Küzdj az álmaidért /Befejezett/

19. Szülinap

🔞🔞🔞🔞

Mikorra haza érek, anyukám már neki látott a mézes kalács előkészítésehez, már begyúrta a tésztát, csak rám várt. Rám köti a piros szivecske mintás kötényt és hozzá lát kinyújtani a tésztát, addig én előszedem a formákat. Jó hangulatban, a kedvenc dalaink kiséretében látunk hozzá sorban kisszagatni a különböző formákát.

Úgy érzem ez a megfelelő alkalom és elég bátornak is érzem magam, hogy beszéljek neki szerelmi életemről.
- Anyu...ümm...mondani szeretnék valamit.
Leteszi a formát a kezéből és minden figyelmét nekem szentelni.
- Mennyire haragudnál rám, ha egy idősebb férfiba lennék szerelmes? Hatalmas barna szemeiben semmi rosszallást nem vélek felfedezni, nem tudok jól az emberek szemeiből olvasni, de most nem látok csalódottságot bennük. Egyáltalán nem, sőt mosolyogva csillognak íriszei majd ajkai is feljebb kúsznak és átveszik ezt a különös mosolyt. Megfogja a kezem és simogatni kezdi kézfejem. Végül rám emeli tekintetét.
- Az attól függ, ki az a férfi és mennyivel idősebb?
- Nem annyira sokkal.
Most én fogom meg a kezeit és veszek egy mélylevegőt, mielőtt folytatnám.
- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy ismered?
- Kicsim, szerinted nem tudom kiről beszélsz?
Nincs semmi megleptség csodás arcán, egy pillanatra összezavar, honnan tudná? Ügyesen titkoltuk eddig, azt hiszem.
- Szóval tudod és nem utálsz? És nem papolsz? És...
- Mi és...azzal jobb lenne? Persze mondhatnám, hogy elment az eszed? De hát a szerelmet nem mi választjuk, ő talál ránk. Mosolyog kedvesen.
- Te mikor lettél ilyen jó fej?
- Én mindig ilyen jó fej voltam, te voltál kibirhatatlan kamasz.
Talán igaza van és ezen kacagunk egy jót, na és a sütő is csipogni kezd. Kiveszi a sütit a sütőböl, majd rakja is be a másik adagot. Dolga végeztével leül és invitál engem is, hogy foglaljak helyet mellette.
- Addig nem érdekel, hogy hány éves, és mi a foglálkozása, amíg ilyen jó hatással van rád. Kicsim, tudom hogy keveset találkozunk és azt gondolod, hogy nem figyelek rád, de ez nem így van. Mindig érdekelt, hogy mi van veled, csak te olyan kamasz voltál, aki azt gondolta, hogy a szülei az ellenségei, de most borzasztó boldog vagyok, hogy végre felnőttél, és vannak álmaid, nem csak az örökös bulizás. Csak azt szeretném, hogy jobb életed legyen és hogy olyan munkád legyen, amit majd szeretni fogsz.

Most komolyan, eddig hol volt ez az anyukám, hol rejtőzött, eddig is ilyen jó fej volt és én voltam seggfej? Vagy átkerültem egy másik dimenzóba, ahol mondhatni tökéletes az életem? Ha igen akkor nem akarok vissza menni, ez nagyon tetszik nekem, itt akarok maradni.
- És, ha ez a változás Eliotnak köszönhető, hát akkor nincs mit tenni, muszáj elfogadnom, mert csodálatos nőt varázsolt belőled.
A  könnycsatornáim meg telnnek, az ajkaim összeszorítom  próbálom visszatartani a sírást, boldog vagyok és végül sikerül egy boldog könnycseppnek kicsordúlnia, amit gyorsan le is törlök.
- Ne sírj kicsim. Magához húz és hosszasan ölel, én is átkarolom derekát. Ölelkezünk addig még a gyagyás öcsém megnem érkezék és fel nem dúlja ezt a meghitt pillanatot.
- Ó, ne már, már megint, mit bőgtök!
- Kisfiam, mi ez a hangsúly? Ereszt öléléséből anyám és fiára pirít.
- Nyugi már, a majom nővérem keresem.
- Ha mégegyszer majomnak nevezel álmodban levágom a hajad.
Elkezde növeszteni a haját, úgyhogy most ez a legérzékenyebb pontja.
- Szállj le hajamról!
Stilust vált és nyájasabb viselkedést vesz fel.
- Figyelj Laura! Befújod megint a hátam és megcsinálod a hajam, úgy mint a múltkor. Kacsint rám.
- Fejezd be ezt a hát fújást, az emberek nem fújják be a hátukat. Senki nem fogja szagolni a hátad.
- Nem fog letörni a kezed, ha megcsinálod. Újra fellenengzőssé változik.
- Ha így beszélsz velem, nem fogom teljesíteni a kéreseid.
- Ha nem segítesz, én sem. A púltra könyököl és bekap egy forró fenyőfa alaku kalácsot, csak akkor döbben rá, hogy forró gyorsan kiköpi és kinyújtott nyelvel lihegek, mint egy kutya, amin én karörvendve nevetek. Anyám viszont  gyorsan segítségére siet, majd utána jól lebassza, hogy ne piszkaljon a sütihez és ha nem éhes távozzon a konyhából.
Mielőtt kimegy oda szúr.
- Ha nem teszed amit mondok, nem segítek a tanulásba többet.
- Te most fenyegetsz?
- Tgen. Vágja rá rögtön szemtelenül.
Felszívom magam, nincs mit tenni kénytelen vagyok hülyeségeit teljesíteni, mert nagyon jó tanuló társnak bizonyolult, és attól, hogy hecceljük egymást, még szeretem a búrájat. A kis hülye, győzelem ittasan emelt fővel távozik és én követem, hogy fodrásza és hátfújója legyek.