Küzdj az álmaidért /Befejezett/

9. Gyenge vagyok

🔞🔞

   Szombaton nem tartok barátaimmal, ki hagyom az őrült bulit, előveszem öreg barátom Madáchot. Ideje kiolvasnom és megírnom a beszámolóm. Már így is késtem vele egy csomót.
Jobban belegondolva nem is olyan nehéz a szövege, egész normális. Vad olvasásom közepette, az öcsém rám töri az ajtót és meglepetten néz, mi a fenét csinálok.
- Mostanában furcsán viselkedsz. - Mér végig gyanakvó tekintettel.
- Ezt meg, hogy érted?
Bök a fejével a könyvre kezemben.
- Erre gondolsz? Mutatom fel neki a könyvet.
- Csak nem egyetemre akarasz menni?
- Talán.
- Segítsek.
- Te akarsz segíteni nekem?
- Jobb az agyam, mint neked.
- Az biztos, de te 8.-os vagy, miben tudnál segíteni?
- Mondjuk töriben.
- Honnan tudod, hogy töriből segítség kell.
- mert azt az egyet szereted, mégis rossz vagy belőle, mert nem tudod hogyan  kell tanulni.
- Te meg honnan tudsz rólam ennyi mindent?
- Az öcséd vagyok, nem?
- Most megleptél.
- Na mutasd, mit tanulsz!
Lehuppan mellém az ágyra.
- Tudod nekem kellene példat mutatnom, nem pedig nekem rólad példát venni.
- Jó példa voltál előttem.
- hmm. Nézek rá, hunyorogva.
- hogyan ne csináljam. Vigyorogja el magát a kis szemét, bosszúból összeborzolom a haját, tudom hogy utálja.
Mint két normalis testvér civakodunk és nevetünk a baromságokon.

Nagyon édes a kis öcsém, nem gondoltam hogy valaha is ő fog segíteni nekem és azt sem, hogy valójában mennyire oda figyel rám. Azt hittem utált minden percet, amit velem töltött, de most kiderült, hogy élveszte a folytonos csavargást.

Birom a kis hülyét.

  Nyugodtan, jó kedvvel indulok suliba, az érzes, ami most bennem van teljesen feltölt energiával. Nem vagyok sem fáradt sem ideges, egyszerűen jól érzem magam. Ezt a felhőtlen jó kedvem azonnal kiszúrják barátam. Gyanakodva faggadnak, mi lett velem.
- Semmi, csak kipihentem magam.
- Aha, biztos azért. Eiza ismer ezer éve nem tudok hazudni neki.
- Biztos a pénteki randid az oka. Mosolyog kajánul.
- Én erről, miért nem tudok? Lázad Petra.
- Bocsi, elfelejtettem írni, és egyebként is, annyira elfoglalt voltál a hétvégen, hogy nem akartalak zavarni. Mesélj inkább, mi volt Bencével?
- Azt hiszem, ezt most más. Felnőttként kezel.
Aléltan kezd meséjébe és egészen addig mesél eszméletlen hétvégi randijáról még a matek tanárunk Budai meg nem érkezik.
Az óra halál unalmas, pláne nekem, aki egy kukkot sem ért az egészből ráadásul úgy hadar, hogy arra a  megállapítasra jutok, tuti nem százas. A fárasztó matek után és egy jól eső cigit követően irodalom óra következik. Izgatottan várom és mint valami stréber reménykedem benne, hogy most tudok válaszolni Eliot kérdéseire és majd megdicsér, amit még órán sosem tett.

Mosolygosan hallgatom végig, ahogy beszél az új anyagról. Az óra második felében, pedig keserűen közli, hogy kijavította a dolgozatokat és nagyon csalódott, van akinek jól sikerült, de a java értékelhetetlen. Mi történt velünk? stb. Miután jól felhúzta magát és engem is elbizonytalanított, hogy akár lehet az enyém is értekelhetelen, egyenesen a szemembe néz azzal az irritáló dölyfös nézésével, amit már majdnem elfelejtettem.
- Laura, mi a helyzet az Ember targédiájával?
- ümm, rajta vagyok az ügyön.
-Több mint két hete adtam fel? És még mindig csak rajta vagy az ügyön?
- Már elovastam. Mondom zavartan.
- Aha, ha holnapra nincs az asztalomon két egyest vágok be és nincs javítási lehetőség.
Most meg mi baja, miért viselkedik így? Ugyanott tartunk, mint az elején. Miért ilyen bunkó?

Hogy fordulna fel a hangulat változásai miatt.

Elmotyogok néhány nem túl kedves mondatot az orrom alatt, amire felfigyel természetesen, mert örökké szemmel tart.
- Van valami hozzá füzésed?
- Nincs.... seggfej. Motyogom az orrom alatt.
- Attól, hogy azt hiszed suttogsz, még hallom. Megmondtam, hogy hanyagold a csúnya beszédet, vagy szeretnél megint az igazgatóiba kikötni?
Mered rám, felhúzott szemöldökkel nagykepűen. Pillanatok alatt sikerült felébresztenie bennem a gyűlöletet iránta. Milyen könnyeden aláz meg? Aljas, mégegyszer nem vezet meg, az biztos.
Az óra végén még elhadarja, hogy mindenki, aki eddig nem olvasta Antigonet, az kezdjen hozzá, termeszétesen engem kiemel a tömegből, miért is ne!