Küzdj az álmaidért /Befejezett/

11. Nem értem

Hetfőn a suliban, most már másképp reagálom le szemétségét. A tanárom és elfogadom.

A beszámolom átadom neki, amit örömmel fogad, de azért nem ugrik ki a bőréből, hogy 3 hetes késéssel adtam le.

Óra végén közli, hogy csütörtökön újabb dolgozatot irat. Bejött neki a csütörtök.
Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy jó jegyet szerezzek.

Bár azt gondoltam, hogy elmélyítjük kapcsolatunkat, de ez ideáig nem úgy néz ki. Mint tanár ugyanolyan, de mint férfi eltünt az életemből. Amennyire csak tud, annyira zavar össze.

Minek vallott, majdnem szerelmet szombat este, ha most meg rám sem hederít?  Nem értem.

A hét közepére, már annyira felbosszant, hogy nem tudom türtőztetni magam. Tudni akarom, mire volt jó ez az egész, ha most meg semmibe vesz!

Akárhogy próbálkozom,valahogy sehogy sem sikerül vele kettesben maradnom, mintha kerülne, még csak esélyt sem ad, hogy elkapjam.

Valamit tennem kell.

Megteszek mindent, hogy választ kapjak, de lekezelően viselkedik velem, szigorú tanár-diák kapcsolatot ápol velem mostanság. Nem tudom, mit tehetnék.

Végűl csütörtökön megírjuk a dolgozatot és azt gondoloml, hogy elég jól sikerült, bár ezt a múltkor is így gondoltam, aztán meg karó lett belőle.

Most már teljesen ki vagyok. Őrülten vágyom az érintésére, meghalok ha nem kapok tőle egy picike csókot legalább. Azon agyalok, hogy vajon áll még, ha könyörgök, akkor kefélünk vagy inkább a fogadasunk él? Egyikben sem vagyok biztos, de most már elegem van, a testem totál ki van, tudom, hogy akar ő is,most már adnia kell valamit, nem változhat meg egyik pillanatról a másikra?

Pénteken a hatodik óránk van vele. Megfogadtam, hogy addig nem tágítok még valahogy kettesben nem maradok vele és nem csillapítja a tüzet a testemben. Ha tetszik, ha nem, ő hozott ilyen helyzetbe, csináljon velem valamit, mert nem bírom tovább.

Szépen megvárom még befejezi az órát és hogy mindenki jól hallja, kérem, hogy szánjon rám egy percet. Most már kénytelen velem beszélni. Miután mindenki kivonult a teremből, bezárom az ajtót es egyenesen a szemébe nézek, majd dühösen neki szegezem kérdésem.
- Mi a fasz folyik itt?
- Ne beszélj ilyen csúnyan. Válaszol gyugodtan.
- Elegem van belőled, most miért játszod meg magad?
- Mond gyorsan, mit akarsz? Dolgom van. Közönyös és lekezelő, hát ez egyáltalan nem tetszik.
- Hogy mit akarok? Harsanok fel.
- Laura, ne dühits, mi bajod van?
- Megmondom mi bajom van. Az van, hogy ... nem kertelek, bevallom öszintén mi bajom van.- elegem van a maszturbálásból, már többet csinàlom mint egy fiú. Kelek ki magamból. -Nem bírom tovább, csak húzod az agyam!
- Szeretnéd, hogy kielégítselek? Mosolyog, mint valami idióta és ettől a falra tudnék mászni. Boldog, hogy szivathat, de én már nem bírom.
- Azt mondtad a dugásért jobb jegy jár. Rendben, benne vagyok, csak elégíts ki végre.
-Óhó! Álljunk itt meg! Nem-nem cicám, ez nem ilyen egyszerű.
- Miért nem? Ne őrjíts meg, eddig azon voltàl, hogy könyörögjek, hát most megteszem. Akarom, hogy megdugj, kérlek.
Elkezdek közeledek az asztalhoz, ami mellett áll, egészen addig míg meg nem érinthetem. Már nem bírom tovább, egyetlen érintésétől is izgalomba jövök, ha nem tesz velem valamit, akkor fogalmam sincs mi lesz velem. Addig közeledem hozzá még meg nem érinthetem, végig húzom izmos karjain apró kezem, majd megállopodom elképesztő mellkasán és esedező pillantással tekintek fel rá.
- Eliot, a tiéd akarok lenni, kérlek!
Làgyan, minden szexuális kisugárzásom bevetve, erotikus hangon próbálok könyörögni.
Azt hiszem hat rá könyörgésem. Derekamra csúsztatja kezèt, majd egy csókót lehel nyakamra. Erre az apró érintésére is egy kisebb nyögéssel válaszolok, mert testemen nem vagyok képes uralkodni, és már nem is akarom. Szemembe néz azokkal a gyönyörű íreszeivel, fogkrém reklámba való mosolyát megvillantva, kedvesen már-már lágy hangon közli velem.
-Eljött az idő, amikor már nem a dugásért jár a jó jegy, hanem a jó jegyért jár a dugás.
Majd felhúzza felső ajkát és rám kacsint, azután önelégült vigyorával arcán távozik.