Küzdj az álmaidért /Befejezett/

6. Felelj a tetteidért!

Iszonyatosan hasogat a fejem és rohadt szomjas vagyok.

Kinyitom a szemem, sötét van, de a sötétín át halvány észlelni, hogy bizony a nap már magasan jár. Reggel van, vagy délelőtt. Tök mindegy, szarul vagyok. Kikecmergek az ágyból és egyenesen a fürdőbe sietek, hogy valahogy észhez térítsem magam. Kóvályogva keresem a folyosón a fürdő ajtót. Emlékezetem szerint tizennyolc éve a folyosó jobb oldalon van, de eltűnt? Hová lett?

Átvánszorgok a másik oldalra.

Hoppá itt van, valaki átrakta a bal oldalra vagy talán csak még mindig részeg vagyok és azt sem tudom melyik a jobb meg bal. Mindegy. Szomjan halok. Benyitok fürdőbe és azon nyomban a mosdóhoz sietek. Megmosakodom, majd a csap alá tartom a szám. Nem tudom mennyi ideig iszom a csapból kiáradó hideg vizet, de képtelen vagyok szomjamat csillapítani.

Úgy érzem magam, mintha még mindig be lennék baszva, kóvályogva keresem a szobám ajtaját, amire végre nagy nehezen megtalálom és visszafekszem az ágyba, vagyis csak vissza feküdnék az ágyam nem üres, egy pasas fekszik benne, szuszog, édes álmát alussza. Semmi erőm azon agyalni, hogyan került ide vagy ki lehet, egyszerűen oda bújok hozzá és átölelem.

Mikor ismét felébredek realizálom, hogy egy melegtest feszül a hátamnak. Nagyszerű. Az első egyéjszakás kalandomat hazahoztam, a szüleim biztos rohadtul fognak örülni és az hagyján, még csak nem is emlékszem rá, hogy mi történt.

Ki ez a fickó és milyen őrültségeket csináltunk?

Nincs erőm kinyitni a szemem, de azért megfordulok, nem tart vissza erős karja, mert lazán ölel át. Feljebb csúszok és a nyakába temetem az arcom, nagyot szippantott férfias illatából. Ismerős ez az illat, olyan Eliot illata van. Hmm, biztos sokan használják ezt a parfümöt. Édes kalandom sem nyomja a szunyát tovább, talán a mocorgásom keltette fel. Elkezd mocorogni előbb a hátára, majd visszafordul felém, még nincs kedvem felkelni, ezért tartom vele az irányt és én is megfordulok, hátulról karol át ismét, szorosan magához von. Karjára simítom kezem és mintha fejbekólintottak volna újra álomba merülök, és talán biztonságot sugárzó feszes teste és erős karja is hozzásegít.

Amikor újra felébredek már valamivel tisztább az elmém, de még mindig kába vagyok és szomjas. A meleg férfitest felé fordulok, most már tudni akarom ki ez a titokzatos idegen. Mosolyogva emelem rá pilláim. A szobában világos van, valaki széthúzta a sötétítő függönyt a nap nem akarja kiégetni a retinám, nyilván már magasabban jár, mint ahogy az ablak elhelyezkedik, így könnyedén szemügyre vehetem az idegent.

Amint észlelem ki az azonnal lefagy a mosoly az arcomról.

Baszd ki! Ez Eliot!

A lábam csupasz szőrös végtagjaival érintkezve ráébreszt, hogy majdnem meztelen vagyok. Nyelek egy nagyot. Egyszerre rémisztő és idegesítő a tudat, hogy együtt töltöttük az éjszakát. A szívem őrült tempóban kezd kalapálni. Képtelenség. Ez egyszerűen lehetetlen. Lefeküdtem vele anélkül, hogy emlékeznék rá?

Csak elérte, hogy az ágyába csaljon ez a szemét.

Kellett nekem annyit inni, biztos kicsikarta belőlem, hogy könyörögjek neki, ő pedig boldogan kihasználta, hogy részeg vagyok. Mérhetetlenül dühös vagyok, de most csak is magamra. Milyen felelőtlen vagyok. Miközben az hajtogatom anyámnak, ha néha összezörrenünk, hogy felnőtt nő vagyok, valójában egy elcseszett kölyökként viselkedem: mértéktelenül iszom, idegenekkel bújok ágyba, lógok a suliból és a tanulást nagy ívben kerülöm. Ideje változtatnom, ha nem akarom egy gyárba végezni melósként, vagy egy olcsó ribancként.

Vajon védekeztünk? Biztosan, hiszen ő egy érett férfi, csak nem csinált fel.

Megpróbálok óvatosan kicsusszanni karjai közül, de nem olyan egyszerű, mint gondoltan, teljesen rám csavarodott. Észrevétlenül már biztos nem lépek le, de nem tántorít vissza, újra próbálkozom és már majdnem sikerül, amikor vissza ránt.