Küzdj az álmaidért /Befejezett/

13. Korrep

Nem sokáig aludtam, de igazán kipihenten és boldogan ébredtem. Nyújtózom egy nagyot, majd  a tv alatti modemre pillantok, amin piross számok mutatják az időt. Két óra, jézusom mennem kell dolgozni! Gyorsan lezuhanyzok és vissza veszem a ruháimat, azután rohanok haza, hogy átöltözzek valami tiszta cuccba.

Egész munkaidő alatt el vagyok szállva, mintha nem is ezen a világon lennék a rózsaszín köd leszállt a szememre. Reni folyamatosan piszkál, hogy mire fel van ilyen jó kedvem még sosem látott ilyen jó passzban, bevallom neki őszintén szerelmes vagyo.

Ez van, szeretem ezt a barmot.

Amikor végzek a melóval egy pillanatra átfut az agyamon, hogy talán vissza kellene hozzá mennem, de nem tudom most járunk vagy szeretők vagyunk vagy, vagy milyen viszony van közöttünk? Elvégre ő még mindig a tanárom. Én sosem díjaztam ezt a tanár-diák viszonyt, most mégis belekeveredtem.

Hazafele veszem az irányt, de közben folyamatosan nézegetem a telefonomat, hogy hátha írt és azt akarja, hogy menjek fel hozzá vagy akármi, bármi,de nem, nem írt egy mukkot sem.
Mikor haza érek felhívom Elizát és Petrát, elmesélem nekik, hogy mi történt velem. Éjszakába nyúlóan beszélgetünk, csak úgy dőlnek belőlem a szerelmes szavak, hogy mennyire imádom és hogy mennyire oda vagyok érte, és hogy milyen fantasztikus volt. Ők pedig képesek végighallgatni és velem örülni. A szívem repes a boldogságtól, azt hiszem még soha nem voltam ilyen szerelmes.

Szerelmes hangulatom kitart hétfőig, még akkor is hogyha nem volt képes rá, hogy felhívjon vagy írjon. Bár én sem tettem meg, de azt gondolom, hogy neki kell először lépnie. Természetesen, hogy ne legyen feltűnő irodalom órán felveszem a fapofát és nem vigyorgok folyamatosan. Pedig szívem szerint csak azt tenném, annyira gyönyörű és annyira fantasztikus. Iszom minden egyes szavát még akkor is, mikor kihosztja a dolgozatokat és csupán csak egy hármast adott. Tökéletesen meg vagyok elégedve ezzel is. Kivételesen nem bunkózik velem, teljesen normálisan viselkedik egy átlagos diákként kezel. De az mégis furcsa, hogy továbbra sem mond semmit és nem is ír, hogy találkozzunk vagy valami hasonlót, amit ebben a helyzetben elvárna az ember.

Este meló után a szüleim otthon várnak épp vacsoráznak, alig belépek az ajtón anyám szól, hogy üljek le és vacsorázzak velük. Elmesélik, hogy voltak bent az irodalom tanáromnál. Totál oda vannak, hogy mennyire egy fantasztikus ember és csodálatos és megvan győződve Eliot arról, hogy sokkal több van bennem, mint amit a jegyeim mutatnak, ezért felajánlotta, hogy szívesen korrepetál. Hetente kétszer kedden és csütörtökön délutánonként, olcsón, ami a lényeg. Szóval, ha van kedvem ehhez az egészhez, ha nincs akkor is kedden és csütörtökön vele kell töltenem két órát, hogy beleverje a tudást a fejembe. Nagyszerű, pár perc beszélgetés alatt megvette a szüleimet, elég könnyen ment neki. Vajon akkor is ennyire odáig lennének érte, ha tudnák, hogy az elmúlt két hónapban min mentem keresztül? Nem valószínű, inkább a börtönnel fenyegetnék.

Másnap szintén nem történik semmi érdekes, egészen az óra végéig, amikor is kitcsengetnek és oda szól, hogy várjak egy pillanatot. Mikor mindenki kihúzott a teremből odamegyek hozzá.
- A szüleim el vannak ájulva tőled.
- Én is úgy vettem észre. Örülnek neki, hogy valaki végre kezelésbe vesz.
- Nem hiszem, hogy ugyanígy örülnének neki, ha tudnák, hogy máshogy is kezelésbe veszel.
- A ősöknek nem muszáj mindenről tudniuk. Úgy beszéltem meg a szüleiddel, hogy minden kedden és csütörtökön korrepetállak. Úgy gondoltam l, hogy itt ebben a teremben tanulhatnánk.
Azt gondoltam hogy a lakasán fog korrepetálni és akkor irodalom után átvehetnénk az anatómiat is. Egy kicsit csalódott vagyok és ez az arcomra is kiül.
- Ma akár kezdhetnénk is 2-kor, találkozunk itt. Rendben?
-Igen.
Azzal feláll és még csak egy pimasz mosolyt sem küld felém úgy távozik.