Küzdj az álmaidért /Befejezett/

23. Eliot

Eliot

Öt év hosszú idő, még akkor is, ha az álmaid kergeted. Még ma sem tudom biztosan, hogy jó döntést hoztam- e?

Az emberek álmai idővel változnak, de erre én csak akkor jöttem rá, mikor már nem volt vissza út.

Hiányzik a családom, a hazám és a nő, aki teljesen elvette az eszem. Azóta sem tudtam pótolni, ezt a szerelmet. Van úgy az életben, hogy csak akkor tudod meg mit veszítesz, amikor már elvesztetetted.
Azóta már biztos talált valaki mást, aki lehet hogy még nálam is jobban szereti, és boldogan élnek. És egyebként sem állhatok oda elé, hogy bocs, hogy 5 évre eltüntem, de most itt vagyok és folytassuk ott, ahol abba hagytuk.

Akkor is haza utazom, ha nem lehetek többet az élete része, de mielőtt haza mennék, meglátogatom a helyet, ahova nekem kellet volna elvinnem, ahova szíve igazán húzza. A csodás misztikus Egyiptomba.

A gépem lassan landol Kairóban. Milyen vicces lenne, ha épp itt találkoznánk. Vajon, hogy reagálna, ha meglátna? Hűvös lenne és egy régi ismerősként üdvözölne, vagy örülne, hogy újra láthat?

Emlékszem, mikor először láttam meg a kis szoknyájában, nem is a külseje, inkább a nagy szája és a szemtelen viselkedése fogott meg. Akkor csak azt gondoltam, hogy vágy, hiszen hiába vagyok tanár első ízben férfi vagyok. Ő pedig egy nagyon is csinos lány volt, aki olyan tűzet gyújtott a testemben, amit nem tudtam kontrolálni. Mikor a Poliszban először találkoztunk, akkor derült ki számomra, hogy ő ugyan ezt a fékezhetetlen vágyat érezte.

Istenem, hogy mennyit küzdöttem ellene. Volt, hogy éjszakákat nem tudtam aludni, nem tudtam eldönteni mit tegyek, hogyan tartsam távol magam tőle, de a pimaszsága egyszerűen lehetetlenné tette, hogy ne legyek odáig érte.

Amikor már éreztem, hogy ez több mint vágy, akkor határoztam el, hogy ez a lány kell nekem, és nem csak szexre, mindenestől, kell hogy felforfagassa az életem. És ez remekül sikerült neki.

Már akkor sejtettem, hogy többet akarok és talán az álmaim is megváltoztak, amikor apám barátja András felhívott, hogy LA- ben vár rám életem állása. Nem éreztem azt a felhőtlen boldogságot, amit kellett volna, helyette szorongáss lett urrá rajtam.
Amikor Laura boldogan mutatta az értesítést, hogy felvették, akkor jöttem rá igazán, hogy csak őt akarom. Magamban könyörögtem, hogy kérlek mond azt, hogy maradjak. De nem, egyszerűen elengedett. Tudom, hogy én tanítottam, hogy küzdjön az álmaiért és tudta nagyon jól, hogy az enyém Amerika, de akkor még nem tudta, hogy már új álmom van.

Az ember hoz döntéseket, amiket már nem tud megváltoztatni, de ha újra lehetőségem lenne, hogy találkozzam vele és újra kezdjük, nem halasztanám el, foggal-körömmel harcolnék érte és a világ legboldogabb nőjévé tenném.

de ez csak álmodozás.

***

Hufu piramisa az ókori világ hét csodája közé tartozik, a legrégebbi és a legnogyobb. Így élet nagyságban valóban hatalmas. Csodás építeszeti remekmű, nem csodálom, hogy Laura annyira oda van az ókori dolgokért. Kölebbről is megnézem, ha már itt vagyok.

Egy hét tagú csoport állja az utam és vadúl magyaráz angolúl egy hosszú virágmintás ruhában, egy európai lány, a szintén európai társainak.
- Baszd ki, hogy miért nekem kellett ezekkel ide jönnöm! Ahelyett hogy a kutató csoporttal lennék, ezt a sok barmot kell túráztatnom. Mi vagyok én, valami idegen vezető?
A magyar beszédre felkapom a fejem. Közelebb megyek a lányhoz, aki tovább bosszankodik.
- Ezért jöttem, hogy turísta csoportokat kalauzoljak, ezért tanultam öt évet? Nem hiszem el!
Ismerős a hangja, nagyon is az. A szívem már is hevesen kalapál, egy percet sem gondolkodom azon, hogy megszólítsam.
- Laura?
Neve halattán felém fordúl. Amint felismert, a bosszúság eltünik arcáról, kislányos mosoly veszi át a helyét.

Ezerszer lejátszottam már magamban ezt a szitut, hogy hogyan reagálna, de álmomban sem gondoltam, hogy egyszerűen fogja magát és a nyakamba ugrik.

Vége

Köszönöm, hogy elolvastad.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy boldog lennék, ha valamit írnátok. Bármit, hogy megerősítsetek vagy épp ellenkezőleg.

🥰💜