból, amit ő azonnal észre vesz és aggódva tekint rám.
- Mi a baj?
- Semmi. Rázom le gyorsan.
- Nem úgy látom.
- Tényleg semmi.
De hiába próbálom elrejteni fájdalmam, nem vagyok elég jó színész, és az sem segít, hogy belenyilal a fájdalom a hasam aljába és oda kapok.
Felül az ágyon és nyugtalanúl kérdezi, hogy mi a baj ismét, de most már nem titkolhatom, pláne azért sem, mert iszonyatosan tud aggódni. Tudom, hogy félt, de túlzásokba tud esni.
- Belenyilalt a hasamba, és mintha tűvel szúrkálnának, olyan érzésem van.
- Mióta érzed?
- Tegnap óta.
- Nem meszeszelsz, az túl korai.
Milyen jól tudja, képbe van,tényleg oda figyel rám.
- Felhívom az apám, hogy vizsgáljon meg.
- Nem kell, annyira nem vészes, biztos csak felfáztam.
Hajthatatlan, nem tudom meggyőzni, azonnal tárcsázza az apját, aki holnap vár és majd kideríti, mitől vannak fájdalmaim.
Még mindig az ágy mellett állok és figyelem, ahogy az apjával trécsel rólam, micsoda félsz van benne, jobban oda van, mint én, pedig ez az én testem, de ő jobban vigyáz rám, mint én magamra. Miután bejezte a telefon beszélgetést az ágyszélére ül és a lába közé húz, átöleli derekam és kis puszikkal halmozza el hasam alját. Majd féltő tekintettel pillant fel rám.
- Ne hallgasd el többet, ha valami nincs rendben. Tudni akarok mindenről, ami veled történik.
Sóhajtok egyet és tincsei közé vezetem az ujjaimat, megremeg a testem, de most nem az izgalom miatt, hanem szavaitól. Soha nem aggódott így értem még senki és ez olyan csodálatos. Bólogatok, hogy nem fordúl elő többet.
- Szeretlek és féltelek!
- Tudom.

***

Másnap elkisér a rendelőbe, most nem hagy magamra, bejön velem, amitől csak még jobban izgulok. Oké, hogy az apja tud rólunk, de még nem látott együtt minket és két nap múlva találkoztunk volna először, hát most előre hoztuk.
Miután megvizsgált, elmondja az eredményt. Húgyhólyag gyulladásom van. Sejtettem, felfáztam.
- Tudja mitől van begyulladva a hugyhólyagja Laura? Kérdezi Dr. Lukács.
- Igen, gondolom felfáztam.
Előbb aggódva rám néz, majd mérgesen fiára, megrázza fejét, majd vissza vezeti rám tekintetét.
- Nem, nincs felfázva. Inkább a szexuális együttléttől lehetséges. Mostanábban aktívabb, mint mikor utoljára járt nálam. Atyám mindjárt elsüllyedek szégyenemben, az arcom lángol, valószínű vörös vagyok, mint az ég alja naplementeko. Zavartságomban az ujjam tördelem és rá sem merek nézni, hanem Eliotra nézek, akin viszon a zavartsák minimális jele sem látszik.
- Felírok egy gyógyszert, és szigorúan kerülje a házas életet, két hétig. Rendben? Húzza fel szemöldökét, amikor átnyújtja a receptet és tisztán látszik tekintekintetéből, hogy megerősítésre vár.
- öö. Igen. Köszködöm ki nagy nehez a választ.
Röpke mosolyt küld felém, majd fiára néz és kéri, hogy maradjon beszélne vele. Addig én kimegyek, a kocsiban megvárom. Nagyon úgy nézett ki, hogy Dr. Lukácsnak lesz egy két keresetlen szava fiához. Amíg várok, rá gugglizok, hogy miről is beszélt az orvos konkrétan. És valóban, a túlzásba vitt nemi élet okozhat ilyesmit. Remek.