Küzdj az álmaidért /Befejezett/

15. Bizonyíték

A haza, Eliotnál a saját otthanát jelenti. Mire megérkezünk, már lenyugodtam és nem reszkedem, elég jól összeszedtem magam az úton.

Az elsö gondolatom, hogy lezuhanyzom. Le kell mosnom magamról a mocskot. Hiába nem eröszakolt meg az a féreg, de ettől még moscsosnak érzem magam. Az undoritó mancsával végig tapogatta a testem, kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy hozzám ért.

Olyan forró vizet engedek, amit csak elbír a bőröm. Legalább egy félóráig súrolom magam, majd egy törölközőt csavarok magam köré és kimegyek a nappaliba, ahol Eliot vár, még mindig idegesen, testartásából és ökölbeszorúlt kezéből erre következtetek.

Sajnálattal tele tekintetéből pedig arra, hogy most épp önmagát ostorozza.
Oda sétalok hozzá és lágyan a kezembe fogom a kezeit. Jobb ökle csupa vér, rémülten pislogok rá.
- Nem az én verem. Mondja dühöt visszafolytott hangon.
- Gyere mossuk le.

A konyhai mosogatóhoz iránytom. Megnyitom a csapot és óvatosan lemosom az öklét, bár ő azt gondolja, hogy csak annak az állatnak a vére száradt rá, de valójaban az ütések felhorzsolták a bütykét.

Miután végeztünk, megtörölgetem és megkérdezem, mivel fertőtleníthetném le, de nem kell, nem vészes, majd csak túl éli, szerinte. Aggodó tekintettel mustrál végig, majd feldultan kezdi magát hibáztatni.
- Ez az én hibám.
- de hogy is! Miért lenne a tiéd?
- Sajnálom, ha nem a könyvtárba megyek... Nem hagyom befejezni, közbe vágok, nem akarom, hogy hibáztassa magát, hiszen én sem hibáztatom.
- Akkor mi? Akkor elkap máshol, ahol lehet te nem vagy ott, és lehet hogy nem áll meg és most erőszak áldozata vagyok, vagy halott, vagy ki tudja?

- Akkor is, miért nem hívtalak fel?
- Miért nem néztem meg hamarabb a telefonom? Annyi mindent lehetett volna másképp. Ne ostorozd magad, amúltat nem lehet meg valtoztni! Örülök, hogy időben érkeztél, és csak ez számít.
- Meg fogja kapni a büntetését. Esküszöm!
- Remélem is.
- Biztos jól vagy? Teszi fel újra a kérdést.
- Igen, hála neked nem sikerült megeröszakolnia.
Csak bólogat, de furcsa nekem, összeszorítja ajkait és a tekintete is homályos, nem hisz nekem,

a fenébe is.

- Szeretném, ha elmennél az apámhoz.
- Miért?
- hogy megvizsgáljon.
- de nem kell, nem történt eröszak.
- de én, akkor is szeretném.
- Te most... nem hiszel nekem? Emelem fel csalódottan a hangom. Két kezébe fogja a kezeim és simagatni kezdi kézfejem hüvelykujjával.
- Nem tudhattod, a sokk, amit kaptál, lehet csak kitörölte az emlékezetedből. Megesik az ilyen, ha erős sokk hatás éri az embert.
- Te meg miről beszélsz! Nem kaptam sokkot és nem erőszakolt meg, miért nem hiszel nekem?
Kikapom a kezem és dühösen pislogok rá.
- Kérlek, ez csak egy vizsgálat.

Az ég világon minden megfordul a fejemben ebben a pillanatban. Hogy most biztos undorodik tőlem, hogy többet már nem fog hozzám érni, hogy gyülölni fog, ha mégis kiderül. De nem lehet, tisztán emlékszem, magamnál voltam. Érzem, hogy könnycsatornáim meggyülnek és már nem sokáig tudom visszatartani a sírást, összeszorítom a szám, és nagy nehezen belemegyek.
- Oké, elmegyek, ha neked ez ennyire fontos.
- Felhívom, hogy mikor tud fogadni. Mondja kicsit enyhültebben és megölel.

Percekig állunk így, hallgatjuk egymás szívdobogását és lélegzetét. Senki karjaiban nem érezhetném biztonságosabban magam, mint az övében. Végül ő ereszt el.
- Most mennem kell, feküdj le, amint tudok jövök. Sietek, megígerem.
Bólogatok, csalódottan, hogy egyedül hagy, de megértem biztos intezni akarja ezt az ügyet.

Felmegyek a halóba és magamra öltöm az egyik pólójat, majd lefekszem. Furcsa, de nem érzem olyan rosszul magam, felkavart persze és féltem, de most már csak arra tudok gondolni, hogy biztonságban vagyok és hogyan torolhatnám meg. Mi lenne a legjobb módja, hogy megbosszúljam, mert börtönben úgy se zarják, ennyiért nem kap letöltendőt, max kap egy kis felfüggesztetett, de nekem az nem elég. Ráadásúl, ezt az egészet Alexnak köszönhetem, ha nem uszítja rám valószinű mégcsak össze sem futok ezzel a féreggel. Milyen ember tesz ilyet azzal, akit álítolag szeret. Elfáradok a sok agyalásba és elalszom.